Bár a Gödör klubba meghirdetett beszélgetés - címe alapján legalábbis - eredetileg a mai alternatív színházak helyzetéről szólna, inkább két alkotó és társulatuk története, ami köré a moderátor a kissé kusza fonalat fűzi. Kár, mert a két meghívott vendég - a HoppArt színeiben Polgár Csaba, a TÁP képviseletében pedig Vajdai Vilmos - a lehető legalkalmasabb alanyok lennének az eredeti téma átfogóbb megtárgyalására. A megfelelő kérdések hiányában azért így is körvonalazódik valami a témát illetően.
Vajdai Vilmos az egykori Ascher-Novák osztályból létrejött, fiatal HoppArt kapcsán megjegyzi: "Ilyenfajta társulatok kellenének, a régi rendszer bebetonozódni látszik. A kőszínházi rendszer összeomlása termelte ki őket, ez is azt mutatja, hogy a színház haldoklik". Polgár Csaba azért hozzátette, társulatuk mindegyik tagja játszik máshol is, ami azért fontos, hogy biztos jövedelemhez jussanak, a struktúrán kívüli lét pedig jótékony hatással tud lenni a kőszínházi tevékenységre. Elmondta: szeretnék elkerülni, hogy beskatulyázzák őket, nem véletlen például, hogy legutóbb - a Varázsfuvola, a K. mama és a Halálkemény után - egy sokszereplős, német történelmi Kleist-drámát vettek elő.
Vajdai Vilmos elmondta: a TÁP színház a napi dolgokra reagáló minőségi kabaré- és varietéhiányt érzékelve kezdett el ezzel a műfajjal foglalkozni. A közönséggel kapcsolatban hozzátette: korábban sokszor a fiatalok voltak a legkonzervatívabbak a színházi újításokkal szemben, ma viszont - tekintve, hogy "nem járnak színházba, nincs tele a fejük azzal, hogy milyen is a színház" - ez a generáció nyitottabb az új színházi formákra. A színész-rendező nem titkolt célja, hogy olyan rétegeket is bevonjon, amelyek korábban nem jártak színházba. "A színházat lehet bárhol és bármikor, akár pénz nélkül is csinálni, bár ez veszélyes gondolat, mert előszeretettel veszik át a kultúrpolitikusok" - tette hozzá.
