Legyen kölcsönös, viszonzatlan, plátói, beteljesült vagy végzetes – a szerelem nagy valószínűséggel a valaha legtöbbször filmre vitt téma. Ha egy kis ízelítőt szeretnénk kapni az arányokból, de nincs időnk megnézni 450 mozit, elég egyet is: Pálfi György Final Cut (2012) című filmjében ugyanis pontosan ennyi filmből kivágott jelenetből állította össze az egyetemes love storyt. Az alábbi összeállítás vidám és tragikus szerelmeken, vígjátékokon és drámákon keresztül mutatja be a magyar szerelmesfilmek sokszínűségét.
Vajda Boróka cikke a Magyar Kultúra magazin 2023/3. számában jelent meg. A lap előfizetési lehetőségeiről itt lehet tájékozódni.
Keserű szerelem (1912)
Rendező: Góth Sándor, író: Pásztor Árpád, operatőr: M. Simone, szereplők: Lenkeffy Ica, Vendrey Ferenc, Makay Margit, Tihanyi Miklós
Már az egyik korai rövid játékfilmünk, a Keserű szerelem (1912) is egy fiatal pár boldogsága elé gördülő akadályokról szólt. A drámai csengésű cím valójában egy bájos vígjátéki történetet takar, amit már az alcím – Hunyadi János – egyértelművé tett a korabeli nézők számára. Egy eladósorban lévő lány és udvarlója, a fess huszártiszt csak titokban találkozhatnak, mert a mama egy ügyefogyott idősebb kérőnek szánja a lányt. Szerencsére a szerelmesek segítségére siet a jószívű apa és a lány húga, akik a Hunyadi keserűvíz segítségével hatástalanítják a nemkívánatos kérőt. Ezt a még írásban is bonyolult történetet Góth Sándor némafilmje egyetlen képközi felirat nélkül, mindössze a szereplők gesztusaival képes közvetíteni – ami 1912-ben igazán elismerésre méltó teljesítmény!
Ez az egyetlen film, amely a legelső magyar filmstúdió, az 1911-ben alapított Hunnia Biográf alkotásai közül fennmaradt. A stúdió a Vígszínház mellékprojektjeként működött a színház „háta mögött”, a Pannónia és a Sziget (ma Radnóti Miklós) utca sarkán felhúzott műteremben. Ez az úttörő vállalkozás – amely a rendszeres magyar filmgyártás megteremtésére tett első kísérlet volt – sajnos nem tudott tovább fennmaradni egy évnél, de ezalatt 18 rövid, egy-két felvonásos némafilmet eredményezett, amelyeknek nagy része vígjáték volt.
Azurexpress (1938)
Rendező: Balogh Béla, író: Szántó Armand, Szécsén Mihály, forgatókönyvíró: Pacséry László, operatőr: Eiben István, szereplők: Páger Antal, Szeleczky Zita, Tolnay Klári, Básti Lajos, Fónay Márta, Vendrey Ferenc
Az 1930–40-es évek a vígjáték (és a szerelem!) nagy korszaka volt a moziban. A párválasztás, a házasság témája ekkoriban szinte az összes filmben terítéken volt. Szerelmi bonyodalmak szervezik az Azurexpress cselekményét is. Rák Tamás (Páger Antal), a kissé teszetosza főgimnáziumi tanár az esküvőjére készülődik az életvidám Ernával (Szeleczky Zita). A nagy nap előtti éjszakán megakadályozza egy ismeretlen lány öngyilkosságát, nem is sejtve, hogy ezzel bonyodalmak egész sorát zúdítja a saját nyakába. A nincstelen lány, Teri (Tolnay Klári) kénytelen nála aludni éjszaka – és ez a félreérthető helyzet ennél már csak félreérthetőbb lesz. Bár az esküvő lezajlik, Tamás lemarad a Velencébe tartó vonatról, ezért újdonsült felesége kénytelen a vonaton megismert Bánáth Dénest (Básti Lajos) férjeként bemutatni a rokonságnak. Tamásnak minden merészségét és kiállását össze kell szednie, hogy visszaszerezze feleségét a rámenős Dénes karjai közül.
Halálos tavasz (1939)
Rendező: Kalmár László, író, forgatókönyvíró: Zilahy Lajos, operatőr: Makay Árpád, szereplők: Jávor Pál, Karády Katalin, Szörényi Éva, Kamarás Gyula, Pethes Sándor, Somlay Artúr
Nemcsak vígjátékok készültek a korszakban, hanem – a világháború kitörésével – egyre nagyobb teret hódított a melodráma is. Minden idők egyik legtragikusabb magyar szerelmes filmjében, a Zilahy Lajos regényét feldolgozó Halálos tavaszban az öngyilkossági kísérlet már nemcsak a szerelemi bonyodalmak beindítója, hanem döntés, kiút egy kilátástalan érzelmi útvesztőből. Többek között az Egry Iván (Jávor Pál) öngyilkosságát bemutató jelenet miatt is volt olyan megosztó a film már a bemutatója idején.
