Mesélik, milyen jó volt Gyulán, ahol a Shakespeare-játékban játszottak együtt Takács Katival, Blaskó Péterrel, Kamarás Ivánnal. Jó lenne folytatni azt a munkát. Meg hogy Attila, ahogy Vidnyászky Attila rendezőt emlegetik, ősztől Három nővért rendez, már nagyon várják. És hogy jó itt a Völgyben is, kár, hogy minden este játsszanak, mert így nem nagyon jutnak el a programokra.
Megbeszéljük, hogy másnap délután találkozunk a Karnyóné próbáján. Amikor aztán fölkeresem őket a Gástyaárokban, Alekszandr Belozub tervező épp érdekes installációt épít. A színpadon pedig a tizenkét éves ifj. Vidnyánszky Attila próbál, aki ezen az este lép először színre Samuka szerepében.
- Izgulsz?
- Csak akkor szoktam, ha valamit elrontok.
- Mikor tudtad meg, hogy te játszod Samukát?
- Egy hónappal ezelőtt. Eredetileg Trill Zsolt szerepe, de ő most Erdélyben forgat, és ezért gondolt arra apukám, hogy vegyem át a szerepét.
- Mennyi idő alatt tanultad meg a szöveget?
- Egy hét volt, amikor szinte csak ezzel foglalkoztam. De majdnem mindegyik Karnyóné-előadást láttam, így ez nem okozott nehézséget. Aztán két próbánk is volt Beregszászban. De itt Kapolcson játszom először közönség előtt.
- A dalokat hogy jegyezted meg?
- Megkaptam CD-n, és aztán hallás útján.
- Játszottál már Samukához hasonlóan nagy szerepet?
- Igen, a nagymamám muzsaji színjátszó csoportjában. Nagymamám egyébként tanítónő. Sokan kezdték nála színházi pályafutásukat, például Trill Zsolt, Rácz Józsi, Józsa Laci, Krámer Sándor, akik azóta ismert színészek. Ficseri csapatnak hívjuk magunkat, még indulónk is van: ?Mi vagyunk a ficseri, mi vagyunk a ficserik?" Nemrégiben készültünk el Az ember tragédiája gyerekváltozatával, pontosabban a Karinthy-féle változattal. Ebben én vagyok az Író, aki meséli a történetet, magyaráz a jelenetek közt. Ezt nagyon szeretem, és elég nagy szerep is. De talán a legkedvesebb a király bohóca szerepem a Tündérkert aranyalmájában. Velem kezdődött az előadás, mégpedig úgy, hogy rögtön elestem, amin a gyerekek jót nevettek. Szeretem megnevettetni a nézőket. Azt hiszem, a szomorú jelenteket még nem tudom olyan jól eljátszani. Sokat kell még tanulnom, s remélem, majd ez is menni fog. Most nyáron Gyulán a Shakespeare-játékban épp ilyen szerepem volt, nem is szerettem annyira.
- Korábban a beregszászi előadásokban a most tizenhat éves bátyádat is lehetett látni. Ő felhagyott ezzel a foglalatossággal?
- Felvették egyetemre, így ősztől Budapesten él majd. Jogász vagy közgazdász szeretne lenni. És azt tervezi, hogy alapít majd egy iskolát.
- És te gondolkodtál már azon, mi szeretnél lenni?
- Nyolcéves koromig a foci érdekelt igazán. De elképzeltem azt is, hogy lakberendező leszek. Teljesen kiskoromban az is eszembe jutott, hogy milyen jó lehet birkákat terelni, egy nagy hegy tetején, pusztán magamban ülni, figyelni és gondolkodni. Bár lehet, hogy ez a bátyám hatása, mert ő mondott ilyesmit. Talán csak átvettem tőle.
- És a színészet?
- Nem tudom. Lehet, hogy inkább a rendezés. Vagy előbb színész, aztán rendező. De az biztos, hogy akárhogyan is és akármi is, de mindenképpen színház.
(lőkös) Művészetek Völgye 2005
