Az egyik bárban ismerkedett meg a népszerű szöveg- és versíróval, Harmath Imrével - a Viktória és a Csókos asszony dalszövegeinek szerzőjével -, és néhány melódiáját eljátszotta neki. Harmathot inspirálta, amit hallott, és rögtön megírta a Szeret-e még?... Csak ennyit mondjon! kezdetű dalt. Következő közös slágerük, a Lesz maga juszt is az enyém, 15 év múlva egy operettbe került. A Fekete Péter bemutatójáig azonban történt egy s más Eisemann-nal.
Például el kellett jutnia az operettszínpadig. Ezt Szilágyi Lászlónak köszönheti, aki mindenképp vele akarta megíratni a zenét új librettójához. Ez volt a Miss Amerika című jazzes revüoperett, amelyet 1929. január 12-én mutattak be a Fővárosi Operettszínházban ötven görl közreműködésével. Felemás sikert aratott az előadás, mert épp a meglepetésnek szánt revüelemek zavarták a kritikusokat.
Egy évvel később a Király Színház tartott Eisemann-premiert, az Alvincihuszárokét, majd következett a Pesti Színházban a Zsákbamacska bemutatója Rökk Marika debütálásával. 1933-ban a Magyar Színház játszotta a pikáns és szellemes mesét, az Egy csók és mássemmit. Ebben az operettben többnyire prózai színészek - Törzs Jenő, Gombaszögi Ella, Kabos Gyula, Ráday Imre, Gózon Gyula - kaptak szerepet, a címadó dal pedig a darabból készült film hatására a harmincas évek legnagyobb slágere lett. És ha már film, ne feledkezzünk meg arról, hogy Eisemann Mihály komponálta a második magyar hangosfilm, a Hippolyt, a lakáj betétdalait is.
Hyppolit, a lakáj
Játszották operettjét a ligeti Cirkuszban (A cirkusz csillaga), ám az évtized terméséből az Én és a kisöcsém számai maradtak a legnépszerűbbek. A Fővárosi Operettszínházban 1934 karácsonyán Bársony Rózsi olyan hitelesen alakította a fiúszerepet, hogy nem akarták beengedni az öltözőjébe, a magándetektívek belépőjét Verebes Ernőnek és Feleki Kamillnak háromszor kellett megismételnie, Turay Idát pedig saját férje, Békeffy István skatulyázta be évekre a nyafka lány szerepkörébe.
1943 januárjában a Nemzetvédelmi és Propagandaminisztériumban kiadták az ukázt: az emberek figyelmét minden eszközzel el kell terelni az ország valós helyzetéről. Ehhez épp megfelelő eszköznek találták az operettet. Az Operettszínházban a Mária főhadnagy közelített a 250. előadás felé, februárban mutatták be az Operában Lehár Ferenc Garabonciását (amely tulajdonképpen a Cigányszerelem átdolgozása), áprilisban tartotta az Operettszínház az Egy boldog pesti nyár premierjét, majd következett a Tábornokné az Új Magyar Színházban, és június elsején a Fekete Péter, Eisemann új bemutatója a Vígszínházban.
A szövegkönyvet Somogyi Gyula írta, aki első ízben készített librettót, az előadást Horváth Árpád rendezte. A premieren a főszerepet, az egyetemi hallgatóból tisztviselővé, telepőrré, ablaktisztítóvá, végül részvénytársasági elnökké avanzsáló Pierre Lenoir-t Ajtay Andor alakította, majd néhány előadás után átvette Mihályi Ernő. Kiss Manyi sziporkázott az üzletember húgának szerepében, filmsztár-paródiát és rumbaegyveleget mutatott be (ehhez az Operaházból és a Royal Revüszínházból kölcsönöztek neki partnereket).
Az ötvenes években Eisemann a Vár egyik eszpresszójában zongorázott, és séta közben jutott eszébe a Bástyasétány 77 ötlete, amelyhez a történetet Baróti Géza, a dalszövegeket Dalos László írta meg. A romos házban játszódó harcos-szerelmes lakáskiutalásnak, amely eredetileg rádióoperettnek készült, 1958-ban a Fővárosi Operettszínházban indult el a sikerszériája, egyebek között A vén budai hársfáknak köszönhetően.
Egy sikeres Eisemann-est után a zeneszerző azt tervezte, hogy színpadon még el nem hangzott számaiból új operettet komponál. 1966-ban hunyt el, tervét valóra nem váltva.
