Mai szemmel nézve szinte hihetetlen, hogy volt időszak, amikor a színes fotó még kevesek számára volt elérhető. A Mai Manó Házban rendezett tárlat egy korszakos zseni, Szergej Prokugyin-Gorszkij színes fotográfiáit mutatja be, hogy megértsük, annak idején a fényképezés bámulatra méltó mutatvány volt.
Szergej Prokugyin-Gorszkij orosz tudós és fotográfus, a cári Oroszország utolsó éveinek hétköznapjairól készített fotói mellett Balogh Rudolf, valamint Bíró Dávid, Eperjesi Ágnes, Liz Nielsen és Bill Sullivan alkotásait tárja elénk az a kiállítás, amely Három szín címmel tekinthető meg Budapesten a Mai Manó Házban.
Szergej Prokugyin-Gorszkij 1905 és 1915 között rögzítette a cári birodalom különböző területeit és annak sokszínű lakosságát. A kiállítás középpontjában az alkotó ebben az időszakban készített színes fotográfiái, a korai színes fényképezés területén elért eredményei állnak.
„Az orosz fotográfus képeit olyan kortárs művészek alkotásaival állították párhuzamba, akik a színes fényképezés jelenségére alkotói módon reflektálnak, a fotózáson belüli színelméleti kérdésekkel foglalkoznak vagy Szergej Prokugyin-Gorszkij életműve közvetlen hatást gyakorolt rájuk” – mondta Barta Edit, a kiállítás kurátora a héten megtartott sajtóbejáráson. Hozzátette, hogy amikor Prokugyin-Gorszkij alkotott, még rengeteg technikai kérdőjelet hagyott maga után a fotó. Kitért rá, hogy a magyar közönség előtt szinte ismeretlen Szergej Prokugyin-Gorszkijképeit színes képkeret veszi körül, amely sajátos technikának köszönhetően jött létre. Az orosz tudós és fotográfus olyan fényképezőgépet hozott létre, amely három színszűrővel – pirossal, zölddel és kékkel –, rendelkezett, és amikor útjairól hazatért, ezeket a képeket egy szintén három színszűrővel ellátott gépen vetítette le, így álltak össze színes képpé a fotográfiák.
Az orosz művész fotóinak digitalizációja a 2000-es években vette kezdetét az Amerikai Kongresszusi Könyvtár jóvoltából, hagyatéka 1948-ban került az Amerikai Egyesült Államokba.
A tárlat bemutatja Prokugyin-Gorszkijnak az orosz birodalom különféle területein készült tájképeit, többek mellett Észak-Oroszországról és Dagesztánról is láthatók munkák. Az alkotó 1900 és 1905 között saját maga finanszírozta útjait, később pedig egyenesen a cártól kapott megbízást, hogy dokumentálja a birodalom különböző területeinek sokszínűségét. „A tájat önmagában akarta megmutatni” – tudtuk meg. Portréi objektívan és előítélettől mentesen készültek, rajtuk többek között szibériai bányászok és gyári munkások, valamint különféle népcsoportok bukkannak fel. „Személyes figyelem jelenik meg a portréin” – hangzott el a tárlatvezetésen.
Balogh Rudolftól live boxban látható egy étterementeriőr és egy csendélet, de a kiállításon Bill Sullivan amerikai grafikus, képzőművész könyvéből is vetítenek. „Az alkotó Szergej Prokugyin-Gorszkij gyűjteményéből kiemelt bizonyos képeket, amelyekre párhuzamosan amerikai és orosz történeteket húzott fel, ezért az orosz birodalmi tájak úgy tűnnek fel, mintha egy westernfilmben járnának a nézők” – emelte ki.
„Liz Nielsen amerikai képzőművész színes fotogramjain ugyancsak színes tájkép jelenik meg, Eperjesi Ágnes színes alkotásai a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből kerültek a tárlatra. Sorozata többek között a színes fényképek alapját adó papírnak a technikai hibáival foglalkozik. Mindkét művész játékosan kísérletezik a színekkel és a fényekkel, az alapanyagok okozta véletlenszerűséggel” – hangsúlyozta.
Bíró Dávidtól egy installáció és négy fotó látható a kiállításon. „A Mesterséges Nap című installációmban a mesterséges és természetes fények viszonyával foglalkozom, valamint azzal, hogy ez milyen hatást gyakorol az emberek érzékelésére, életére” – mondta a képzőművész.
A kiállítás október 6-ig látható.
