Jessze fája (1988, mészkő), Fehérgyarmat
Még a pártállami világban járunk. Akkoriban a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnak volt önkormányzatok támogatására fordítható költségkerete. A fehérgyarmati városvezetés először egy anya és gyermeke kompozícióra gondolt, de ahhoz nem volt kedvem, mivel annyi gyenge szocreál példát láttam már a témában. Így inkább a bibliai Jessze fája történetét dolgoztam fel. Jessze Dávid király apja volt. Általában alvó alakként ábrázolják, és testéből fa sarjad ki, amelyen az Ószövetség nagy prófétái is megjelennek. A vallási tartalmat azonban ennyire egyértelműen nem jelenítettem meg, és a szobornak is Az élet fája nevet adtam. De nem sokáig maradt titokban a szimbolikája: amikor a tanácselnök és a párttitkár jelenlétében a helyére került, a református esperes így kiáltott fel: „De hiszen ez Jessze fája!” Szerencsére ez már az enyhülés időszakában történt, így végül nem lett probléma a vallási vonatkozásból. A szobor egy gimnázium közelében van, manapság a diákok egyfajta kabalaként tekintenek rá.
1848-as emlékmű (1989, mészkő), Várpalota
A rendszerváltás előtti utolsó évben a szovjet hadsereg egy nagyobb egységgel Várpalotán állomásozott. Az emlékműre a 12 pontot írtam fel, amelyben ott van az a tétel is: „A katonaság esküdjön fel az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.” A tervben ez a mondat még nem szerepelt, nehogy meghiúsuljon a megrendelés, de a kész alkotáson már ott volt. Hatalmas, széttöredezett kövekre vittem fel a 12 pontot, az egyik kövön a 48-as zászló is látható. Ezzel megjelenítettem a kezdetet és a tragikus véget, a fegyverletételt is. A széttöredezett kövek kontúrjai a történelmi Magyarország határait sejtetik, a viharos magyar történelmet és a később darabokra hulló országot szimbolizálják. Az emlékmű egy rézsútos dombon, a Thury-vár mögött található. Kissé elhanyagolt állapotban van, bokrok nőtték be. Remélem, hogy hamarosan megtisztítják majd a környezetét.
A pannonhalmi bazilika millenniumi főkapuja (1996, bronz), Pannonhalma
Egykor én is bencés diák voltam – igaz, nem Pannonhalmán, hanem Győrben –, ezért nagy megtiszteltetésnek éreztem a főkapu elkészítésének feladatát, amelyen több évig dolgoztam. 1996-ban, a millenniumi évfordulón avatták fel annak emlékeként, hogy Géza fejedelem ezer éve hívta be a bencéseket Pannóniába. A rend azóta is a keresztény élet motorja. A monumentális, négyszárnyú kapun ó- és újszövetségi részletek, valamint a Monte Cassinó-i és a pannonhalmi bencések története is megjelenik. A kapu fölött az égi szférát lehet látni, ehhez klasszikus megoldásokhoz fordultam. 12 bárányból álló sor látható Isten bárányával, felette a világ dicsőséges ura a négy evangélistával és angyalokkal. A megrendelő kérése az volt, hogy ablak is kerüljön a kapuba, hogy több fény jusson a templomba. Ezt szándékosan visszafogottra terveztem, hogy beleolvadjon a kompozícióba, mert nem szerettem volna, hogy a ragyogó, színes üveg elvonja a figyelmet a bronzkapuról.
A II. világháború áldozatainak emlékműve (1998, mészkő), Kecskemét
Azt szoktam mondani, hogy ezek az emlékművek bizonyos szempontból megkésettek, mivel közvetlenül az esemény után kellett volna őket felállítani, amikor még élő volt az emlék, a fájdalom. Bár már éltem a II. világháború idején, még nagyon kicsi voltam akkor, így saját tapasztalatokból nem táplálkozhattam. A domborművön az emlékezet különböző idősíkjait igyekeztem ábrázolni. A töredezettség itt is megjelenik, ez a motívum gyakran előfordul nálam. Az első sík, amelyen gyászoló asszonyok láthatók, megtörik, és alatta előbújik a másik idősíkban a Don-kanyarba vonuló magyar katonák végtelennek tűnő sora. Az idősíkokkal fel akartam hívni a figyelmet arra, hogy ma is emlékeznünk és gyászolnunk kell, nem szabad elfelejtenünk az áldozatokat. A dombormű a kecskeméti Nagytemplom homlokzatát díszíti, mellette I. világháborús dombormű látható, amely klasszicista stílusban készült. Az alkotásommal el akartam kerülni az anakronizmust, ezért úgy készítettem el, hogy egyértelmű legyen: a huszadik század végén készült.
