Alföldi katarzisa

- Á, dehogy. Azt gondolom, ha az ember sokféle dologgal foglalkozik, csak úgy tudja véghezvinni, ha mindig arra koncentrál, amit éppen csinál. Zilált helyzet akkor áll elő, ha engedjük, hogy zilált helyzet legyen. Ha előre tudja az ember a dolgát, akkor arra fel lehet készülni. Olyan ez, mint a fogorvos. Ha hirtelen kell menni hozzá, az sokkal jobban fáj, mintha betervezzük. (A fejéhez kap) Nota bene, holnap reggel fogorvoshoz kell mennem.

- Szóval a nyugalom és méltóság jegyében zajlanak a próbák.

- Azt nem tudom. Egy próbának nem is biztos, hogy az a dolga, hogy nyugodt és méltóságos legyen. Próbálunk rendesen, sok energiával.

- Tudomásom szerint régóta készül rá. Már az elmúlt évadban is tervbe volt véve a bemutató.

- Igen, de tavaly nem tudtuk összehozni. Azért tettük át az idei évad elejére, hogy mindenki ráérjen, akinek rá kell érnie.

- Így van. Amitől ismerős lesz egy helyzet, egy figura, vagy egy probléma. Amihez közöm van.

- A Vihar esetében a történet egy mai Prospero kábszeres látomásában jelent meg. Most mi a "Da Vinci-kód"?

- Egyrészt bolond lennék, ha elárulnám, másrészt nincs ilyen. Öregszem én is. A Vihar idestova hét éve volt. Azóta nagyon sok minden történt. Számomra felfoghatatlan, érthetetlen és mélyen felkavaró konfliktusokat élek meg folyamatosan, amit nem értek és nem tudok földolgozni. Nem is akarom! Nem vagyok hajlandó elismerni problémának azt a fajta gondolkodásmódot, hogy ki kit, miért utál, miért tart alacsonyabb rendűnek, hazaárulónak vagy idegenlelkűnek. Irtják egymást az emberek. Akár szó szerint, a legkézzelfoghatóbb módon, akár pszichésen. Szerintem ez a darab nem szól másról. A hangzatos politikai eszmék mögött nagyon is piti emberi gyarlóságok húzódnak.

- Nincs.

- Ki mellé áll?

- Senki mellé.

- Nincs igaza Erzsébetnek, aki reálpolitikusként hozza meg a skót királynő halálos ítéletét?

- Nincs. A gyilkosság alól nincs felmentés. Ha én nem tudok mást kitalálni, mint azt, hogy kinyírok egy embert, mert az máshogy gondolkodik mint én, mert veszélyes, mert nehéz vele, mert problémát okoz az életemben, az semmivel nem igazolható.

- Ha jól értem, a gyűlölet forrására keresi a választ.

- A gyűlöletre, a kíváncsiság hiányára, arra, hogy egyik gondolat miért ér többet, mint a másik gondolat. A darabot elemzők Erzsébet és Mária különbözőségéről szoktak beszélni. Úgy vélem, ők nagyon hasonlóak.

- Lehetnének akár barátnők is?

- Abszolút.

- Csakhogy a trón szűk hely két fő számára.

- Nem tudom, hogy ez hatalmi dráma-e. Az a legkevésbé érdekel engem.

- Én azt gondolom, a próbán színész van, és rendező van. Meg munka van. Természetesen nagy öröm két ekkora színésznővel, meg a sok-sok kiváló régi, és fiatal kezdő színésszel együttdolgozni. De azt szokták mondani, az a rossz a színházban, hogy mindig nulláról kell kezdeni. Tehát bármit ért el addig az ember, nem onnan folytatja, hanem ugyanúgy visszamegy a rajtkőre. Nem lehet egy személyes viszony tiszteletéből, áhítatából próbálni.

- Egyszóval nem került a királynők hatása alá?

- Még nem. Az majd később jön. Remélem, a próbákon ők kerülnek az én hatásom alá. (hamiskásan kuncog)

- A darab parádés szereplehetőséget rejt a királynőket játszó színésznőknek. Olyan nagy tragikák "mérkőztek meg" egymással annak idején, mint Jászai Mari és Márkus Emília.

- Ez egyben színésznők vetélkedése is?

- Itt nem a színésznők, hanem a szerepek mérkőznek meg. Ez egy nagyon szép színházi legenda a darabbal kapcsolatban. Az ilyenfajta rivalizálást igazándiból nem szoktam észrevenni. Illetve nem nagyon érdekel. Nekem az a fontos, hogy jól tudjunk dolgozni. Aztán hogy közben a szereplők kedvelik vagy nem kedvelik egymást, az más kérdés. Nota bene, Börcsök és Eszenyi szeretik egymást. Egyikük sem az a típus, aki tigrisbajszot darabol a másik púderébe, hogy fölsértse az arcát.

- (büszkén) Az enyémeken szoktak. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Akkor van értelme, ha van katarzis.

- A szegedi Csárdáskirálynőn is könnyeztek?

- Abszolútli. Kicsit rá is játszottunk A nagy trutymós, ragadós, végletes szenvedélyű előadásokat szeretem. Azért járok színházba. Nagyon érdekes és izgalmas a mostani trend, hogy szellemileg találkozzunk össze, de számomra a színház lényege nem az.
A színház lényege számomra a zsigeriség. Ezt keresem minden munkámban. A zene sokat szokott segíteni. S hogy az éppen opera, operett, bábelőadás, vagy Schiller-mű, ebből a szempontból, azt hiszem, nem nagyon fontos.

- Elég lesz az idő létrehozni a katarzist?

- Azt mondta Kapás Dezső mesterem, hogyha egy évig próbálnánk valamit, akkor is mindig azt éreznénk a bemutató környékén, ha még egy hét lenne Tehát az embernek úgy kell beosztani az idejét meg az életét, hogy elég legyen. Úgysem készül el egyetlen előadás sem a bemutatóra. De azt az időt ki lehet normálisan használni, ami van rá.

- A bemutatót követően egy időre búcsút vesz Schillertől?

- Szó sincs róla. Don Carlost rendezek a kecskeméti Katona József Színházban.

A próbán Gordon Eszter fotózott