Most azonban nem e három formáció munkásságát villantjuk fel, hanem egy negyedik zenekarét, a 35 éve, 1987-ben feloszlott Senatorét, amit szintén Som alapított, olyan kipróbált zenészekkel, mint Takáts Tamás (ex-Karthago), Szekeres Tamás (ex-Varga Miklós Band), Varga László (ex-Pardon), Gigor Károly (ex-Hardtop).
A Senator tehát kis túlzással afféle szupergroup volt, arról nem beszélve, hogy a szövegeket Horváth Attila írta, aki a Taurusnak, a Piramisnak és a Korálnak is írt dalokat. De hiába volt minden együtt ahhoz, hogy azonnal befusson a zenekar, hiszen azonnal nagylemezhez is jutottak, a Senator úgy tűnt el a megalakulása után két évvel, mintha nem is létezett volna. A lemez borítóján egy üvegtáblát beszakító vasgolyót látunk. Valószínűleg Kosnás Roland grafikája egyfajta becsapódást mesél el, a pillanatot, amikor a Senator befut.
Az album érdekessége, hogy az énekesi poszton az a Takáts Tamás hallható, akit Révész Sándor 1981-es kiválása után a Piramis megpróbált elcsábítani az akkor éppen csúcson lévő Karthagóból, de ő remek érzékkel maradt, így elkerülte az összehasonlítást Révésszel.
Viszont 1985-ben Takáts anyazenekara néhány évre felfüggesztette a működését (valójában feloszlott), aminek az lehetett az oka, hogy a Petőfi Csarnok nyitó koncertjére csak néhány száz nézőt tudtak bevinni. Levonták a konzekvenciákat, és sietve eltűntek a színről. Takáts bukófordulattal, rövid pihenő után már a Senatorban találta magát, és rögtön fel is énekelhette új zenekara első és, mint később kiderült, egyetlen lemezének éneksávját. A szerencse fia lehetett volna, ha a Senator nem születik rossz csillagzat alatt. Érdekes, hogy ugyanabban az évben jelent meg, négy évvel eltűnése után Révész Sándor első szólólemeze, a Senator koncertjein néha feltűnt vendégként Závodi János is, hirtelen a Piramis egykori zenészei egymásnak adták a kilincset a vidéki művelődési házakban.
De 1985-re elfogyott a levegő a hagyományos honi rockzenekarok körül.
Sorra szűntek meg a régi nagy bandák, és a generációváltás csak az újjászervezett, megfiatalított Eddának sikerült. Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni a választ a miértre, akkor azt mondhatnánk, hogy a glam-rock itthon mindig is tájidegen volt, nevén nevezve a dolgot: azok is nyálasnak gondolták, akik a helyi presszó lemezlovasának látványos mozdulatokkal átnyújtották a TDK chrome kazettát, hogy vegye fel rá 1985 nyarának legnagyobb diszkóslágereit. Viszont a klasszikus, utat mutató hard rocknak sem volt már mozgósító ereje, és az újhullám is megmaradt a periférián, egyedül az 1985 elején már megszűnt Rolls Frakció ment át, és hozott erős félházakat a megyeszékhelyeken, és a P. Box, részben Vikidál az István, a királynak köszönhető megújult népszerűsége miatt.
Az első glam-rock lemezt pont a Takáts Tamással felálló Karthago készítette el még 1984-ben, ez volt a hangképében a Senator-albummal némileg rokon Senkiföldjén. A parádésan hangszerelt hármas Karthago-album azonban akkorát bukott, mint egy megbillent Marshall-láda egy falusi művház színpadán. Hiába voltak rajta olyan fényesre csiszolt rockdalok, mint a Keleti éj, a közönség nem szerette a félmegoldásokat.
Vagy keménykedünk, vagy lírázunk, nincs középút.