Teleki Pál (2004, bronz), Balatonboglár
A sikertelen első körös pályázat után engem kértek fel arra, hogy tervet készítsek Teleki Pál szobrához, amely aztán elnyerte a megrendelő tetszését. A szobor eredetileg nem Balatonboglárra, hanem a budai Várba, a Sándor-palota elé készült, ahol Teleki véget vetett az életének. Volt ugyan érvényes elhelyezési engedélye, ám végül nem kerülhetett a tervezett helyére, mivel Teleki ellentmondásos személyére hivatkozva többen tiltakoztak. A történészek vitatkoznak a szerepén, de az bizonyos, hogy kilátástalan, kiszolgáltatott helyzetben próbálta védeni szeretett hazáját. Életáldozata is ennek a bizonyítéka.
Székben ülve, magába roskadva ábrázoltam: szemüvegét fáradtan a kezében tartja, ölében a történelmi Magyarország hegy- és vízrajzi térképe fekszik. Minden az összeomlás felé mutat ezen a szobron, szomorú emlékműve a tragikus sorsú miniszterelnöknek. Végül Balatonbogláron, a katolikus templom mellett állították fel, ahová rengetegen elzarándokolnak megnézni. Sokszor látni mellette friss világot és lengyel szalagokat is, mivel egyedül Bogláron volt a lengyel menekültek gyermekei számára nyitott iskola.
Koronázópalást (2004, bronz), Budapest
A koronázópalástot nem pályázatra és nem is megbízásból, hanem saját indíttatásból készítettem el. Nagyon régóta szerettem volna a leghitelesebb koronázási jelvényünket megörökíteni, amely textilművészeti és nemzeti szempontból is csodálatos alkotás. A legenda szerint veszprémi apácák szőtték, és elképzelhető, hogy maga Gizella királyné is részt vett az elkészítésében. A lassan ezeréves textil néhol ugyan megkopott és foltozott, de így is őrzi ragyogását: Szent István udvarának vallásosságáról is beszél. A szoborral az volt a szándékom, hogy felhívjam a figyelmet erre az egyedülálló értékére.
A bronzpalástot másfélszeres nagyságban készítettem el. Évekig dolgoztam rajta, minden megtakarított pénzemet beletettem. A tervek megalkotásához Szelényi Károly fotóművész képeit használtam, amelyeket még akkor készített a palástról, amikor a többi koronázási jelvény társaságában hazakerült Amerikából. Kitűnő fotókról van szó, amelyek jól nagyíthatók, így a szövetmintázat remekül kivehető. Mivel az anyag néhány helyen teljesen megkopott, egyes részeket újra kellett fogalmaznom, hogy a már nem kivehető részleteket láthatóvá tegyem.
A palást ma már a budai Várban, a Mária Magdolna-templom romjának apszisában látható. Miután elkészült, hosszú ideig az udvaromon állt, ahol sokan megnézték, így elkezdett terjedni a híre. Először az irgalmasok kórháza előtt állították fel, aztán a várba került. Úgy látom, hogy a rom a szobortól szinte visszanyerte templom mivoltát, amely most az egykori oltár helyén áll. Többször tartottak már előtte szabadtéri misét, szilveszterkor gyertyákat gyújtanak a tövében, virágokat helyeznek el mellette. A hely így újra élővé vált, visszanyerte szakralitását.
