 |
| Ülünk az V. emeleti lakásból átalakított igazgatói irodában, az őszi napfényben nyitva a tetőterasz ajtaja - a város felett a béke, a nyugalom szigete. Még kora reggeli az idő, de már meg-megcsörren a direktor mobilja: jönnek a gratulációk. A napokban ünnepli 60. születésnapját. Nem látszik rajta; nem hiába hobbija a teniszezés, jobb kondiban van, mint tizenöt évvel ezelőtt. Anekdotázunk, csak nem akar ráállni a hivatalos nyilatkozatra Miközben újabb telefon érkezik, bennem előjönnek az emlékek |
 |
| Szűcs Miklós |
| Tizenöt esztendővel ezelőtt a színházalapítást bejelentő sajtótájékoztatón nem sok újságíró szorongott. A rendszerváltás eufórikus állapotában kit érdekelt, hogy a Népszínház megszűntével egy teljesen új színházi forma jön létre? "Ki ez a pasi? Honnét jött?! - mutatott Szűcs Miklósra a mellettem ülő fiatal kolléga. Pedig Szűcs Miklósnak régóta neve volt a szakmában. Előbb a Színházművészeti Szövetség munkatársa, majd ügyvezető titkára volt. Sulyok Mária és Kazimir Károly, majd Kállai Ferenc és Vámos László mellett tevékenykedett, mellettük megtanulta mindazt, amit se főiskolán, se egyetemen nem lehet megtanulni a SZÍNHÁZ-ról. De Szűcs Miklós az egész színházi szakma ügyes-bajos gondját ismerte, és mindenkinek segített, aki betoppant hozzá. Máig emlékezetes számomra a pillanat, amikor ismeretlenül bekopogtattam hozzá, s mutattam a Magvető Könyvkiadó érvényes szerződését egy színészekről szóló szociográfia megírására. Néhány perc múlva úgy mutatott be Nagy Attila színművésznek, aki akkor tisztséget töltött be a szövetségben, mint aki majd feltárja, világgá kürtöli az 1970-es évek teátristáinak nyomorúságos sorsát. |
 |
| Tennessee Williams: A vágy villamosa |
| Ma már legendák keringenek Szűcs Miklós jó szívéről, segítőkészségéről. S ami megdöbbentő, ezekről - más legendagyártókkal ellentétben - soha nem tőle lehetett értesülni. Emlékszem, az akkor már nagyon mellőzött, nagy beteg Kazimir Károlyt kétszer is meghívta színházába vendégrendezni. Újabb telefon, újabb gratuláció, újabb emlékek... Nem sok jövőt jósoltak Szűcs Miklós színházának. "Mit akar itt ez az outsider?" - fanyalogtak a kritikusok, a színházi őskövületek. Aztán mégis ő hívta először rendezni Eszenyi Enikőt! Aztán sorban álltak színházában Alföldi A velencei kalmárjáért. Aztán több mint száz előadást ért meg Psotával Az öreg hölgy látogatása. Aztán Tordy Géza megrendezte Eszenyivel A vágy villamosát, és mi, akik egykor láttuk Tolnay Klárival, azt mondtuk, Eszenyi-Tordy zseniális. Az előadás annyi év után ma is telt házzal megy (A jövő hónapban, ha lesz időm, ismét megnézem!) |
 |
| SHAKESPEARE: A velencei kalmár |
| Vége a nosztalgiázásnak. Szűcs Miklós beadja a derekát, de mindenfajta dicsekvés nélkül csak a szikár tényekre szorítkozik: "A Budapesti Kamaraszínház 1999. április 1-je óta kiemelten közhasznú társaságként működik. A Népszínház jogutódjaként létrejött színházban az elmúlt időszakban valószínűleg a legtöbb belső változás, divatos szóval struktúraváltás történt. A vidékre járó részlegek megszűntek, az opera- és a tánctagozat levált az anyaszínházról, a színház irodái leköltöztek a Várból a színházak közelébe. A dolgozók létszáma felére csökkent. Öt éve a Józsefváros helyett a Tivoliban játszunk. A korábban havi 4-5 előadást tartó Asbóth utcai stúdió mellé - lényegében szponzori pénzből - felépítettünk egy korszerű légkondicionált stúdiót, a Shure-t. 1999-ben az Ericsson jóvoltából a régi stúdiót kívül-belül felújítottuk. Azóta ez a játszóhelyünk Ericsson Stúdió néven üzemel. |
 |
| Terence McNally: A pókasszony csókja |
| Az 1990-es megnyitása után a színház friss hangot megütve új színt hozott Budapest színházi életébe. Kialakult egy egységes társulat, amely szezononként már 600 előadást tart. Jelenleg 20 mű van repertoárunkon. Szinte az első perctől kezdve a színház sikert sikerre halmozott, így az ország egyik legsikeresebb művész színházává vált. Munkánkat a közönség mellett a hazai és a nemzetközi szakma és a kritika is igen nagyra értékeli. |
 |
| Spiró György: Honderű |
| Az elmúlt évek során olyan legendás, ma már színháztörténeti előadások jöttek létre nálunk, mint a Forgószínpad, a Cigánykerék, a Faun, a Vértestvérek, a Piaf, a Bunbury, hogy csak a legsikerültebbeket említsük a józsefvárosi előadások közül. A két stúdiónkban a Leonce és Léna, a II. Edward, A színházcsináló, az Othello, az Alku, a Sirály, a Haramiák, Bűn és bűnhődés, Egy őrült naplója, Sándor György önálló estjei, stb. A Tivoliban A velencei kalmár, Az öreg hölgy látogatása, a Honderű, A vágy villamosa vagy Az amerikai Elektra, a Macbeth. Színházunk művészei a legkülönbözőbb kitüntetésekben, díjakban részesültek. |
 |
| Lev Tolsztoj - Kiss Csaba: Anna Karenina |
| Az elmúlt 13 évben 34 alkalommal jártunk külföldön. Többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Németországban, Dániában, Hollandiában, Boszniában, Ausztriában, Csehországban, Romániában, Szlovákiában, Spanyolországban, Jugoszláviában. A felsorolt országok közül többen többször is! Minden alkalommal óriási sikert arattunk. A háború után megrendezett első Szarajevói Fesztiválon például elnyertük a fődíjat. 2000-ben a Piatra Neamtz-i Romániai Nemzetközi Fesztiválon szintén fődíjat nyertünk. Legutóbb 2004 májusában a Bécsi Ünnepi Heteken öt alkalommal adtuk elő a Bűn és bűnhődést óriási sikerrel. Ez év október végén egy hétig Izraelben, Tel-Avivban vendégszerepelünk a Bűn és bűnhődéssel és az Egy őrült naplójával. |
 |
| Görgey Gábor: Tükörjáték |
| Az elmúlt években az ország legjobb rendezői fordultak meg nálunk. Köztük nagyon sok fiatal. Mindig nyitottak voltunk az újítások, a különböző kezdeményezések előtt. Fontosnak tartottuk és tartjuk a magyar drámák bemutatását. Az elmúlt évtizedben 43 magyar darabot mutattunk be, amelyekből 23 ősbemutató volt! A 2005-2006-os évadban három helyszínünkön 9 bemutatót tervezünk."
Képek:copy; theater.hu fotó - Ilovszky Béla |
