A bogyósgyümölcskertész fia - Rátóti Zoltán előadóestje

Színpad

Rátóti Zoltán az idei POSZT-on már bemutatta A bogyósgyümölcskertész fiát, most nem lehet eléggé dicsérni a Budapesti Kamaraszínházat, hogy az Ericsson Stúdióba, havi egy-két alkalomra meghívták Rátótit.

A bogyósgyümölcskertész fia nem egy népmese címe, hanem egy olyan előadóesté, amelynek során Rátóti Zoltán Háy János kis remekműveiből ad elő részleteket, sőt gitárral a kezében néha énekel is. "Na most van ez a bogyósgyümölcskertész. Ennek a bogyósgyümölcskertész van ez a fia. Na most ez a fiú elmegy gimibe Pestre. Aztán lesz egy rockzenekara, az Originál Láger, meg kirúgja egy lány Bécsben, mert ez a fiú külföldön már nem olyan nagy szám, mint Magyarországon. Na most ilyenekről szól ez az est. És lehet rajta nevetni, még az ember könnye is kicsordul tőle. Vagy azért, mert sírni kell."- írja Háy János a műsorfüzetben. Be kell vallanom, mint egyszerű színházlátogató, ha nem ismerném Háy korábbi munkáit, akkor a fentebb idézett szöveg alapján nem biztos, hogy jegyet váltanék az Ericsson Stúdióba.
Rátóti viszont már van akkora "név", van akkora művészi múltja, hogy bármit csinál, vevő rá a közönség. Bizonyság erre, hogy a novemberi második előadáson még pótszékeket is el kellett helyezni. Úgy látszik, Rátóti sikere szájhagyomány útján terjed, mert - mint hajdan Mensáros esetében - több művésztársa is kíváncsi volt arra, amit egymaga csinál.

Amikor a közönséget beengedik, Rátóti a lecsupaszított térben egy tonettszéken ül, s nagyon halkan, nagyon szépen gitározik. Valójában nincs is pódium, az első sorral egy szinten ül a színész is. Rátóti tapasztalt, rutinos művész, nem csinál úgy, mintha észre sem venné a közönség nyüzsgését, sőt jóleső mosollyal nyugtázza, ha közöttük ismerőst fedez fel. Ez az este sem minden előzmény nélküli, mert Rátótinak voltak már előadóestjei, van zenekara (Neil Young Sétány), de azért manapság egyedül lekötni a nézők figyelmét - kell hozzá bátorság.

Rátóti nagyon jól válogatott Háy János novelláiból, verseiből - magam mindvégig úgy éreztem, hogy amit Rátótitól hallok, ez mind róla szól, vele történt meg, s az ő szellemi terméke. Háy és Rátóti, mint két intellektuális lény, eggyé forrt. Ahogy Rátóti mondja, Háy szövegét, abban benne van a XX. század valóságának minden keserűsége és nevetnivalója.
Mensáros László 1963-ban, az Egyetemi Színpadon híressé vált előadóestjével kavicsot dobott az állóvízbe, felkavarta az akkor már régóta egyeduralkodó, unalmas előadóestek monoton rendjét. Az önmagukat előadóművészeknek kikiáltott, régóta egyeduralkodó szavalók szemlesütve, lopakodva osontak be az estjére - aztán kétségbeestek, sokáig nem mertek pódiumra lépni. Rátóti Zoltán most, közel 40 év múltán valami hasonlót cselekedett.
Nincs semmi felesleges maszatolás abban, amit csinál, ahogy mondja a szöveget. Nagyon-nagyon jó mimikával játszik. Időnként gitározik, dalra fakad. Igazi profi, a XXI. század művésze. Fantasztikus módon tud interperszonális kapcsolatot teremteni a közönséggel, magába bolondítja a hallgatóságát.

Utóirat: Magam, legyen az bármilyen jó színházi este, az ötvenedik percben fészkelődni szoktam, nehézkessé válik az ülés, s már ötpercenként nézem az órámat. Rátóti estjén először fél kilenckor néztem az órámra, két perc múlva felcsattant a vastaps!

Fotó: Peti Péter