Som Lajosnak éreznie kellett volna, hogy az amerikai ízű glam-rock nem fog itthon működni, hiszen valami hasonlóval hasalt el a Karthago is. Talán arra gondolt, hogy ha az Eddának bejött, akkor náluk is működni fog, és a lányok kedvence Takáts Tamásnak jobban áll a glames csajos kiállás, mint a masszívabb Patakynak.
Ugyanakkor az Eddát a régi dalokért szerették elsősorban, és csak másodsorban kedvelték az Éjjel érkezemért. Ráadásul az egykori miskolci zenekar olyan erős volt, hogy Pataky egy teljesen új felállással is joggal kockáztatta meg a nagy visszatérő koncertjüket a Budapest Sportcsarnokban. A Senator mögött nem volt szubkulturális tartalék, nem voltak olyan ifjúsági mozgások, amelyek felemelték volna a zenekart, Somék légüres térbe kerültek. Senkinek nem kellett már a klasszikus rock. A Senator-album annak ellenére, hogy a keverése erőtlen, mégis figyelemre méltó munka. Tele van jól megírt slágerekkel, olyanokkal, mint amilyen a Jönnek a démonok, Az ágyam a menedék, a Dühösen, bűnösen, Te őrült Reménytelen álmodozó…
Egy lemezen négy slágernek elégnek kellett volna lennie, de itthon a glam-rocknak nem voltak hagyományai, idegen maradt a magyar néplélektől, nem véletlen, hogy sem a VM Band, sem a Fix, sem a teljes glam második vonal nem kapott igazán erőre. E formációk között talán a Senator megszólalása volt a leginkább meggyőző. Ha olyan producer veszi kézbe a produkciót, aki visszacsomagoltatja Varga Lászlóval a Yamaha DX7-est, és némileg vastagabb hangzást ajánl a zenekarnak, nagyobb sikereket is elkönyvelhetett volna.
Sokan úgy emlékeznek Som Lajosra, mint aki celebekkel, felnőtt filmes művészekkel, jövendőmondókkal és parkolópályán lévő médiaszemélyiségekkel partizik, és aki bármikor vizionál egy apokalipszist, ha elé tartanak egy mikrofont.
Már a Piramis 2006-os utolsó nagy búcsúkoncertjén is csak néhány dal erejéig állt a színpadon, és inkább csak jelzésértékkel, volt mögötte ugyanis egy helyettesítő basszusgitáros. Som Lajos még felállt az ún. aranyügyből, amelynek következtében a börtönt is megjárta. Ebből még felállt, megszervezte a Senatort, de pechére életében először rossz időben volt rossz helyen: 1985-ben senkit nem érdekelt Magyarországon a rockzene. A Senator sikertelensége után lett más ember, onnan már nem volt visszaút az időben. Hiába idézte meg még öt telt házas BS-koncerttel a Piramis a nagy időket még 1992-ben, hiába volt ez az öt este a magyar rock legnagyobb szellemidézése, Som Lajosban addig valami már végleg megtört.
Utóirat. 1986-ban történt, hogy e sorok írója Békéscsabára utazott, hogy megnézze a Senator koncertjét. Nem különösebben tetszett neki akkor a zenekar, inkább azzal a határozott céllal szállt vonatra, hogy ha egyszer zenei újságíró lesz, majd legyen fogalma arról, hogy milyen élőben a formáció. A Senator nem sokkal ezután megszűnt, úgy tűnt el, ahogy egy kitört ablak után az alatta összesöpört üvegszilánk. Harminchat évvel később mégis csak helyzetbe jött ez a koncert. A lemezborítón látható, az üvegtáblát széttörő vasgolyó elgurult, és most, 2022-ben itt nekünk megállt. Eltelt 36 év, és végre megírtam, amit akkor a békéscsabai vasútállomáson hellyel-közzel gondoltam a Senatorról.
Senator: Senator
Hungaroton/Start
9 szám, 40 perc
Nyitókép: a Senator együttes az LP-jük borítóján
