Selmeczi György vígoperát írt a kolozsvári zeneoktatás 200. évfordulójára

A krónikás szövegét Szőcs Margit meseciklusa alapján Egyed Emese, Laczkó V. Róbert és Selmeczi György írta.

A kétfelvonásos vígopera meghatározatlan történeti korokban játszódik Kolozsváron és környékén, a kincses város és Erdély történetére, legendáriumára támaszkodó cselekmény a fantasy műfajokhoz sorolja a művet.

A történet kiindulópontja szerint Kolozsvár népe nem ismeri a zenét, ének és zene nélkül éli az életét, ezen hivatott segíteni a menekültek kisebb csoportja, akik egy bizonyos Huba testvér vezetésével szöknek meg Déváról, a várépítő nagyúr zsarnoksága elől, és a kolozsvári bírót kérik, hogy fogadja be őket a város.

A menedékért cserébe énekre, zenére tanítják a kolozsváriakat, mégpedig a szépséges Ilona vezetésével, akire szemet vetett a dévai zsarnok, ezért a többiekkel együtt maga is szökni kényszerült.

Az egész város a zenetanulás lázában ég, a farsangi álarcosbálon már gyermek és felnőtt egyaránt számot adhat a tanultakról. Ám éppen a bálról rabolják el Ilonát a nagyúr zsoldosai. A kolozsvári gyerekek ocsúdnak leghamarabb: már a bál éjszakáján kiszöknek a városból, az emberrablók után vetik magukat a rengeteg erdőbe, ahol a martalócok egy barlangban őrzik Ilonát. A gyerekek azonban ötletes cselekkel ártalmatlanná teszik őket, s már-már kiszabadítanák Ilonát, amikor megjelenik a félelmetes Kőzúzó Kúnó, a dévai nagyúr. Eltiporná a gyermekcsapatot, de megérkezik a felmentő sereg, a dévai árvák csapata, élükön Huba testvér és maga a Krónikás. Parittyák sokasága szegeződik Kúnóra, aki megadja magát. A győzelmet, az ének, a muzsika hatalmát ünnepli a város apraja-nagyja Kolozsvár főterén.

Az opera zenéje tág stiláris kört ír le. A mű stiláris végpontjai messze esnek egymástól: az opera, a daljáték, olykor a musical műfaji jellemzői is megjelennek, a bonyolult vokális és hangszeres struktúráktól el egészen a dal műfajának egyszerűbb, közvetlen intonációjáig, sőt feltűnik az énekbeszéd műfaja is puszta ritmuskombinációk kíséretével.

Selmeczi György korábbi operáihoz hasonlóan a mű hangzó anyagát ezúttal is a dallamos-harmonikus-tonális-modális hangvétel és egy tágas magyar népzenei háttér jellemzi. A szerző vendégszövegeket is beépített a librettóba, többek között László Noémi és Tompa Gábor verseit. A kompozíción túl a mű szokatlanul tág teret nyit gyerekek és felnőtt művészek zenei és színpadi együttműködésének, a jókedvű közös munkának.

Forrás: Krónika.ro