fbpx

Személyesen – Árkossy István festőművész, grafikus

„Fölöttünk váltott határsávot a disszidens idő. S valójában még az sem tisztázott, hogy mi most a téridőben éppen kilépünk valahonnan vagy épphogy belépünk valahova. Úgy tűnik, egyelőre a türelem betonoszlopaiként várakozunk elkövetkező esélyeinkre, tudván, hogy úgyis csak akkor történik valami lényegbevágó, ha zöldre van a, zöldre van a piros lámpa festve” – írja Határsáv című esszéjében Árkossy István festőművész, grafikus, író, aki a munkáiról beszélt lapunknak.

Szent István

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

Hangsúlyos motívum a máig fennmaradt koronázási palást, amelyet Szent István király és Gizella királyné adományozott 1031-ben a székesfehérvári bazilikának. A keresztény magyar állam megteremtőjének alakja előtt a Pannonhalma bencés főapátságának alapítólevelén fennmaradt aláírása látható, a fehéren hagyott jobb kéz, a Szent Jobb alatt pedig az Árpád-ház címerének sávjai futnak végig, és mint felszántott földi barázdák, érlelik a termést.

A fáraó álma

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

A kép fő alakjaként az alvilágot és a holtakat oltalmazó sakálfejű isten, Anubisz jelenik meg, kezében az életet és bölcsességet szimbolizáló Ankh-kereszttel. Szkarabeuszokkal díszített úton viszi a fáraó lelkét a halhatatlanságba az egyik legismertebb egyiptomi jelkép, a védelmet nyújtó Hórusz-szem előtt, amelynek minden részeleme külön jelentéssel is bír. Az egykori teljhatalom megtestesítője már csak egy lebegő motívum a névtelen piramisépítők fölött.

Néró felgyújtja Rómát

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

Róma tekintélyes részét 64-ben néhány nap alatt felemésztették a lángok; a hagyomány szerint ez az őrült császár, Nero parancsára történt. Mégis a keresztényeket nevezték meg bűnösnek, így az első pápát, Szent Pétert is megfeszítették egy fordítva felállított kereszten. A anyagyilkos császár több áldozata közt a saját filozófus tanácsadóját, a költő, drámaíró és államférfi Senecát is öngyilkosságba kergette.

Konstantinápoly 1453

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

A Bizánci Birodalom utolsó keresztény fellegvára, Konstantinápoly is elesett II. Mehmed oszmán szultán túlerőben levő csapatai ostromában 1453. május 29-én. A tenger felől az Aranyszarv-öblöt a városvédők erős lánczárral védték a behatolástól, ám a támadók a parton szétszerelték hajóikat, a szárazföldön átszállították, majd újra összerakva vízre rakták. De a csata mégis a fal áttörésénél dőlt el, ekkor a védő XI. Konsztantinosz bizánci császár is elesett.

Mátyás és Mohács

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

A festmény bal oldalának üde színei Corvin Mátyás emlékezetes uralkodásának fényét jelzik, akinek 1490-ben bekövetkezett halála után belső viszályoktól roppant meg az ország. Ezért a mohácsi csatamezőn (1526) az ifjú II. Lajos meggyengült birodalmának színe-java elvérzett I. Szulejmán hódító seregei előtt. A hajdani dicső Corvin-címert uraló hollószimbólum ezután már egészen más értelmezést kapott egy gyászba borult, néma küzdőtéren.

Jeanne d’Arc

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

Franciaország egyik védőszentje Szent Johanna, akit 1431-ben, 19 éves korában Rouenben máglyahalálra ítéltek. Az orléans-i szűzként ismert parasztlány Isten-látomásai nyomán VII. Károly seregeit győzelemre vezette az angolok ellen, szabaddá vált a Loire-völgye és Orléans, ezzel teremtve lehetőséget, hogy Reimsben a királyt megkoronázzák. A hála viszont elmaradt. A Burgundok által az angoloknak kiszolgáltatva, eretnekség vádjával életét vették.

Inkvizíció

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

Az inkvizíció a másként gondolkodók, a hitetlenek és a katolikus egyház elveivel ellenkező nézeteket valló személyek felelősségre vonásának intézményesített formája volt a középkorban. A hitvédelem nevében testi kínzások eszközeivel élt, ezt szimbolizálja a vörösre hangolt színvilág. A középkori oltárképek alján futó, hármas felosztású predellára utaló képsor az eretnek kihallgatását, máglyahalálát és a boszorkányságot idézi elénk.

