Kováts Adél a szabadság kérdéskörét saját szakmáján keresztül közelítette meg: „A színházcsinálás például egy nagyon fegyelmezett szakma, gyakorlatilag egy katonai tábor szigorúságával éljük a hétköznapjainkat, de belül mégiscsak a szabadságunkból tudunk dolgozni, abból tudunk alkotni. Az előadásainkon és a szerepeinken keresztül ezt a belső szabadságot próbáljuk átadni, amit estéről estére újra kell alkotnunk. Szabadnak lenni tehát kemény munka, és nem biztos, hogy a megélése a keretek elvetését jelenti” – tette hozzá a művésznő.
A Radnóti Színházban mára hagyománnyá vált, hogy minden évben kiadnak egy évados magazint, amelyben egy vezérgondolat mentén beszélnek az új bemutatóikról, továbbá magukról, a színház belső életéről. 2021-ben, a koronavírus járvány első hulláma után az „újra” lett ez a hívószó. „Újra nekikezdeni, újraélni, újra elképzelni, újra játszani. Újra szabadnak lenni. Ehhez pedig egy fotózás erejéig kimozdultunk a saját belső közegünkből, kimentünk a szabad levegőre, és hatalmas öröm, hogy ehhez egy olyan fotóművészt találtunk meg, akinél a szabadság mint átélhető és fogható tartalom az egész munkásságában megjelenik. Az eredmény pedig egy csodálatos fotósorozat lett, amelyben a társulatunk nemcsak a környezet által, hanem Robi lencséjén keresztül is bátran elengedhette magát” – mondta a színház igazgatója a társulatról készült képekről, melyek szintén részei a Szentendrén látható kiállításnak.
„Bácsi Robi igazi művészember, és legfőképp szabad ember. Munkáiban a szabadságkeresés történeteinek vizuális dokumentációját láthatjuk. Robi különleges dolgot tett le az asztalra, amelyhez elengedhetetlen volt, hogy a témáival, a szereplőivel szorosan együtt éljen. Szabad embereket keresett, és megélte velük a kemény munkával kiharcolt szabadságukat, de ehhez be is kellett zárnia magát ezekbe a közegekbe” – fogalmazott az alkotóról Kováts Adél.
Nyitókép: FotoKlikk
