Személyesen – Hupján Attila fotóművész

Szakmai példaképemnek Telek Balázst tekintem: az egyik legragyogóbb kreatív fotográfus, alkotó volt, akit megismerhettem. Analóg, archaikus technikákat használok, ezeken belül is leginkább lyukkamerákat (camera obscurákat). A lyukkamerák felépítésükből, technikai tökéletlenségükből adódóan olyasvalamit tudnak, ami egyik kedvenc könyvem címére, A lassúság dicséretére emlékeztet. A hosszas exponálás alatt minden kissé más lesz: kicsit elmozdul, épphogy bemozdul, de még előző pillanatában is fellelhető. Az időből nem a másodperc töredékét metsszük ki, hanem hosszabb idősávot. 

2019 őszétől lehetőségem volt a Szélesvásznú narratívák munkacímű kiállítási anyagomon dolgozni, s ez újra felvetette a kérdést: vajon van-e jogosultsága a camera obscura által használt panorámaformátumnak, képes-e ez a technika és ez a formátum narratív (elmesélő) hangon megjeleníteni a képeket. Történetekben gondolkodtam, amelyeket a befogadó közeg talál meg magának minden egyes képben. Ezek a történetek lehetnek emberekkel, szereplőkkel vagy épp azok hiányával létrejövők. A munkához Benkő Imre Horizon című fotóesszéje és Balla András Menedék című könyve is támpontot adott. 

A történeteket ott próbáltam megörökíteni, amerre épp jártam, így nem csak városban vagy természetben készült képekben gondolkodtam. A lényeg a narratíva létrejötte volt. A város a történések folyamatossága, míg a természet ennek pont az ellenkezője, az általunk megszokott „sűrű élet” hiánya. És mégis. A lyukkamera hosszú expozíciója adott esetben kiürítheti a városi tereket vagy éppen mozgással töltheti meg a természetet. Ez a kettősség az időközben életünkbe beférkőző pandémia miatt még inkább szerepet kapott: a tetszhalott állapotba kerülő városi terek és az emberek által újra felfedezett természet élénksége (amely akár emberek nélkül is élettel teli). Elgondolkodtató, hogy vajon mi az „eredeti”. 

Az idő maradt a közös nevező, ami más lett, mint a megszokott napi ritmusunk. Az idő, ami nem a másodpercek töredékében, hanem másodpercekben, percekben zajlik a képeken. Lehet, hogy még hosszabban. Így másképp lesz mérhető; más lépték lesz az, ami meghatározó. És ebben pillanatban a zsúfolt, fontosnak érzett városi terek üressé váltak, s helyettük ottmaradt a több millió éves természet. Ahol a legfontosabb feladatunk: jelen lenni.

Ide-oda változott a világ körülöttünk. Volt, hogy bezárkóztunk, volt, hogy újra kiléphettünk a szabad levegőre, ami egyre inkább a természetet jelentette. Az itt bemutatott anyagban szándékosan kerülnek egymás alá és fölé látszólag oda nem illő képek. Ami mégis összehozta őket, az a biztonságosnak vélt, általunk emelt környezet és a mindig is itt lévő természeti világ közötti kontraszt.

Történetekre
készülődtem, miközben a természet és a társadalmunk sokkal fontosabb dologról
döntött. Egy mindannyiunkat érintő történésről. Más lett a világ. Nem biztos,
hogy rosszabb, de szinte biztos, hogy egészen új megközelítést igénylő. Még
harcolunk ellene, pedig az áramlás, a flow (Csíkszentmihályi Mihály) energiáit
kellene használnunk. S minél többször próbálom körbeírni, annál többször
lyukadok ki a valós jelenlét, a közösen megélt, átélt pillanatok mellett. 

Narratívákat
kerestem, miközben a történések végig itt voltak velünk. Minél inkább képesek
vagyunk megállni, meghallgatni vagy csak észrevenni egymást, lelassulni a
környezetünkhöz, annál valóságosabbak, hitelesebbek lesznek az élményeink.
Egy-egy kép kapcsán nem a pillanatok, hanem az együtt töltött hosszú idő lesz a
meghatározó. Lehet, hogy a kép csak indikátora lesz egy bennünk elinduló
élményhalmaznak. 

A képekkel egyfajta időbeli és térbeli hullámzást szeretnék elérni. Ezt a mozgás vagy annak hiánya, a tér üressége vagy túltöltöttsége hivatott megjeleníteni. Mint ahogy mi magunk is folyamatosan csendes vagy épp telített helyekre, pillanatokba helyezzük magunkat.

A helyszínek a teljesség igénye nélkül: Szigliget, Zsennye, Cegléd, Budapest (Stadionok, Keleti pályaudvar, Gellérthegy, Szabadság tér, Szabadság híd, Bikás park), Szentendre: Dömörkapu, Börzsöny, Csobánc, Pilis-hegység, Mátra, Balaton-felvidék, Hévíz: Egregy.

Nyitókép: Át az időn.

#személyesen