A Halálos tavaszról már nagyon sok mindent elmondtak: elemezték Karády Katalin sajátos varázsát, és a ma már meglehetősen szolidnak tűnő vetkőzős jelenet botrányát. Rámutattak, hogy milyen radikálisan új jelenség volt a magyar film történetében ez a depresszív, a sorsszerűség hatalmát hangsúlyozó film, és arra is sokan keresték a választ, hogyan tudta megőrizni sajátos hatását egészen máig. A film azért különösen nyugtalanító, mert nehéz egyértelműen megmagyarázni a szereplők indítékait, hiszen azokkal ők maguk sincsenek mindig tisztában. Ralben Edit (Karády), ez a varázslatos démon nem tiszta fejjel és előre kitervelten teszi tönkre a körülötte nyüzsgő férfiak életét, hanem mintegy figyelmetlenségből.
Gázolás (1955)
Rendező: Gertler Viktor, író: Vajda István, forgatókönyvíró: Szász Péter, operatőr: Hegyi Barnabás, szereplők: Darvas Iván, Ferrari Violetta, Apáthy Imre, Sütő Irén, Somogyvári Rudolf, Szirtes Ádám
Ralben Edittel ellentétben Zenthe Judit (Ferrari Violetta) nagyon is számító végzet asszonya, aki önös érdekből, a részleteket is pontosan megtervezve bolondítja magába a becsületes bírót, Csanádi Andrást (Darvas Iván). A sofőrként dolgozó lány ugyanis balesetet okoz, ezért igen jól jön neki egy bíró rokonszenve.
A Gázolás tökéletes formaérzékkel megrendezett film noir. Miközben megfelel a korszak ideológiai elvárásainak, mégis csak olyan kis mértékben tartalmaz politikát, hogy az a szórakozást ne akadályozza. Gertler Viktor rendező biztos kézzel sorakoztatja fel a műfaji és hatásfokozó elemeket. Az érzelmekben közismerten gyenge ötvenes évek után ebben a filmben végre ismét fellángoló, őrjítő szerelmet, érzéki csábítást és valódi téttel bíró döntést láthattak a nézők.
Csigalépcső (1957)
Rendező: Bán Frigyes, író, forgatókönyvíró: Bárány Tamás, operatőr: Forgács Ottó, szereplők: Somogyvári Rudolf, Vass Éva, Sütő Irén, Kállai Ferenc, Egri István, Tompa Sándor
Bán Frigyes rendezése a magyar film méltatlanul keveset emlegetett gyöngyszemei közé tartozik. A szó legjobb értelmében vett klasszikus film átélhető konfliktusokkal, drámai helyzetekkel és az érzelmeket híven aláhúzó filmstílussal.
Benkő Lajos (Somogyvári Rudolf) vidéki könyvtáros nagy lelkesedéssel és reformtervekkel érkezett a fővárosba, azonban a családjának ígért lakás hónapok óta késik, ezért a férfi egyre letörtebben és elmagányosodva tengeti napjait. Közelebbi ismeretségbe kerül kolléganőjével, Edittel (Vass Éva), és bár mindketten tudják, hogy ennek nem szabadna megtörténnie, hamarosan gyengéd érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt. Márta, Benkő vidéken élő felesége (Sütő Irén) az apró jelekből is megérzi a fenyegető másikat.
A Csigalépcső egyik legnagyobb érdeme, hogy meg sem próbálja elkerülni vagy elbagatellizálni a konfliktust, hanem következetesen végigmegy a fájdalmas történeten. Szereplői nem jók vagy rosszak, nem elnagyolt sablonok, hanem érzelmekkel és hibákkal rendelkező karakterek. Bán nem egyszerűsíti le a helyzetet, és egyaránt igazat ad a magányos és frusztrált férfinak, a türelmes, de egyre kétségbeesettebb feleségnek és a szerelmet kereső és megalázó kapcsolatokba kényszerülő szeretőnek is.
Esős vasárnap (1962)
Rendező: Keleti Márton, forgatókönyvíró: Pongrácz Zsuzsa, operatőr: Vagyóczky Tibor, szereplők: Polónyi Gyöngyi, Tordai Teri, Mécs Károly, Béres Ilona, Halász Judit, Földi Teri
A történet szerint egy harmadikos gimnazista osztályhoz fiatal helyettesítő tanár (Mécs Károly) érkezik, aki körül azonnal megindul a zsongás. Pali elkezd udvarolni az egyik lánynak, de hamar kiderül, hogy nem ugyanolyan elképzelésekkel futottak neki a kapcsolatnak.
