Jonathan Vincent Voight Yonkersben, New York államban született. Édesanyja német emigránsok gyermeke volt, apai nagyszülei pedig szlovák bevándorlókként érkeztek az Újvilágba. Két fivére közül Wesley, ismertebb nevén Chip Taylor énekes-zeneszerző lett, egyebek mellett ő írta a Wild Thing és az Angel of the Morning című kultikus slágereket.
Voight katolikus neveltetésben részesült és egy katolikus iskolába is járt. Itt kezdett el komolyabban érdeklődni a színészet iránt, miután eljátszotta a The Song of Norway című iskolai színdarab egyik főszerepét. Tanulmányait a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetem falai között folytatta, a diploma megszerzése után, 1960-ban színészi álmokat dédelgetve New Yorkba költözött, ahol Sanford Meisner tanította a színészmesterségre.
A Broadwayn 1961-ben debütált A muzsika hangja című musical egyik kisebb szerepében. Először 1965-ben állt a kamera elé a Fearless Frank című filmben, és már harmadik szerepével befutott. A kis költségvetéssel készült, de filmtörténeti mérföldkövet jelentő Éjféli cowboyban egy nagyvárosba utazó, selyemfiú-karrierről álmodozó vidéki fiút alakított, jutalma a legígéretesebb feltörekvő tehetségnek járó Golden Globe- és BAFTA-díj lett, és Oscar-díjra is jelölték a legjobb főszereplő kategóriában.
A szinte az egyik napról a másikra világsztárrá vált Voight a következő években olyan filmekben-szerepekben remekelt, mint a Gyilkos túra a természettel és gonosztevőkkel hadakozó egyszerű embere vagy A bajnok szebb napokat látott, fia visszaszerzéséért még egyszer kesztyűt húzó ex-bokszolója. A hazatérésben Jane Fonda partnereként rokkant vietnami veteránt személyesített meg, és megkapta a legjobb főszereplőnek járó Oscar-díjat.
Számos felejthető filmet is elvállalt, említésre méltó alakítást csak 1985-ben, Andrej Koncsalovszkij Szökevényvonat című akciófilmjében nyújtott. A Szemtől szembe című filmben bűnözőt játszott, a Mission: Impossible első részében a fő gonosz, Az esőcsináló című Grisham-regény filmadaptációjában gátlástalan ügyvéd volt. A Pearl Harbor című háborús drámában Roosevelt elnök szerepét alakította, az Ali című életrajzi drámában egy neves sportriporter bőrébe bújt, és ismét Oscarra jelölték.
Könnyedebb műfajú közönségfilmeket is vállalt, mint A nemzet aranya, a Transformers és a Legendás állatok és megfigyelésük. Még mindig a legkeresettebb karakterszínészek közé tartozik, neve nemrégiben Francis Ford Coppola készülő, Megalopolis című grandiózus alkotásának szereplőgárdájában bukkant fel.
Színházi és mozifilmes szerepei mellett a televízióban is gyakran láthatta őt a közönség: szerepelt a II. János Pál – A béke pápájában, a 24 című nagysikerű akciósorozatban, valamint a Ray Donovanben.
A színész 1962-ben vette feleségül Lauri Peters színésznőt, akivel A muzsika hangja forgatásán ismerkedett meg. Házasságuk 1967-ben válással végződött. Második felesége a szintén színésznő Marcheline Bertrand volt, az 1971-ben kötött és alig hét évig tartó házasságból két gyermeke született, Angelina Jolie és James Haven szintén a színészi pályát választották. Voight egészen kis korukban hagyta ott gyermekeit, akikkel kapcsolata hosszabb időre megszakadt, és később is rendkívül rossz maradt, csak Bertrand 2007-es halálát követően békült ki velük.
A színész többé nem nősült meg, de az idők során számos hírességgel volt hosszabb-rövidebb viszonya. Politikai nézetei is sokat változtak, fiatalon liberális eszméket vallott és tiltakozott a vietnami háború ellen, ma hevesen kritizálja a demokrata pártot, a szabad fegyverviselés szószólója és nyíltan támogatja Donald Trumpot. A színészt 2019-ben az Egyesült Államok legmagasabb művészeti elismerésével, a Nemzeti Művészeti Érdeméremmel tüntették ki.
Nyitóképen Jon Voight 2013-ban. Fotó: Robyn Beck / AFP
