Már az alapkoncepció miatt is érdemes kézbe venni a Nyughatatlanok című regényt, hiszen a történelemkönyvek 1848–49-ről szóló fejezetei jellemzően véget érnek a szabadságharc leverésével, az aradi vértanúkkal, Haynauval, a véres megtorlásokkal. Szinte alig tudunk viszont valamit azokról, akik a kontinens liberális városaiban: Londonban, Párizsban, Brüsszelben vagy Genfben húzták meg magukat. Vagy ha mégis, akkor az emigránsok sorsához makrotörténetek felől közelítő, gyakran sztereotipikus álláspontokkal szembesülünk.
Ebben a regényben az arisztokrata Bárdy Rudolf és családja sorsát követhetjük végig. Bárdyt 1849 tavaszán a magyar diplomácia külföldre küldi, hogy fegyvereket vásároljon. Az úton vele tart skót származású, várandós felesége, Aimée, valamint két gyermeke, Fülöp és Matild is. Mire Aimée világra hozza újabb gyermeküket, már nem térhetnek vissza Magyarországra.
Szécsi Noémi a maszkulin nézőpont helyett a női karakterek szűrőjén át láttatja az eseményeket.
Úgy érezzük, hogy a nők azok, akik igazán megszenvedik ezt a helyzetet. Az emigránsok ide-oda cikáznak Európa nagyvárosai között; úgy tűnik, mintha rendkívüli intenzitással intézkednének, szervezkednének. A nők ebből annyit érzékelnek, hogy a férjeik jórészt távol vannak, így ha boldogulni akarnak, nekik kell megteremteniük kinti létezésük feltételeit. A nők gondoskodnak a gyermekekről, szervezik a mindennapokat és vívják meg azok harcait. Ők azok, akik egyben tartják a családot, és a praktikus gondokat megoldják. Majd miután már épp berendezkednének valamelyik városban, és akklimatizálódnának, a férjük a semmiből előbukkanva újabb helyre rángatja őket. A férfiak kellékként kezelik a családjaikat, amelyek valójában az emigráció igazi elszenvedői.
A regény épp ettől lesz annyira lenyűgöző: hogy a makroesemények helyett inkább a hétköznapokról szól.
Szécsi remekül ábrázolja a női lélek mélységeit, miközben a nagy politikai kontextus helyett egy házasság dinamikáját állítja a fókuszba. Fokozatosan kirajzolódik, hogy míg Bárdy Európa-szerte ide-oda utazgat és fontoskodik, felesége az otthontalanság terhe alatt egészségileg és lelkileg egyaránt összeroppan. Egyre világosabbá válik számára, hogy ez nem az ő harca, nem az ő vesztesége, mégsem tudja magát alóla kivonni. Érzékeljük, ahogy fokozatosan eltávolodik a férjétől.
Bárdy Rudolf nyughatatlan lélek. Keresi a helyét a világban, és előbb-utóbb rá kell ébrednie, hogy a haza már nem létezik. Magyarország már nem az otthona, de Európában sem számíthat igazi befogadásra. Se ide, se oda nem tartozik többé.
A Nyughatatlanok árnyaltan ábrázolja a nők közötti dinamikákat is. Többféle stratégiát mutat be, amelyek révén az asszonyok igyekeznek túlélni vagy a körülményekhez viszonyulni.
Míg Aimée egyre inkább maga alá roskad, Almássy báró neje, Tóni minden körülmények között igyekszik megteremteni a család rangjához méltó környezetet. Almássyné mágnáslánynak született, soha nem ismert ínséget, ezért most is szeretne a legnagyobb pompában élni. Leginkább azért szeretne véglegesen letelepedni valahol, hogy előkelő bútorokkal rendezhessen be egy kastélyt. Bárdy Rudolf unokahúga, Amálka kétségbeesetten próbálja visszahozni a fiatalságát, visszanyerni hajdan volt karcsúságát. Hiú és önelégült, csak a cifrálkodás érdekli. A női karakterek közül ők ketten próbálják leginkább elhessegetni maguktól a kegyetlen valóságot.
Aztán ott van Lányiné, a fiumei hajótulajdonos lánya, aki nem tud kitartani hasis- és ópiumfüggő férje mellett, és inkább hazatér az apjához Magyarországra. Az angol Lady Odile a gyermekáldásba menekül. Nyolc gyermeket szült francia férjének, majd olasz, carbonaro kedvesét is megajándékozta egy fiúval. Bella, akit Gyászoló Hungáriának is csúfolnak, a magyar fájdalom szobrává merevedve gyászolja 1849-ben főbe lőtt férjét.
E sokféle helyzetű és sorsú női karakterek között különféle szövetségek köttetnek és izgalmas konfliktusok bontakoznak ki.
Gyakran rendeznek szeánszokat: a megszállott és hitük vesztett karakterek között különös erővel terjed az asztaltáncoltatás Amerikából indult hóbortja. Többen így szeretnének értesülni családtagjaik hollétéről, a forradalomban meghaltak sorsáról, valamint arról, milyen jövő vár Magyarországra. Az asztaltáncoltatás társasági mulatságként működik. Látszólag nem más a célja, mint az unalom elűzése és az emigrációban élők találkozási alkalma. Szécsi Noémi pedig szinte nagyítóval jár körbe a társaságban, és zseniálisan megvilágítja az emberi jellemeket és viszonyokat.
A spiritizmus roppant izgalmasan kapcsolódik a regény dramaturgiájához is.
Ezeket az alkalmakat ugyanis mindig Tóni bárónő szervezi, és az ő komornája a médium. Úgy érezzük, hogy Almássyné célja ezeket a szeánszokat egy bizonyos irányba terelni: általuk próbálja tapintatosan közölni Aimée-vel a sokkoló hírt, ami a regény csattanója.
Bravúros, ahogyan Szécsi a puzzle-darabkákat nagy képpé illeszti a történet végére. Az előhang (ami egyébként Jókai A Bárdy család című novellájának átirata) brutális jelenet: hidegvérű mészárlást ír le. A kegyetlen naturalizmussal ábrázolt gyilkosságsorozatot a regény elején nem tudjuk hová tenni, mivel az első fejezet aztán teljesen máshonnan indít, és a cselekménye aránylag nyugodt mederben folyik. Ám ahogy fokozatosan előrehaladunk a történetben, egyre inkább megértjük az előhang szerepét. A titkok fokozatosan, szinte észrevétlenül tárulnak az olvasó elé, akinek elég figyelmesen kell olvasnia ahhoz, hogy az utalások és félmondatok között meglelje azokat az információmorzsákat, amelyek segítségével a történet végén minden kérdésre fény derül.
A regény kétharmadától kezdve egyre gyorsabban lepleződnek le az egyes karakterek titkai.
Szécsi Noémi Nyughatatlanokját a megkomponáltsága miatt szerettük annyira, valamint azért, mert a makrotörténet kliséi helyett az emberi kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt. A politikatörténeti kontextus csak alig-alig szűrődik be a történetbe, a hangsúly a mindennapi élet apró-cseprő dolgain van.
A Nyughatatlanok a Gondolatolvasó és az Egyformák vagytok című regényekkel együtt trilógiaként is olvasható, amelynek darabjai azonban önállóan is teljes egészek.
A trilógiáról szóló ajánlónk a Magyar Kultúra magazin 2021/2. lapszámában olvasható.
Nyitókép: Shutterstock/Elena Khrupina
