Meseautó (1934)
Rendező: Gaál Béla, író: Vadnai László, Vitéz Miklós, forgatókönyvíró: Vadnai László, operatőr: Heinrich Balasch, szereplők: Perczel Zita, Törzs Jenő, Kabos Gyula, Gombaszögi Ella, Gózon Gyula, Berky Lili
A korai hangosfilmkorszak egyik legismertebb vígjátékának szinte főszereplőjévé lép elő egy autó, amely megkerülhetetlen jelentőségre tesz szert a történet beindításában. A film elején ugyanis a frissen munkába állt gépírólány, Vera (Perczel Zita) besétál egy autószalonba, hogy kipróbálja, hogyan csinálják a gazdagok: kicsit alkudni, érdeklődni, kipróbálni az elegáns kocsikat – mintha lenne is rájuk pénze. Nagyon megtetszik neki a „címszereplő”, egy elegáns Ford Wanderer, amit azonban a vagyonára áhítozó nőkből kiábrándult Szűcs bankigazgató (Törzs Jenő) foglalt le magányos vakációjára. A lányt meglátva viszont új ötlete támad: a kocsit a szalon ajándékaként átadja Verának, maga pedig sofőrnek jelentkezik mellé.
A Meseautó filmtörténeti szempontból is igen jelentős darab, hiszen a korai hangosfilmkorszak egyik legnagyobb közönségsikereként nagymértékben befolyásolta az elkövetkező évtizedek vígjátékainak arculatát. Bár nagyon is tudatosan jelenítette meg a korszak társadalmi és vagyoni különbségeit, a feszültségeket a főszereplő mesés felemelkedéstörténetével oldotta fel. Az egyszerű gépírólányból a vezérigazgató feleségévé avanzsáló Vera története sokak álmait megtestesítette a korszakban. Nem csoda hát, ha a Meseautó mintaadóvá vált, és az elkövetkezendő években számos film variálta tovább a történetét és karaktertípusait.
Címzett ismeretlen (1935)
Rendező: Gaál Béla, író: Bús-Fekete László, operatőr: Heinrich Balasch, szereplők: Ágay Irén, Ráday Imre, Ernst Heinz Häussermann, Kabos Gyula, Vaszary Piri, Keleti László
Egy másik, háború előtti romantikus vígjátékban a biciklik jutnak fontos szerephez. Stangl, a dadogós kerékpárüzlet-vezető (Kabos Gyula) kétségbeesetten próbál társat találni a tandemjére vasárnap délutánra. Balatonföldvár összes fiatal lányánál próbálkozott már, és Szabó Terivel, az árva postáskisasszonnyal (Ágay Irén) is pórul jár. Káprázatos tornamutatványokat mutat be biciklijén, de hiába, Teri szíve ugyanis már Palié (Ráday Imre), akiről nem is sejti, hogy valójában gazdag gyárigazgató.
A nem kifejezetten gavallér jellem, Stangl végül a marcona postamesternőnél (Vaszary Piri) próbálkozik. „Kegyednek úgyis olyan biciklistakaraktere van. Lefelé tapos, fölfelé görnyed” – hízeleg neki. Bár közös kalandjaik eleinte nem alakulnak túl jól, mert Stangl szó szerint vízben hagyja partnerét egy kajakos borulás után, a film végére mégiscsak ketten tekernek a tandemen.
Vajda Boróka írása a Magyar Kultúra magazin 2023/7. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!
