| - Nagyon boldog voltam, amikor Bal József felkért Carmennek, hiszen ebből a színházból indult a pályafutásom. Budapesten operaházi kollégáim a mai napig az hiszik rólam, hogy Szegedről származom. Olyan volt visszatérni, mintha hazajönnék. Persze ez már egészen más helyzet, mint amikor még Zsótér Sándor a Szentivánéji álomban és Valló Péter a Falstaffban bontogatta a szárnyaimat - mondja Szolnoki Apollónia. A fiatal mezzo tavaly két előadáson már beállt Szinetár Miklós operaházi Carmen-produkciójába. - Akkor a betanulás eléggé kutyafuttában történt, mert egyszerre több darabot is kellett párhuzamosan próbálnom. Nem volt lehetőségem arra, hogy csak erre a szerepre koncentrálva alaposan felkészüljek. Most ideális körülmények között, nyugodtabban tudtam próbálni. Carmen nagyon közel áll hozzám, kicsit én is ilyen vagyok. Persze az életben szerencsére működésbe lépnek bizonyos fékek, amik megakadályozzák, hogy így viselkedjek. Volt egy vitánk a párommal, mire azt mondtam neki: ha kíváncsi vagy rá, hogy szívem szerint mit tennék ebben a szituációban, akkor gyere el megnézni a szegedi Carment. Ez az ösztönösen cselekvő, elképesztően szabad figura abszolút a véremből van, ezért könnyebb megformálnom. |
 |
| Szolnoki Apollónia (Carmen) és Réti Attila (Escamillo) a főpróbán. Fotó: Karnok Csaba |
| Szolnoki Apollónia mára befutott énekessé vált, számítanak rá a nemzeti dalszínházban. A közeljövőben Budapesten is Carment énekli, valamint A sevillai borbély Rosináját. Új szerepként megkapta A nürnbergi mesterdalnokok Magdalenáját.
Réti Attila már a negyedik rendezésben alakítja a torreádor szerepét. Két évadon át Prágában, majd az Erkel Színházban is énekelte Escamillót. A ma esti bemutatón ő az egyetlen, aki Galgóczy Judit egy évtizeddel ezelőtti emlékezetes szegedi produkciójának is főszereplője volt. - Jól érzem magam ebben az új előadásban is, mert az énekes számára fontos, hogy a rendező megfelelő szituációkat teremtsen a szerző által elképzelt figura megformálásához, és ez most sikerült. Például Escamillo belépője nagyon hatásos. Ugyanakkor őszintén bevallom, igazából nem szimpatikus számomra ez a figura, és egyáltalán nem áll hozzám közel. Egyszerűen nem kedvelem ezt az embertípust. De egy ilyen jellegzetes karaktert mindig hálás feladat eljátszani. Escamillo egy igazi sztár; nemcsak az arénában, hanem az életben is. Persze biztosan minden torreádor ilyen - mondja Réti Attila, aki egykori franciatanárként örül annak, hogy eredeti nyelven énekelheti az operát. A dallamok, ritmusok azon a nyelven szólalnak meg legszebben, amelyen íródtak. Azt viszont nem tartja szerencsésnek, hogy a prózát magyarul kell mondaniuk. - A vidéki operajátszásban általában nem vagyok híve az idegennyelvűségnek. Más a helyzet az Operaházban, ahol a közönség hatvan-hetven százalékát a külföldi vendégek teszik ki. A népszerű baritonistát a Carmen után legközelebb Lord Ashton szerepében a Lammermoori Luciában láthatja a szegedi közönség, az évad végén pedig az Aranykoporsóban Lactanciusként mutatkozik be - ugyanabban a szerepben, amit a személyes jó ismerőseként tisztelt szerző, Vántus István halála utáni emlékkoncerten is énekelt. Forrás: Délmagyar Online |