Az Esős vasárnap nevelő célzatú filmnek indult, legalábbis a forgatókönyvíró Pongrácz Zsuzsa egy nyilatkozatában kiemelte, hogy ezzel a mozival a „mai fiatalok” felelősségérzetére igyekszik hatni. Hogy nem unalmas tézisfilm lett, az elsősorban az ekkor még főiskolás szereplőgárdának köszönhető: Halász Judit, Béres Ilona, Tordai Teri és Polónyi Gyöngyi ugyanis olyan lendülettel és életvidámsággal töltötték meg karaktereiket, ami igazán egyedivé tette ezt az alkotást. Tehetségüket látva a stáb is rugalmasan viszonyult a leírtakhoz, a két dramaturg, Bacsó Péter és Szász Péter szinte naponta írta át a karaktereket a lányok sziporkáinak hatására.
A film hatalmas siker lett – nem véletlenül. Ugyanis valóban arról szólt, amiről előtte még nem nagyon született magyar film: a modern fiatalság problémáiról, közelebbről az első szerelem és az első testi kapcsolat kérdéséről.
Elsietett házasság (1968)
Rendező: Keleti Márton, forgatókönyvíró: Gyárfás Miklós, operatőr: Somló Tamás, szereplők: Básti Lajos, Tolnay Klári, Kocsy Zsolt, Tordai Teri, Tahi Tóth László, Halász Judit, Bodrogi Gyula
A szerelem érzése azonban nem életkorhoz kötött, illetve az sincs törvénybe foglalva, hogy csak fiatalon lehet először szerelmes az ember. Ezt Tolnay Klári és Básti Lajos (akik harminc évvel az Azurexpress után ismét szerelmespárt alakítanak!) felszabadult játéka teszi igazán átélhetővé.
Bár 1968-ban még egyikük sem volt igazán idős, a film nagyszülő korú, nyugdíjas éveikben járó szereplőkként mutatja be őket. Özvegy Komáromi Gézáné és Nádor József a temetőben találkoznak, ahol mindketten elhunyt házastársuk sírját gondozzák. Szerelem lobban közöttük, és kétnapi ismeretség után úgy döntenek, összeházasodnak. Ám ehhez a „racionálisan” gondolkodó utódoknak is van egy-két szavuk, akik fel nem foghatják az öregek elhamarkodottságát. Egyedül a gyermekek ártatlanságával és az öregek bölcsességével megáldott tizenéves Imi (Kocsy Zsolt) érti pontosan, hogy miről van szó. Az ő segítségével tudnak titokban mégis találkozni a szerelmesek.
Egymásra nézve (1982)
Rendező: Makk Károly, író: Galgóczi Erzsébet, forgatókönyvíró: Galgóczi Erzsébet, Makk Károly, operatőr: Vásárhelyi Miklós, szereplők: Jadwiga Jankowska-Cieślak, Grazyna Szapolowska, Jozef Króner, Reviczky Gábor, Andorai Péter, Bács Ferenc, Igó Éva
Amellett, hogy a magyar film egyik legszebb szerelmes története, Makk Károly alkotása bátran nekiment a korszak tabutémáinak is. Szalánczky Éva (Jadwiga Jankowska-Cieślak), az egyenes természete miatt sokak szemét szúró újságíró állást kap az Igazság című lap jószívű szerkesztőjétől (Jozef Króner). A lapnál megismeri Líviát (Grazyna Szapolowska), akibe azonnal beleszeret, de kapcsolatuk kibontakozását megnehezíti, hogy Lívia férjnél van, és hogy a homoszexualitás az 1950-es évek közegében súlyos tabunak számít. A levert forradalom utáni bizonytalan légkörben Éva szakmai elhivatottsága és magánélete miatt is nehéz helyzetbe kerül.
Makk Károly filmje először ábrázolta előítéletektől mentesen, nyíltan és pozitívan két azonos nemű ember szerelmét, ez viszont nem jelenti azt, hogy óvatoskodva nyúlt volna a témához. Főszereplőit egy cseppet sem idealizálja, hanem összetett, ezért izgalmas karaktereket alkotott. Éva egyrészt törékeny, másrészt van olyan tartása, ami messze kiemeli a környezetéből, az önmagában bizonytalan Lívia pedig a kegyetlenség és a gyengédség skálájának minden árnyalatát végigzongorázza a filmben.
A Galgóczi Erzsébet kisregényét (Törvényen belül) feldolgozó film éppúgy nem kíméli a politikai, mint a szexuális tabukat. A nonkonformista Éva például egy szerkesztőségi ülésen egyenesen kimondja, hogy 1956 nem ellenforradalom volt – ez még huszonöt évvel a történtek után is rizikós kijelentés.
Vajda Boróka teljes cikke a Magyar Kultúra magazin 2023/3. számában olvasható. A magazin további tartalmai itt érhetőek el, a lap előfizetésére vonatkozó információk pedig itt találhatóak.
A nyitóképen jelenet a Halálos tavasz című filmből.