120-as tempó (1937)
Rendező: Kardos László, író: Szécsén Mihály, forgatókönyvíró: Szántó Armand, operatőr: Vidor Andor, szereplők: Muráti Lili, Básti Lajos, Mihályffy Béla, Kabos Gyula, Mezey Mária, Köpeczi-Boócz Lajos
Elmaradhatatlan kelléke, sőt szimbóluma az autó a 120-as tempó című film főszereplőjének, Turner Marianne-nak (Muráti Lili), aki már a főcím alatt túllépi a közutakon megengedett sebességhatárt. Hanyagul veszi tudomásul a büntetést a rendőrőrsön, majd ugyanúgy 120-as tempóban folytatja életét, mint azelőtt. A Marianne karakterében megtestesült, ízig-vérig modern nő a film szerint határozott, sportos, lendületes. „Ezek a mai lányok… Az én időmben ilyenek voltak a huszárönkéntesek” – mondja róla Richter bácsi (Kabos Gyula) fájós kezét szorongatva egy kézfogás után.
Marianne életviteléhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az autó és a korábban férfiúi kiváltságnak tekintett magabiztos vezetői tudás. Azért egy hibát mégis elkövet: véletlenül elüti apja egyik fiatal alkalmazottját (Básti Lajos), és mivel nem akarja, hogy újabb botrány törjön ki otthon, kénytelen beinvitálni és rendbe hozni a fiatalembert. Egy félreértésnek köszönhetően a szigorú atya szerelmespárnak nézi őket, Marianne pedig másodjára szimbolikusan is átgázol Tiboron, amikor szokott határozottságával közli vele: mostantól eljátsszák a boldog párt, nehogy apja illúziói megtörjenek.
A film főszerepét Muráti Lili játssza, akit civilben is az autók és a sebesség szerelmeseként, valamint a modern, emancipált nő megtestesítőjeként ismert a közönség.
Gyalog a mennyországba (1959)
Rendező: Fehér Imre, forgatókönyvíró: Bacsó Péter, operatőr: Herczenik Miklós, szereplők: Latinovits Zoltán, Törőcsik Mari, Avar István, Krencsey Marianne, Básti Lajos, Bihari József
Gyakori sémája a romantikus filmeknek, hogy egy látszólag végleges szakítás után az egyik fél utánaered a másiknak, és még épp az utolsó pillanatban meg tudja állítani a kocsiját, buszát, esetleg repülőjét, hogy az ő és a nézők legnagyobb megkönnyebbülésére elmondhassa neki, szereti. Fehér Imre bájos, ma is átélhető problémákat tárgyaló filmjében ez az utolsó nagy rohanás biciklin történik meg.
Imre (Latinovits Zoltán) és Vera (Törőcsik Mari), a két, álmokkal és tervekkel teli fiatal még őszintén meg akarja váltani a világot. Szerelmük egy pillanat alatt lángra lobban, de arra nincsenek felkészülve, hogy a karrierjüket is egyensúlyba hozzák ezzel az elsöprő érzelemmel. A vegyészmérnök Imre könnyű szívvel lemond a kutatás lehetőségéről, hogy fiatal feleségével maradhasson Budapesten, egy jól fizető, ámde kevésbé szakmai munkakörben. Vera, a kezdő színésznő viszont nem találja a helyét, hiába van meg mindenük, ami az életkezdéshez szükséges. Amikor a lány a vidéken turnézó faluszínházban véli meglelni hivatását, az egyre magányosabb Imre pedig látja, hogy kortársai az évek alatt milyen nagyszerű tudományos eredményeket értek el, a kapcsolatuk veszélybe kerül.
Több veszekedés és egy visszafordíthatatlannak tűnő szakítás után a sértődött Imre végül rájön, hogy nem érdemes elveszítenie szerelmét. Ám mire utánaeredne, Vera már felszállt a következő helyszínre tartó társulati buszra. Imre tétovázás nélkül biciklire pattan, és teljes erőből tekerve utol is éri a robogó buszt, aminek hátsó létrájára fel tud kapaszkodni. Bár nem hallják egymást, a lényeget néma gesztusokkal is meg tudják beszélni az ablaküvegen keresztül. Végül így: elválasztva, mégis összekapaszkodva robognak tova a film végén.
