Sanyarúhét és vizeshét. A septimana maior népi elnevezései beszédesek. Dolgozni sokat kellett, regula jutott minden napra bőséggel, de enni alig lehetett. Sok helyütt bűnbánó hétnek is nevezték, és kétszer mentek templomba naponta c pedig a kora keresztény időkben az egész hét aliturgikus hétnek számított, vagyis nem tartottak misét a templomokban – egészen a 8. századig.
Nagyhétfő – tisztahétfő
A megtisztulás napja. A virágvasárnapi teljes dologtilalmat követő napon az asszonyok a tavaszi nap minden poros zugot leleplező fényének megjelenésekor, kora reggel kezdték a munkát. Nagytakarítást tartottak, mostak, port töröltek, suvickoltak, felmostak, és kifényesítették az ablakokat. Az istállókat is ezen a napon kellett kitakarítani – ebben már a gazdák is szorgoskodtak.
Nagykedd – tisztakedd
A ház lakrészeit és az istállókat követően a pince, padlás és kamrák nagytakarítása volt soron. Az udvart is rendbe kellett tenni, a pitvart és a konyhakertet is. Ha beteg állat volt a portán, azt nagykedden gyógyították, hogy gyógyulásán áldás legyen. Ha a takarítás és az állatistápolás nem adott volna elég feladatot, még a tejre is különösen lehetett figyelni ezen a napon – mert nagykedden könnyen megronthatja a gonosz… Az asszonyok javítgatták a vályogházakat is. Tapasztottak ott, ahol a tél megviselte a falakat, sőt, ha kellett, meszeltek is. Minderre azért jutott idejük (ha jutott tényleg mindenre), mert főzniük nem kellett sokat… a böjti előírásokat szigorúan tartó családokban ezen a héten naponta csak egyszer ettek, teljesen húsmentesen.
Nagyszerda – szenvedőszerda
A legnehezebb férfimunkák napja. A gazdák a szántót, a szőlőt és a kertet rendezték ezen a napon, elvégezték a szükséges munkákat, és ők is rendet raktak. Előkészítették az ünnepre szükséges takarmányt és tűzifát. Az asszonyok pedig nagy sóhajjal összekoszolhatták a frissen kitakarított konyhákat: sütni kezdtek – de nem aznapra, hanem húsvétra. Kalácsot és ünnepi kenyeret. És persze utána alaposan kitakarítottak…
Nagycsütörtök – zöldcsütörtök
A Kárpát-medence több vidékén ezen a napon csak zöld színű ételeket tálaltak fel. Spenótot, sóskát, salátát ettek – szigorúan otthon, családi körben. Zöldcsütörtökön ugyanis tilos volt mindenféle vendégjárás. Sok helyütt az előző napi sütés után kioltották a kemence tüzét, és csak nagyszombaton lehetett újra begyújtani. Az asszonyok után a gazdák is készültek az ünnepi asztal gazdagabbá tételére: lefejtették a bort, amelyet majd húsvétkor szolgálnak fel. Naplemente után több helyütt lármázással űzték el a gonosz erőket. Az aliturgikus hét a 8. században ezzel a nappal szűnt meg teljesen: Gergely pápa elrendelte a csütörtöki misézést.
Nagypéntek – féregűző péntek
A legszigorúbb böjti nap. Sok helyütt egyáltalán nem vettek magukhoz ételt ezen a napon a hívek, másutt csak egy étkezés volt engedélyezett. A negyvennapos böjt finisében valószínűleg nem véletlenül érdemelte ki a nap a féregűző elnevezést… táplálék híján a férgek sem virulhatnak tovább a gazdatestben… Különleges és szép a harmaton járás nagypénteki szokása: aki a hajnali harmatban megfürdik nagypénteken, erős, szép és egészséges lesz egész esztendőben. Úgy tartották, hogy a nagypénteki tojás szerencsét hoz a megtalálójának és annak is, aki megeszi (természetesen nem ezen a napon, hanem a böjt végével, húsvétkor). A csütörtöki lármázás után ezen a napon csendes mágiával kísérelték meg távol tartani a gonoszt: szentelt gyertyát gyújtottak estére.
Nagyszombat – tűzgyújtó szombat
A zöldcsütörtökön kioltott kemencetüzet szombaton élesztették fel. Ez volt talán a legnehezebb nap: mert a zöldevés és a teljes böjti nap után már főzni ugyan lehetett, sőt: kellett is – de enni még nem. Az asszonyok szigorúan húsvétra főztek. A gazdák el is mentek ezen a napon már kora reggel az ételek illatával átjárt házból, a szabadban töltekeztek a pacsirták énekével. Körbejárták a szőlőt, szántót, hogy elvégezzék az utolsó simításokat ünnep előtt.
Az asszonyok a húsvéti ételeket érintetlenül tették ki este egy kosárban az ablakba, hogy éjjel az arra járó Boldogasszony áldását adja reá. Ez volt az eredeti húsvéti kosár. Sok helyütt a hívek vasárnap reggel a kosarat a templomba is elvitték áldatni.
A negyvennapos böjt ezzel a nappal ért véget – és húsvétvasárnap már meg lehetett bontani az áldott ételekkel megrakott kosarat.
Sacrum Triduum Paschale
A keresztény liturgiában nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat együttes neve Sacrum Triduum Paschale, húsvéti szent háromnap. Jézus keresztre feszítésének, sírba tételének és feltámadásának három napja. Ünneplése a nagycsütörtök esti szentmisével kezdődik. Nagycsütörtökön a „harangok Rómába mennek” – vagyis sehol nem harangoznak a húsvéti vigília Gloriájáig. Nagyszombaton tartják a húsvéti virrasztást. A hagyomány szerint a Szent Péter-bazilikában tartott pápai misén minden fényt eloltanak, csak a hívek gyertyái világítják meg a székesegyház belső terét, melyeket előzőleg a pápa áldásban részesít. Az ünnepi mise részeként a pápa keresztel, elsőáldozókat részesít a szentségben, és bérmál is. A vigília miséjének Gloriájánal újra megszólalnak a harangok – és kezdetét veszi a húsvét.
Nyitókép: Fortepan / Ebner