Mindszenty József (2017, mészkő), Budapest
Fiatalkoromból nagyon jól emlékszem Mindszenty József kirakatperére, amelyet a Kossuth rádió is közvetített, és az újságok is tele voltak vele. Bár óriási propaganda folyt ellene, bencés diákként tisztában voltam vele, hogy minden hazugság, amit terjesztenek róla. A máriaremetei templom kapuja elé tervezett szobra gyönyörű környezetben áll. Egyszerűen, mindenféle felesleges sallang és gesztikulálás nélkül szerettem volna ábrázolni. Bíborosi palástban, szomorúan maga elé nézve, kezét összekulcsolva áll. Valahogy így képzeltem el azt is, ahogy Krisztus állhatott Pilátus előtt. Szándékom szerint a szobor tömege azt a lelkiséget sugározza, ami őt, a szilárdságát, a rendíthetetlen keresztény hitét jellemezte.
Brenner János (2018, bronz), Budapest
Brenner János a kommunista diktatúra mártírja volt, akit irtózatos kegyetlenséggel gyilkoltak meg 1957-ben. A tettes személyére azóta sem derült fény. A fiatal káplán egyetlen „bűne” a gyerekek és a fiatalok körében élvezett népszerűsége volt. Személyéről és haláláról évtizedekig tilos volt beszélni, 2018-ban viszont Ferenc pápa boldoggá avatta. Ennek apropóján rendelte meg a szobrot az emlékét ápoló Brenner János Alapítvány. Mivel Brenner eredetileg ciszterci szerzetesnek készült, ám a kommunista időszakban erre nem volt lehetősége, a Villányi úti ciszterci templom elé akarták elhelyezni a szobrát. Ott azonban már nem volt neki megfelelő hely, ezért a javaslatomra az út másik oldalára került, ahol egy rézsűn áll, és a Feneketlen-tó felé néz. Ha szemben állunk vele, a háttérben a ciszterci templomot is láthatjuk. Ahogy Mindszenty szobránál, itt is igyekeztem nagyon egyszerűen fogalmazni. Szimpatikus, kedves, fiatal, szemüveges fiatalember alakját mintáztam meg, aki a reverenda felett egyszerű ballonkabátot visel, és zsebre tett kézzel, nyugodtan áll. Az ellene elkövetett borzasztó tett helyett a szép, fiatal, tiszta lelkű embert szerettem volna ábrázolni, hogy így emlékezzünk rá.
Istenes Szent János (2020, márvány), Budapest
Erre a szép feladatra Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója, az irgalmas rend vezetője kért fel. A betegápoló irgalmas rend létrejöttét megalapozó Istenes Szent János szobrát a budai irgalmasrendi kórház új szárnyán, egy beugróban állították fel. Egy beteggel együtt ábrázoltam. A kétalakos alkotás fehér márványból készült, amelyet Ruskicán Kozma atyával együtt választottunk ki. „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” Ezeket a krisztusi szavakat jelenítettem meg a beteg alakjában, akinek Istenes Szent János vizet tart a szájához. A vörös háttér előtt igen látványos a fehér szobor, amely előtt napról napra sokan elsétálnak. Kevés alkotásom van ennyire jól látható és forgalmas helyen.
Eötvös Loránd (2021, bronz), Budapest
Eötvös Loránd zseniális tudós és rövid ideig kultuszminiszter volt, aki pár hónapos regnálása alatt négyszáz népiskolát alapított. Egy ideig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is volt, halálakor Einstein a fizika fejedelmének nevezte. Nagy természetbarát lévén a Magyar Turista Egyesület és a Magyarországi Kárpát Egyesület elnökeként is szerepet vállalt. Számos népszerű turistacélpontot neveztek el róla, 1950 óta a legnagyobb hazai egyetem is az ő nevét viseli. Leghíresebb találmánya a torziós vagy Eötvös-inga, amelynek továbbfejlesztett változataival a geológusok a kőolaj- és földgázlelőhelyeket a mai napig kutatják.
Daliás, szép ember volt, szigorú karakterrel, akit kősziklán megpihenő alakként ábrázoltam. Bronz alakja egy nagy terméskőkövön ül, aminek tetején világhírűvé vált találmánya, a torziós inga rajza látható. A MOM Park déli részén, a Gesztenyés-kertben látható szobrot az Eötvös Loránd Geofizikai Alapítvány állíttatta az Eötvös Loránd-emlékévre. Átadása a pandémia miatt egy évet csúszott, végül 2021. október 5-én avatták fel.
Nyitókép: Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész a műtermében. Fotó: Török Máté