Savonarola

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

Firenze dómjának kupolája alatt dörögtek a domonkos¸rendi szerzetes Girolamo Savonarola vádló szavai a kor romlottsága, a klérus léhasága, az egyház meggazdagodása ellen úgy, hogy még a mindenható Mediciek is menekülni kényszerültek. A káoszban kialakult erkölcsi megosztottság VI. Sándor pápa haragját vonta maga után. Ezért kiátkozták, megégették. A Palazzo Vecchio terének kövezetén ma kör alakú bronztábla jelzi a tűz egykori helyét.

Alkímia

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

Az alkímia céljai közül semmi nem valósult meg, noha az öröklét elixírje, az aranykészítés módja, az életteremtés receptje vagy a bölcsek kövének előállítása évszázados vágya volt a metafizikus áltudománynak. A babonákkal átszőtt kísérletezés a képen meglepetésekkel van jelen, erre utalnak a groteszk, sosem volt lények ötlábú és kétfejű alakjai, a jelképekbe foglalt titkos recept vagy a koponya mindeneket fölülíró élet-halál szimbóluma. 

Gépek forradalma

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

Egykor a keréktől indult, és most a mikroprocesszornál tartunk. A gépek megharcolták a maguk revolúcióját. Igaz, kezdetben csak gőzerővel, viszont ma már olyan digitális forradalommal szembesülünk, amivel az ember leálmodta önmagát a dobogó második fokára. Egyszer tán ki is vonul a képből? Meglehet, hogy már kész is a mesterséges intelligencia stratégiája, valahol ennek a festménynek a keretein túl.

Casus belli

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

Casus belli – háborús ok vagy: ürügy egy fegyveres konfliktus kirobbantására. Ez a latin fogalom mélyen jelen volt és van a történelmi események évezredes szöveteiben, miközben a béke és a háború időszakai úgy váltogatják egymást, mint nappal az éjszakát. A kép fő alakja roncsként sem adja fel, miközben a gépszellem telhetetlenül nyeli az emberek végtelen sorát. A Végítélet ördögi mosolya pedig nemigen sugallja az igazságosztást.

A régész

2019, olaj, vászon, 100×100 cm

A régész pontos rendszerezés alapján, lépéseit dokumentálva újra fényre hozza letűnt korok sötétségbe burkolt tárgyi leleteit, csak hogy minél hitelesebb képet alkothasson arról, ami addig titokban maradt. A reneszánsz kibomló fénye is a görög-római értékek egykori csillogásának tükrözésében látta meg valódi önmagát, miközben a kutakodó kéz rátalált az irodalom, a filozófia és a művészetek példaértékű drágaköveire.

Árkossy István festőművész, grafikus, író 1943-ban született Kolozsváron. 1966-ban diplomázott a helyi Képzőművészeti Egyetem grafikai szakán, majd 1967-től húsz esztendőn keresztül a kolozsvári Utunk című irodalmi-művészeti hetilap grafikai szerkesztője volt. Az évek során folyamatosan jelentek meg rajzai a hazai lapokban és folyóiratokban, a világ- és a magyar irodalom jeles képviselői számára számos könyvborítót készített, sok kötetet illusztrált. Erdélyi sajtókiadványok arculatát formálta. 1982-ben szülővárosában megrendezett gyűjteményes kiállítása óta a festészet jelentős szerepet játszik munkásságában. 1987-ben családjával Budapestre költözött.
Szabadfoglalkozású művész.
Tagja a Magyar Művészeti Akadémia köztestületének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Írószövetségnek, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, valamint a Barabás Miklós Céhnek.
Rangos elismerései között található a Magyar Írószövetség Arany János-díja, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) képzőművészeti díj, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Szolnay Sándor képzőművészeti díja.
Az elmúlt években a többi között Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron és Csíkszeredában volt egyéni kiállítása, csoportos kiállítások résztvevőjeként egyebek mellett a Magyar Grafikusművészek Szövetsége Ceruzák vallomásai című kiállításán, a Szent István Király Múzeum – Csók István Képtár Összetartozunk című kiállításán vagy a Magyar Művészeti Akadémia Üzenet című kiállításán lehetett találkozni alkotásaival.
Munkái megtalálhatók például a Magyar Nemzeti Galériában, a KOGART Kortárs Művészeti Gyűjteményben, az Iparművészeti Múzeumban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Kolozsvári Művészeti Múzeumban vagy a Kézdivásárhelyi Városi Múzeumban. Számos publikációja olvasható egyebek mellett a Magyar Írószövetség online lapjában, az Olvasatban, a Hitel és a Helikon című folyóiratokban, valamint a Magyar Naplóban.

#személyesen

A rovat további cikkei