A Kő kövön című album kvázi bemutatóján készült hanganyag lelkes fogadtatásából talán még az az elragadtatás is kihallható, hogy pár héttel azelőtt mutatták be a Városligetben az István, a királyt. Vikidál a mennybe ment – persze csak akkor, ha Koppánynak, a pogány vezérnek megbocsátottak az égiek.

A P. Box a magyar rocktörténet egyik legkülönösebb, megkésett formációja.

1980 késő őszén két P. Mobil-tag, Bencsik Sándor és Cserháti István kivált Schuster Lóránt csapatából, mert a nyakas zenekarvezető évek óta nem tudta nagylemezhez juttatni az „örökmozgókat”. Az 1973-ban alakult, tehát lassan ötvenéves P. Mobil azóta sem tudta kiheverni Bencsik távozását, hiszen „Samuka” írta a magyar rocktörténet talán legnagyobb, leginkább emblematikus himnuszait: a Kétforintos dalt, Az utolsó cigarettát, a Főnix éjszakáját, a Honfoglalás nagy részét, a Csillag leszelt, az Örökmozgót, a Menj tovább!-ot, a Forma 1-et.

Ám amikor a P. Box vezetése és a szervezési munka jelentős része is rá hárult, leblokkolt. Hiába kapott azonnal lehetőséget a hanglemezgyártól az új zenekar, a P. Box első, 1982 tavaszán megjelent albuma felemásra sikerült. Bencsiken óriási volt a nyomás, hiszen minimum olyan dalokat vártak volna tőle, mint a Kétforintos dal, ám ő el akart mozdulni a „terpeszállós hard-rock” vonaltól, ezért némi amerikai ízt és egy kis Led Zeppelint is belecsempészett az új dalokba. Már kétéves volt a Pandora’s Box, amikor Varga Miklós, megszegve a zenekar belső szabályzatát, egy nemzetközi formációval, a Safarival is dolgozni kezdett, ezért Bencsik elbúcsúzott tőle. És ekkor találták meg a Dinamit megszűnése után már hónapok óta a helyét kereső legjobb torkú magyar énekest, a P. Mobil elveszett bárányát, Vikidál Gyulát.

Így már pontosan annyian játszottak a P. Boxban a klasszikus, nagy P. Mobilból, mint a Schuster-féle zenekarban. Mivel Bencsik és Vikidál volt a két frontember, és Cserháti István Jon Lordra emlékeztető fazonjával maga volt az eszményi orgonista, a P. Box lett a legautentikusabb, eszményi hard-rock zenekar.

1983 őszén, az István, a király minden képzeletet felülmúló sikere után jelent meg a Kő kövön című Pandora’s Box-nagylemez, ami az 1978-as Piramis 2, az 1980-as Edda debütáló albuma és a szintén 1980-as keltezésű, bemutatkozó Korál-lemez mellett a magyar hard-rock egyik csúcsteljesítménye.

Második lemezük felvételekor már szárnyakat kapott a legjobb magyar gitárriffeket és a legízesebb szólókat író Bencsik Sándor, a szőke herceg. Ez részint annak volt köszönhető, hogy Vikidál Gyula Sáfár József basszusgitáros szerint mindig olyan kreatív, nívós énekdallamokat hozott egy-egy dalhoz, hogy nehéz volt kiválasztani, melyik a legjobb.

Hogy miért mégis a P. Box lemeze lett a leginkább esszenciális hard-rock lemezünk?

Mert Balázs Fecó nem kimondottan énekes karakter, Révész inkább glam-rockos, feminin alkat, és Pataky munkásimázsa sem illett a hagyományos hard-rock stílushoz. Mindhárom lemez klasszikus, hibátlan a maga nemében, de az alaposan megkésett P. Box-album lett a céhszabályoknak leginkább megfelelő, klasszikus hard-rock munka.

Sok rejtőzködő szavazót ismerünk, akiknek, bár nem vallják be, a Kő kövön a legkedvesebb magyar hard-rock lemezük. Az album minden dala (pl. A zöld, a bíbor és a fekete, a Maradj a vonalban, a Soha nem elég, a Vágtass velem stb.) sláger lett, talán ebben a pillanatban is játssza őket valamelyik hard-rock feldolgozásokra szakosodott tribute zenekar.

E lemeznek volt a bemutatója 1983 szeptemberében a Budai Ifjúsági Parkban.

Még nincs egy éve, hogy Vikidál a P. Boxban énekelt, sőt maga a zenekar sincs még hároméves, mégis sikerül megidézniük a magyar rock 1977 és 1981 közötti második aranykorát, amikor a rockzene és az ifjúsági probléma a magyar kultúrpolitika fókuszába került. Amikor minden koncert egy ütközet volt.

A P. Box Kő kövön című lemeze afféle időutazás az aranykorba, a Maradj a vonalban című, idén decemberben kiadott 1983-as koncertlemez pedig már dupla időutazás: abba a korszakba, amikor minden az István, a királyról és Vikidál Gyuláról szólt. Aki figyelemmel kísérte a zenekar 1984 elején indult, az István, a király dalait is bemutató turnéját, tudja: a P. Box egy év erejéig valóban megidézte azt a bizonyos második aranykort… Amikor az Orosháza melletti Bogárzó lóversenypályáján 1984 augusztusában felléptek, a mezőhegyesi állomáson már délután cirka két-háromszáz fiatal lézengett, akik kubai cukroszsákokból varrt felsőikben úgy festettek, mint valami indián törzs. Nem is fértek fel a piros csehszlovák kis BZ vonatra. Karneváli hangulat és rendőri igazoltatások dobták fel a napot, amely egy sosem volt korszak egyik utolsó felvonása volt.

Ezt a hangulatot is sikerült megörökíteni az 1983. szeptember 20-án, az Ifiparkban rögzített felvételen.

És hogy miért érdemes meghallgatni annak is, akinek megvan a Kő kövön? Nos, mert szerepel rajta egy idáig lemezen sosem szereplő felvétel: a Táncolj, Pandora! valamint két olyan, amelyen korábban nem Vikidál, hanem Varga Miklós énekelt: a Halálkatlan és a Nekem ne mondd! Némileg más a dalok keverése is: kicsit olyan, mintha Sáfár basszuserősítőjére tett magnóval rögzítették volna… A basszus enyhén felülfogalmazott a szólógitárhoz képest, a sound „pattogósabb”, ugyanakkor dinamikusabb is. A felvétel keverős, azaz a keverőpultról rögzítették, így meglepően tiszta a hangképe. Persze nem olyan, mintha eleve koncertlemeznek készült volna, amihez kivonul egy közvetítőkocsi is. Mégis kisebb csodának számít, hogy ezt lemezt most, 2020 végén kezünkbe vehetjük.

Pandora’s Box: Maradj a vonalban. Moiras Records. 4+5 szám 45 perc

A nyitóképet a P. Boxról Vértes György készítette.