Az aranyszőrű bárány

"Mindenki azzal a szándékkal jön ide, hogy színész akar lenni, aztán szép lassan lekopik róluk ez az eltökéltség, mert a drámatagozaton folyó munkának nem a színészképzés, hanem a személyiségfejlesztés a lényege. Arra koncentrálunk, hogy a gyerekek megismerjék saját magukat, tisztába kerüljenek saját képességeikkel, helyükkel a világban és egymás között. " - mondja Csapiné Matos Ibolya tagozatvezető.

Ez a koncepció nem változott az elmúlt huszonkilenc évben, bár Várkonyi Zoltán, a Színház- és Filmművészeti Főiskola akkori rektora 1974-ben még színészi előképzést szeretett volna indítani néhány gimnáziumban, mondván, hogy kevés a színész, ráadásul a filmes, tévés feladatok miatt nagyon leterheltek, a főiskolára pedig nem megfelelően beszélő, éneklő felvételizők érkeznek. Menet közben azonban Bácskai Mihály, a szentesi gimnázium igazgatója (s mellesleg neves diákszínjátszós szakember) a drámapedagógia és az irodalomtanítás felé terelte a koncepciót, s végül 1978-ban ebben a szellemben indult meg három helyen (a szentesi mellett a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban és a budapesti Madáchban) a képzés.

"Általában nem keresünk darabot, hanem csinálunk magunknak - folytatja Csapiné Matos Ibolya - mert az elsődleges cél nem a színjátszás, hanem a nevelés, amihez a színház  eszköztárát használjuk."  Szurmi Zoltán pedagógus hat éve tanít  Szentesen - ami ugyan a világ végén van - de a délelőtti tanítás és a délutáni kötelező színpadi órák, továbbá a tréningek, énekpróbák és beszédtechnika foglalkozások teljesen kitöltik a hétköznapokat. Szerinte is érdekesebb a folyamat pedagógiai oldala, mint a színházi. A szituációs játékokban - bár tanári irányítással, de - a gyerekek maguk hozzák létre a történetet saját élethelyzetükből, személyiségükből építkezve, s ezáltal fejlődnek-formálódnak fokozatosan. És mivel közös célokért dolgoznak együtt, kialakul és megerősödik bennük a csapatszellem. Keserű Imre tanár úr a Bárka Színház Hajónapló című folyóiratának egyik, két évvel ezelőtti számában erről így beszélt: "A színházcsinálás, maga a játék azért nagyon fontos, mert rá tudom ébreszteni a gyerekeket arra, hogy a személyiség sokkal gazdagabb, érdekesebb valami, semhogy hülyeségekre elherdálja. Hogy szabad lelkekként éljenek, ne pedig elnyomorodott, félelmekkel és szorongásokkal teli, kényszeresen alkalmazkodó, fájdalom-gócok legyenek." Igen, de felmerülhet a kérdés, hogy a védett-zárt, összetartó közösségből kilépve mit találnak kint, a nagybetűs életben, illetve, hogy felvértezett személyiségük elég erős-e ahhoz, hogy a világ korántsem hasonlóan idillikus helyzeteit kezelni tudják? Keserű azt is elmesélte, hogy amikor visszalátogatnak a diákok, mindnyájan tele vannak negatív tapasztalatokkal, mert a világ nem úgy működik, mint a szentesi gimnáziumban. Miért hitették el velük, hogy van közösség, van együtt cselekvés, van alkotó munka? "Azt tudom mondani, ha ez tetszett, ha ez jó volt, akkor élj úgy, hogy ilyen pillanatokat teremts magadnak." Majtényi András, az ének-zene tanára megerősíti ezt, ugyanilyen tapasztalatai vannak, de bízik benne, hogy azért legtöbbjük idővel le tudja küzdeni a nehézségeket és megtalálja a maga helyét.

Nem megy mindenki színésznek, csupán a legjobbak, hárman-négyen egy-egy évfolyamból. Az iskola a nyomon követhető életpályák alapján összeállított egy statisztikát, ami szerint legtöbben (majdnem 36%) pedagógus pályán helyezkednek el, szinte azonos arányú a művészetek és a bölcsészet valamelyik szakterületén magukra találók aránya (közel 20-20 %) továbbá jónéhányan dolgoznak a médiában és a filmnél.

Az biztos, aki Szentesen volt drámais, nem felejti el az alma matert. Hogy kik azok? Nagyon hosszú a lista, a teljesség igénye nélkül például Szőke András, Fesztbaum Béla, Zsédenyi Adrienn, Náray Erika, Szávay Viktória, Kerekes Viktória, Alföldi Róbert, aki a Bárka Színház igazgatójaként még szentesi napot is szervezett idén áprilisban, ahol jelen volt a gimnázium szinte teljes múltja és jelene. Zárszavában a mai diákokhoz szólva csak annyit mondott: addig verjétek a seggeteket a földhöz örömötökben, amíg ide jártok.

Bár a drámatagozatosok csak mellékesen csinálnak színházat, előadásaik huszonkilenc éve járják a diákfesztiválokat. Csurgón régóta, Kapolcson az utóbbi években rendszeresen lehet látni őket. Május 24-én és 25-én Szegeden a régi zsinagógában léptek fel, ők adták a kisBESZTfeszt gyerekprogramját  Az aranyszőrű bárány című mese magukra szabott feldolgozásával.