Szokás azt mondani, hogy a rendezők – írók, alkotók − mindig ugyanazt csinálják, egyetlen téma foglalkoztatja őket, és ha jók, akkor mindig másképp nyúlnak hozzá. Spielbergnél nehezen nevezhető meg egyetlen probléma. Azonosságként azt jelölhetjük meg, hogy pályája során folyamatosan tágítja az elbeszélésmód lehetőségeit, a történelmi és személyes drámák feldolgozásának perspektíváit, mindig a legújabb technológiát felhasználva. A rengeteg film, amely a nevéhez kötődik, az amerikai történelem árnyait és nagy alakjait, a 20. század nagy traumáit, a személyes drámák feldolgozását és a digitális média fejlődését veszi végig, dolgozza fel.
Új, életrajzi ihletésű filmje által megtudhatjuk, hogy mi mozgatja a fantáziáját, mi motiválja, ihleti, és mitől vált lételemévé az, hogy filmet készítsen – számára ugyanis, ahogy maga fogalmaz, a traumafeldolgozás módjáról van szó. A Schindler listája által került közel a zsidóságához, amely elől gyerekkorában menekült. A Ryan közlegény megmentését a 2. világháborúban rádiós operátor apjának ajánlotta, és az ő háborús élményeit dolgozza fel benne. A témában több kisfilmet is forgatott már gyerekként, és ezekről ebben a filmben is szó esik. Az itt felsorolt filmekhez kötődő személyes reflexióit a 2017-es, Spielberg című dokumentumfilmben el is mondta.
A Fabelman család esetében a névváltoztatással eltávolítja magától a gyermek- és serdülőkorát, felnőtté válásának éveit. Ez engedélyt ad számára a múlt egyes pontjainak módosítására – vagyis a jóvátételre. Itt sokkal kevesebb megértéssel viszonyul a szüleihez és a válásukhoz.
A film Spielberg felnőtté válásának útját és szüleinek megromló kapcsolatát, válásukat, annak apró mozzanatait mutatja be, reflektálva egykori kételyeire, bizonytalanságaira. Ennél azonban sokkal többről szól.
A zenét természetesen John Williams szerezte, akivel Spielberg közel ötven éve dolgozik együtt. A filmben elhangzó szóló zongoradarabokat maga Spielberg választotta: édesanyjának legkedvesebb darabjai voltak. Olyan művek, amelyeket a legtöbb, a zongoraiskola nyolc évét elvégző tanuló játszhatott annak idején. Sok közülük azoknak a kisfilmeknek az aláfestője, amelyeket Sammy forgat. A műveket Joanne Pearce Martin játszotta fel. A hírek szerint ez Spielberg utolsó alkotása, amelyhez John Williams filmzenét írt.
A zene különleges szerepet tölt be a narratívában. Spielberg édesanyja, akinek a filmbeli neve Mitzi, zongorista volt, és a család miatt feladta a karrierjét. A zongora a 2. világháború korában, Japánban játszódó film, A nap birodalma katartikus jelenetében is feltűnt. Ott, ahol az ellopott tárgyak: autók, órák, íróasztalok, az emberiség felfedezéseinek megannyi tárgya van, ez a zongora szól.
A Fabelman család azzal kezdődik, hogy a szülei elviszik Sammyt moziba, A földkerekség legnagyobb show-jára (The Greatest Show on the Earth, 1952). Az élmény annyira megrázza, hogy annak legfontosabb jelenetét képzeletben megpróbálja újrajátszani. Aztán elektromos vonatot kér ajándékba, amellyel már a valóságban is rekonstruálhatja a filmbeli ütközést. Ám ettől még nem nyugszik meg. Az anya rájön, mi zavarja, és arra, hogy a fia biztonságérzete csak akkor fog helyreállni, ha újra meg újra megnézi a baleset jelenetét; mindaddig, amíg a félelme el nem múlik. Filmre veszik hát az ütközést. Ezután indul el a történet, bontakozik ki a fiú kamerával és filmezéssel való kapcsolata, az őt foglalkoztató témák. Sammy testvérei is csak ekkor jelennek meg a vásznon – addig mintha nem is léteztek volna.
A filmben két alapprobléma rajzolódik ki, amelyeket Spielberg párhuzamosan dolgoz fel.
Az egyik a valóság rögzítésének és az önreprezentációnak a kérdése, amely összefonódik az apa technológia iránti kíváncsiságával, és azzal, hogy édesanya a felvételek révén találkozik önmagával. A filmben mind a két szülővel való kapcsolat hangsúlyos. Spielberg megmutatja, hogyan látta a szüleit, hogyan ismerte őket félre, és hogy a látásmódján hogyan változtatott, amikor a kamera másik felére állt. A másik fontos motívum a menekülés módja és a valóság feletti kontrollszerzés folyamata. A két szál tökéletesen egészíti ki egymást. Megvilágító az a mondat, amely a digitális trükkfelvételek kapcsán hangzik el a dokumentumfilmben. A technikai trükkök új utakra viszi a történetmesélést, részévé válnak a Spielberg általa elmesélt történet érzelmi vetületének, a technika témája mégsem nyomja el a történetet.
A film fő feszültségét az anya boldogtalansága adja, amelyből ki akar törni. Valójában az ő karaktere köré rendeződik az a közel húsz év, amelyet a felnőtté válás drámája felölel. A folyamatot Bach d-moll concertójának Adagio tétele kíséri, és kétszer is felhangzik a történet során. Ez a mély, fájdalmakat feloldó alkotás szól akkor, amikor az anya szembesül a felvétellel, amelyen a fia titkolt szerelme képeit egy családi kempingezés során megörökítette. Az eseményen mi, nézők is ott voltunk, a film rögzítette, de akkor még nem vettük észre, vagy nem voltunk benne biztosak, hogy látjuk: Mitzit komoly érzelmek fűzik Bernie-hez, férje legjobb barátjához. A legkatartikusabb jelenetben – ekkor még csak a film közepén járunk − Sammy beülteti az édesanyját a gardróbszekrénybe, és rázárja az ajtót. Ettől a pillanattól kezdve az addig dühös fiú részvéttel tekint az asszonyra. A rendező az arcokat mutatja, a leleplező felvételt már láttuk: az igazságot Sammyvel együtt fedeztük fel. Mitzi zokogva tör ki a sötét szekrényből. A történtek után Sammy abba akarja hagyni a filmezést.
Az anyja drámájának lekövetése és az azzal való szembesülés – először a fiú, majd az anya részéről – zseniálisan érzékelteti, hogy a rögzítés lehetősége milyen változást hozott az ember önmagához fűződő viszonyában, önértékelésében.
A film elején Sammy az anyja segítségével felvette a vonatbalesetet: az a jelenet is a kamera erejét szemléltette. A zongorázás az anya számára az, ami Spielberg számára a film – a menekülés útja és kontrollszerzés. Ezért értette meg Mitzi a fiát, amikor nem tudott mit kezdeni első moziélményével, a vonat és az autó ütközésével. A zene és a hangszerrel való kapcsolat által Spielberg olyan perspektívát nyit, amely által mélyebben értelmezheti filmkészítő szenvedélyét és annak gyökereit.
Wagner Sára
Nyitókép: Jelenet A Fabelman család című filmből
