| A Várszínház az egyetlen olyan 18. századi magyarországi színházépület, amely ma is játszóhely. A ferencesek Szt. János-templomát a budai várban 1269-ben alapították. Buda 1686. évi ostromakor rombadőlt. A karmelitáknak 1693-ban átadott telken 1736-ban készült el az új templom. 1784-ben II. József feloszlatta a rendet. A császár budai látogatásakor személyesen intézkedett, hogy a Budára telepített központi kormányhivatalok tisztviselői karának rangos szórakoztatására a karmelita templomból színházat alakítsanak ki. A Kempelen Farkas tervei szerint átépített színház 1200 férőhelyes volt, 1787. október 17-én nyitották meg. Német társulatok játszottak benne. |
 |
| Várszínház |
| Városainkban abban az időben alig volt magyar polgárság, a magyar nyelvű színház létesítése elsősorban a felvilágosodás hatása alatt álló kisnemességben és néhány művészetpártoló nagyúr körében vetődött fel. Magyar környezetben a színház nemcsak az erkölcsnemesítése szempontjából volt fontos, hanem a magyar nyelv, a magyar nyelvű kultúra ápolásáért. Zechenter Antal (Bessenyei György tanítványa) írja egy fordításának előszavában: "De talán azt mondja valaki: minek írni tragédiákat, ha sehol sem játszattatnak? Bár ezen kérdést ne tehetnénk hazánkban, mert addig, míg valami igaz hazafinak kegyelméből magyar theátrum fel nem állíttatik, soha magyar nyelv tökéletes nem lészen". |
 |
| Az első hivatásos magyar nyelvű plakátja |
| Kelemen László társulata öt év vegetálás és széthúzás után megszűnt. Közben Kolozsváron 1792-ben magyar társulat kezd működni Wesselényi Miklós támogatásával. Ezt a társulatot küldi Wesselényi 1807-ben Pestre, hányattatások után végül ez a társulat is sikertelen. " a magyar nem teátrumra való" (Vitkovics Mihály). |
 |
| Kelemen László |
| A színészet ügye az országgyűlés határozata alapján 1830-ban napirendre kerül Pest vármegye közgyűlésén, s '31 augusztusában a vármegye választmányt hoz létre a nemzeti nyelv és a nemzeti színjátszás ügyében. Ez az időszak már a reformnemzedék kora, Széchenyiék nem engedik levenni a napirendről a kérdést. Megjelenteti iratát a: "Magyar Játékszínrűl", amely szerint a magyar színház azt a célt szolgálná, hogy a főváros európai színvonalúvá válhasson és egyben a modern nemzetnevelés ügyét szolgálja. |
 |
| Az első Nemzeti Színház |
| 1835-ben már három színházépítési elképzelés is létrejött; az országgyűlés előtt volt az a terv, hogy az egész ország - valamennyi vármegye -, építse fel Pesten a nemzet színházát, Pest városa szerény épületet képzelt, de Pest vármegye is sürgette a az építést. Széchenyi a Duna partjára, szemben a Tudományos Akadémiával képzelte el. Már ekkor elkezdődött a Nemzeti Színház körüli - napjainkig tartó - huzavona. Az arisztokrácia és a főpapság a színház feállításában ellenzékiséget sajdított, a provinciális szemléletű nemesség sem lelkesedett a teátrumért, mert féltette az erkölcsöket, sokan pedig egyszerűen sajnálták rá a pénzt. |
 |
| A nyitó előadás plakátja |
| Grassalkovich herceg valamilyen pénzügyi sumákolás következtében, Pest vármegyének ajándékozta - a mai Rákóczi út, Múzeum krt. sarkán álló - telkét. Pest vármegye megbízza ifj. Zittenbarth Mátyást, hogy oda építse fel a színházat. 1837. augusztus 22-én, Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával megnyitották a Pesti Magyar Színházat, amelyet elnevezése ellenére az egész ország az első pillanattól kezdve a Nemzeti Színház-nak tekintett. |
 |
| Az átépített Nemzeti Színház (1910) |
| Széchenyi egyéni sérelmén felülemelkedő karakterét bizonyítja, hogy nyilvánvaló veresége ellenére ő szorgalmazza a legjobban az anyagi gondokkal küzdő, csaknem agonizáló színház megmentését. Az 1839-40-es országgyűlésen a XLIV/1840. tc. 450.000 forintot szavaz meg az építési hátralék kifizetésére és a színház további működésének biztosítására, s a társulatot hivatalosan is Nemzeti Színház-nak nyilvánítja. |
 |
| Népszínház |
| A Nemzeti Színház már léte első idején szívesen adott helyet zenei produkciók számára. Emlékezetes Berlioz Hector 1846-i hangversenye, a Nemzeti Színház zenekara játszotta először a Rákóczi-indulónak máig legnépszerűbb feldolgozását. Az 1838-ban megszervezett operarészleg és a próza közös fedél alatt működött, a súrlódásoknak "köszönhetően" kitört az operaháború, amely az Operaház felépültével (1884) szűnt meg. A "hamari építkezés", a kevés pénz megbosszulja magát. Élet és tűzveszélyes az épület át kell építeni. A korabeli színházak kezdetleges - fáklyás - világítása világszerte számos tűzvész okozója. 1908-ban ismét tűzveszélyesnek nyilvánítják és lebontásra ítélik az épületet. Ekkor a - pénzügyi gondokkal küzdő 1875-ben épült - Népszínházba költözött "ideiglenesen" a társulat. |
 |
| A Hevesi Sándor téren |
| A korábbi épületet lebontották, pályázatot írtak ki az új megépítésére. Az ügy lassan, pontosabban sehogyan sem haladt. Az első világháború hosszú időre levette napirendről az építést. A Népszínház épületét a köznyelv Nemzeti Színház-ra keresztelte, míg az urbanizáció, de főképp a politika, 1964-ben - a metró építésére hivatkozva - eltörölte a föld színéről. A társulat a mai Thália Színház helyén, egy moziból sebtében átalakított épületben játszott, amíg a volt Magyar Színházat - barbár, hozzá nem értő módon - átépítették. 1966-ban költözött, az akkor, már Hevesi Sándor nevét viselő téren álló "színházba". |
 |
| Az új Nemzeti Színház |
| A sorozatos pályázatok, a megkezdett tereprendezés (Városliget), a megkezdett és félbehagyott építkezés (Erzsébet tér), a Nemzeti Színház építését kezdettől fogva kísérő huza-vona után végül fölépült a Nemzetinek nevezett színház. 2002. március 15-óta van a 215 éves magyar nyelvű színjátszásnak saját Neki épült háza. |