Kár a benzinért (1964)
Rendező: Bán Frigyes, forgatókönyvíró: Bencsik Imre, operatőr: Hegyi Barnabás, szereplők: Garas Dezső, Alfonzó, Pécsi Sándor, Szemes Mari, Sinkovits Imre, Major Tamás, Vass Éva, Kállai Ferenc, Kibédi Ervin
„Ön autót szeretne vásárolni. Nem tudja, milyet vegyen? Tanácstalan? Mi megoldjuk minden problémáját! Nézze meg legújabb filmünket! Megszűnik minden gondja, mert mi egyetlen jegy áráért tökéletesen lebeszéljük!” – vezeti be a filmet a narrátor, a nagy Lebeszélő (Kibédi Ervin).
A hatvanas évek elején divatosak voltak az olyan filmek, amelyek több különböző karakter történetét fűzték fel egyetlen témára. Ebbe a trendbe kapcsolódik be Bán Frigyes vígjátéka, amely a korszakban egyre többek által átélhető élményt, a személyautó birtoklását és az ezzel járó nyűgöket állítja a középpontba. A mókás filmből, ami kizárólag a kocsik körül forog, megtudhatjuk, hogyan viselkedik a használt autó, miután kifizettük érte a vételárat, vagy hogy a sikeres színésznőnek akkor is igaza van vezetési kérdésekben, ha közben fűt-fát letarol. Az állandóan szívességet kérő szomszédok miatt nem lesz sokkal több szabadideje az embernek, hiába váltott végre tömegközlekedésről autóra. És ha az aszkéta természetű főnök nem hajlandó visszaélni az állami kocsival, hát „kénytelen” a sofőr megtenni.
A Kár a benzinért másfél óra felhőtlen szórakozást ígér, melyet már csak a magyar filmtörténet leglassabb autós üldözéséért is érdemes megnézni.
Szerelmes biciklisták (1965)
Rendező: Bacsó Péter, forgatókönyvíró: Bacsó Péter, operatőr: Illés György, szereplők: Orbán Tibor, Uri István, Tahi Tóth László, Káldi Nóra, Némethy Ferenc, Dőry Virág
Lendületes fiatal szereplőkről szól Bacsó Péter filmje, akik kerékpáron járják be a Balaton környékét. „A bicikli nálunk világnézet. Ott állunk meg és oda megyünk, ahova akarunk” – hangoztatják büszkén, és ez azt is jelenti az egyetemista András (Orbán Tibor) és Albert (Tahi Tóth László) számára, hogy gyakorlatban is alkalmazzák az elköteleződés nélküli életről szőtt elképzeléseiket. Ám amikor mindketten fülig szerelmesek lesznek, már nem olyan könnyű lazának lenni.
András úgy vág neki az utazásnak, hogy ez lesz az utolsó szabad nyara, mielőtt szeptembertől munkába áll – ezért kötöttségektől mentesen szeretné kiélvezni. Nincsenek konkrét terveik, biciklivel bárhova eljutnak, pár napig megszállnak, majd egy-két édes kalandot hátrahagyva továbbmennek. Így indul a történet Eszterrel (Káldi Nóra) is, aki azonban komoly kapcsolatban gondolkodik. András látszólag gond nélkül túllép rajta, de nyár végére rájön, hogy mégsem képes kiverni a fejéből a lányt. A fölényesen filozofálgató Albert pedig Julika miatt lesz egyre idegesebb. A film végére már csak a korábban naivitása miatt heccelt Bence (Uri István) nem szenved súlyos szerelemi bánatban.
Fejlövés (1968)
Rendező: Bacsó Péter, forgatókönyvíró: Zimre Péter, Bacsó Péter, operatőr: Zsombolyai János, szereplők: Kovács Kati, Horváth Károly, Miller József, Szabó László, Hegedűs Erzsi, Létay Klára
Bacsó Péter másik, hatvanas évek végén készült filmjében a fiatalok nem biciklin, hanem egy lopott autón szelik az országutat. A Fejlövés azonban jóval komorabb, mint a Szerelmes biciklisták, sőt, a korszak legtöbb más mozijánál is sötétebb hangulatú.
