A megnyitón a látogatóknak belépni kizárólag védettségi igazolvánnyal és maszkban lehet. A koronavírus elleni védettség igazolása a védettségi igazolvány bemutatásával történik, a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolvány bemutatásával egyidejűleg. 18 éven aluliak esetében a felnőtt kísérő védettségi igazolványát kell ellenőrizzük. A fellépő és kiállító művészek, illetve közreműködők védettségi igazolvány nélkül is beléphetnek a galéria területére.

Szikora Tamás a neokonstruktivizmus egyik legjelentősebb hazai képviselője, Munkácsy-díjas képzőművész. Korai expresszionista munkáit Antoni Clavé inspirálta, akinek hatására fokozatosan szakított a figuralitással, és az absztrakt ábrázolásmód felé fordult. Az 1980-as évekbeli sajátos ceruzarajzai egészen újfajta téralkotási koncepciót feltételeznek: a matériával való játék, a többrétegű, egymásra ragasztott felületek radikális újraalkotása jellemzi. Művészetének sokszínűsége a különféle technikák ötvözésének otthonos alkalmazásában érhető tetten: rajzol, fest, fából és hungarocellből installációkat készít.

Alkotói munkásságának legjelentősebb változása 1982-ben következett be, ekkor talált rá plasztikus védjegyére, a dobozra mint motívumra, amely ettől kezdve táblaképeinek és installációinak uralkodó elemévé vált. Az egyik leghíresebb dobozinstallációját a Sao Pauló-i Képzőművészeti Biennálén mutatták be 1987-ben.

Az 1990-es évektől a festői énje vált hangsúlyosabbá. Mindenekelőtt a térbeliség foglalkoztatta, melynek sokoldalú érzékeltetése gyakran munkáinak egyik legfőbb mozgatórugója volt. A képeinek kompozícióit erősítő színharmóniák, az eltérő képformák, valamint az egyedi megmunkálású keretek végletekig koncepciózus kölcsönhatása és együttes érvényesülése a Szikora-féle összetett művészeti logika sajátjaként értelmezhető.

Szikora a dobozokkal, ládákkal, fiókokkal, skatulyákkal nem a világ elől akar elrejteni valamit, épp ellenkezőleg: rámutat a tárgyi valóság határaira úgy, hogy közben nem ragaszkodik a funkcionális tárgykultúra direkt titokzatosságához és intimitásához. Az olykor súlytalanul lebegő dobozok önnön árnyékuk társaságában, a mesterien kivitelezett anyagkezelés ellenére is a kiüresedés és a hiányérzet mintadarabjai, amire a fekete-barna színdominancia és a komor, sötét tónusok is utalnak. A metaforáktól megszabadulva rá kell jönnünk, hogy e puritán geometria elvont formái csupán önmagukat rejtik. Mintha Szikora Tamás – az alkotásai mögött húzódó összefüggéseket szándékosan redukálva – inkább az összkép által teremtett vizuális világot kívánná a maga zárkózott módján megszólaltatni.

A kiállítás anyaga a festő egy közeli barátjának gyűjteményéből származik, így a tárlat az érzelmi-intuitív oldaláról igyekszik bemutatni a festő válogatott munkáit.

Kiemelt kép: Godot Galéria