A Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportja 2022. október 18-án Könnyű zenét vinni az iskolákba? címmel rendezett fórumot a Budapest Music Center könyvtárában. Az esemény négy panelbeszélgetésén huszonkét felkért szakember járta körül a könnyűzene és a közoktatás kapcsolatát, mai lehetőségeit. A Hangőr Egyesület szándéka elsősorban az volt a fórum megrendezésével, hogy legalább szakmai körökben témává tegye:
miként kerülhetne több könnyűzene a magyar közoktatásba.
A 100 millió dal a mobilomon című nyitó előadásban Mezei Csaba, a ProArt – Szövetség a Szerzői Jogokért/MAHASZ kommunikációs szakértője elmondta: a fiatalok kultúrára elköltött forintjaik harmadát zenére fordítják. A zenefogyasztási trendek azonban jelentősen megváltoztak az elmúlt két évtizedben. Egy előfizetéssel ma már 70-100 millió dalt érhetünk el, miközben megszűnt az birtoklási vágy, amely a lemezek korában még jellemző volt. Ez jelentős átalakulást eredményezett. A 2000-es években a 10 milliárdos hazai könnyűzenei piac komoly recessziót élt át, mára viszont a digitális zenehallgatás és értékesítés révén 7 milliárdosra duzzadt vissza, és bízni lehet a további növekedésben is.
Bajnai Zsolt, a Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportjának vezetője A zene az kell? panelben elmondta: miközben a mindennapjaink része a 60-70 éves múltra visszatekintő könnyűzene, mégsem tud szervezetten megjelenni a közoktatásban. Véleménye szerint túl kellene lépni azon, hogy a könnyűzene kapcsán csak a hangszeres oktatásról, illetve az énekórákra való beszivárgásról beszélünk. Hiszen
a zene használata révén könnyebbé válhatna például a nyelvtanulás, de a rendszerváltást is elmesélhetnénk a magyar könnyűzenén keresztül.
Sőt akár osztályfőnöki órákon is előkerülhetne, mi minden történik, ameddig egy koncerten a zenekar felmegy a színpadra.
Nagy Anikó, a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének projektmenedzsere hozzátette: a zene kiváló eszköz az emocionális intelligencia fejlesztésére is. A közös zenélés ugyanis megtanít az egymásra figyelésre, az együttműködésre való hajlandóság pedig egy későbbi munkahelyen is hasznos kompetencia lehet.
A fórum második paneljét Gubáné Csánki Ágnes szakmai tanácsadó, tréner előadása vezette fel. A Nemzeti alaptanterv keretei között mutatta be, milyen lehetőségei vannak az ének-zene oktatásának, a zenének és akár a könnyűzenének ma az alap- és középfokú intézményekben. Mint mondta, a pedagógusoknak túlszabályozott keretek között kellene bemutatniuk egy széles zenei palettát, hogy azzal kulcsot adhassanak a gyerekeknek a későbbi választáshoz. Ez azonban szemléletváltás nélkül nem működhet hatékonyan.
A popzene szerinte már bent van az iskolákban, ha akarjuk, ha nem, éppen ezért a valódi kérdés inkább az, hogy mit kezdünk ott vele.
Ezt követően az Itt állunk a kapui előtt? panel résztvevői a könnyűzene közoktatásba történő integrálásának lehetőségeit, a könnyűzene és a klasszikus zene viszonyát, illetve a zeneoktatás és a hangszeres oktatás kérdéseit feszegették. Egyetértettek abban, hogy a közoktatásban alapvető szemléletmódváltásra lenne szükség ahhoz, hogy a könnyűzene akár akkreditált keretek között legyen része a nevelésnek, illetve a zenei oktatás minden formája élményközpontúvá válhasson.
A rendhagyó énekórákkal foglalkozó panelbeszélgetés előtt Gedeon Andrea, a WMMD marketingspecialistája az okoseszközökön elérhető, a zenefogyasztást befolyásoló alkalmazásokról beszélt. Mind mondta, a TikTok lett mára az a platform, ahol új zenéket fedeznek fel a fiatalok, hiszen háromnegyedük ezen a felületeken ismerkedik meg új dalokkal. Előadásában kitért arra is, hogy a 18–24 évesek ötöde napi 6-7 óránál is többet mobilozik, de sokan a TikTok-kal is napi közel másfél órát töltenek. Márpedig a közoktatásban olykor felbukkanó rendhagyó énekóráknak, hangszeres bemutatóknak, hangszersimogatóknak ezekkel az eszközökkel kell felvenniük a versenyt a gyerekek figyelméért.
Bár, mint a panelbeszélgetés során elhangzott, ezek a platformok akár segíthetnek is. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az iskolákban rendezett rendhagyó énekóráknak a támogatások, az iskolák nyitottsága szab határt, mert ha egyszer bejutnak egy intézménybe, oda a gyerekek érdeklődése miatt nagy valószínűséggel később is visszahívják az ezzel foglalkozó zenészeket.
A fórum utolsó panelbeszélgetése arra igyekezett rávilágítani, hogy a könnyűzene milyen képességeket fejleszthet.
Ennek a panelnek a résztvevői a korábbi beszélgetésekhez hasonlóan szintén a szemléletváltás és a nyitottság fontosságát hangsúlyozták. Hiszen egy zenepedagógus is sokat tanulhat egy terapeutától, ami fordítva is igaz. A zene élményalapú alkalmazásának sikerességéről a kórházi szobáktól a hátrányos helyzetű települések iskoláin át a céges rendezvényekig találni példákat. De a legfontosabb minden esetben az, hogy mindenkihez a saját képességeinek megfelelően, a saját útján jusson el a zene.
A Hangőr Egyesület Poptanítás munkacsoportjának Könnyű zenét vinni az iskolákba? című fórumát közvetítették a szervezet közösségi felületein. A négy előadás és négy panelbeszélgetés felvételei hamarosan a poptanitas.blog oldalán keresztül is visszanézhetők lesznek.
A Budapest Music Centerben elhangzott: a jövő év elején egy hasonló fórumon a felsőoktatás és a könnyűzene kapcsolata kerülhet terítékre.
A nyitóképen a Kint is vagyok, bent is vagyok című panel résztvevői: Tornócky Ferenc, Virág Csaba, Görögh Dani és Garami Gábor. Fotók: Hangőr/Csákvári Zsigmond