A különös, nyugtalanító road movie megtörtént eseményen alapul: Bacsó a Népszabadságban figyelt fel a három, öngyilkosságot tervező fiatal történetére. A forgatókönyv megírását alapos kutatás előzte meg, az alkotók a vizsgálati anyag tanulmányozása mellett felkeresték az életben maradt szereplőket is, hogy minél hitelesebben rekonstruálják a történetüket. A valószerűségre törekvés a film vizuális stílusában is kifejezésre jut: az operatőr, Zsombolyai János nagyrészt kézi kamerával vette fel a jeleneteket, szabadon követve a szereplőket a térben. Nagy kihívást jelentett, hogy a film egy része az autóban játszódik, így az operatőr hol a szereplők lábánál kuporogva, hol egy párhuzamosan haladó motorkerékpárról vagy pedig házilag eszkábált trélerről fotografálta a száguldozó szereplőket.
Az állástalan Klári (Kovács Kati) és Laci (Miller József) hiába próbálnak szót érteni a szüleikkel, emellett nincs sok lehetőségük az életben sem. A gyanús üzletekben utazó Bélával (Horváth Károly, azaz Charlie alakításában) elkötnek egy autót, és elhatározzák, hogy közös öngyilkosságot követnek el. Az autó a helyüket nem találó fiatalok otthontalanságát is szimbolizálja, amivel hiába érkeznek meg bárhová, valójában sehol sincs helyük. A kocsik feltöréséhez és vezetéséhez is legjobban értő Béla valójában a határnak szeretne nekimenni, hogy disszidens apját megtalálja. Neki az autó a vágyott kitörés eszköze, amivel persze nem juthat túl messzire a zárt országban.
Autó (1974)
Rendező: Böszörményi Géza, forgatókönyvíró: Gyarmathy Lívia, Böszörményi Géza, operatőr: Koltai Lajos, szereplők: Eva Ras, Juhász Jácint, Gilles Legris, Pásztor Erzsi, Temessy Hédi, Nagy Anna
Szintén egy különleges modell, egy Renault Gordini versenyautó kap fontos szerepet Böszörményi Géza Autó című filmjében. A meglehetősen lerobbant állapotú kocsit Lili (Eva Ras), a bohókás és kétbalkezes lány kapja ajándékba Franciaországban élő bátyjától. Ha már autója van, úgy érzi, vezetni is meg kell tanulnia, de az már nem megy olyan könnyen. Bénázásával először teljesen kiborítja az autósiskolában csak Mesterként ismert oktatóját, Gábort (Juhász Jácint).
A barátságtalan férfi idővel megenyhül a lány iránt, de csak akkor hajlandó egyáltalán észrevenni, miután az megbízza az autója felújításával. Különös kapcsolatba kezdenek, amelyben egyfolytában jelen van egy harmadik „személy” is: a kocsi, melyet Gábor olyan szerető gyöngédséggel ápol, amit semelyik embertársa iránt nem mutat. Ő a volánnál van igazán elemében, töviről hegyire ismeri az utakat és a vezetőtípusokat is. Az általa tartott magánóra – melyen valójában egyáltalán nem engedi a kormányhoz Lilit – az egyetlen helyzet, amelyben egymásra tudnak hangolódni. Nem csoda, ha a kapcsolatuk és az azt szimbolizáló autó is a végzete felé robog.
Böszörményi Géza filmjében a hetvenes években is egyre növekvő autóláz szolgáltatja az ürügyet a különböző világokban rekedt emberek, a kommunikációképtelenség szatírájához.
Az összeállítás a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívummal együttműködésben jött létre. A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/7. számában olvasható.
Nyitóképen a Perczel Zita és Törzs Jenő a Meseautó című filmben. Fotó: Magyar Nemzeti Filmarchívum
