Nadine Duffaut, a Csokonai Színházbeli Carmen rendezője épp a népszerűséggel indokolja, mi miatt kell visszatérni a szerző által megírt szöveg és zenei partitúra igazságához. A ?visszatérés? magyarázatára példákat is hoz a rendező: az eredeti történetben Carmen egy tizenhat éves kislány, nem pedig valamiféle végzet asszonya, ahogyan ismerni véljük számos híres interpretáció révén. Az opera első felvonásának könnyed és játékos a zenei anyaga ? például a Habanera, amely egy vidám népdalból született ? is erre utal. Carmen akkor válik drámaivá, amikor a kártyából kiolvassa közeli halálát. Innentől a zenei anyag is drámaivá válik. Carmen és Escamillo, a torreádor nagyon hasonlítanak egymásra. Mindketten felfokozott életet élnek, mert mindketten érzik korai halálukat ? a torreádor a folytonos életveszély miatt, Carmen pedig a miliő miatt, amelyben forog, és amely megkötni igyekszik őt. Carmen lényének legfontosabb vonása ugyanis, hogy tökéletesen szabadon akar élni.
Bizet halála után a zeneszerző barátja, Ernest Guiraud az eredetileg prózai szöveget meghúzta, és amit megtartott belőle, abból recitativót írt ? magyarázza Kocsár Balázs, a Csokonai Színház zeneigazgatója, az előadás karmestere. ? Ezzel viszont kimaradt egy sor olyan információ a szövegből, amely a drámai szerkezet, a darab megértése szempontjából fontos. Az eredeti verzióból világosabban kiolvashatóak a karakterek.
Bizet eredeti Carmenjében ? amelyhez a Kocsár Balázs dirigálta debreceni előadás is visszatér ? nem erőteljes, érett asszony, hanem egy túlérzékeny kislány. Carmen nem amazon, nem a végzet asszonya, nem a könnyűvérűséget, és nem is az anarchiát testesíti meg, hanem a korlátok nélküli szabadságot.
A főbb szerepeket nemzetközi énekesgárda alakítja: Amaya Dominguez, Schöck Atala (Carmen), Cselóczki Tamás, Pataki Potyók Dániel (Don José), Kriszta Kinga, Létay Kiss Gabriella (Micaëla), Mathieu Abelli, Kovács István (Escamillo, torreádor).
