A látszólagos idill egy gazdag földbirtokos és közvetlen környezete falusi nyaralása, amely nem fenyeget külső veszéllyel, a szereplőknek mindössze saját érzelmeikkel kell elszámolniuk. A darab korábbi címváltozatai, A diák, Két asszony, már a történetet is elmesélik: egy házitanító szerelméért (mostoha)anya és (mostoha)lánya vetekszik. Igaz, a szerelmi síkidomnak van egy negyedik szöge a férj, egy ötödik az asszony szeretője, sőt egy hatodik a cselédlány, egy hetedik a cselédfiú és egy nyolcadik a meglehetősen komikus kérő személyében. A cenzúra azonban betiltotta, és 1872-ben mutathatták be a moszkvai Kis Színházban.
1927-ben az Élet hasábjain így írtak a darabról: Szerzője nem a színpad művésze. E dráma szőnyegének egyes szálai szétlógnak, nincsenek összekötve. A lassan hömpölygő mondatok, a visszafojtott, árnyalatos hang nem alkalmas színpadra. Nehézkes, szétfolyó és sok benne a centripetális erő.
A Madách színházi premierre készült Elbert János fordítása. A Pártos Géza rendezte delicatesse előadás korunk ízlésének megfelelően sikerrel bemutatta a dialógusokban és magánvallomásokban feltáruló arcképeket. A kritikák dicsérték Tolnay Klári, Mensáros László, Avar István, Domján Edit, Basilides Zoltán, valamint a főiskolás Huszti Péter alakítását, elmarasztalóan szóltak azonban a díszletről. A legenyhébb megfogalmazásban is hiányolták a tágas, vidéki kert levegőjét, s nagyon nem megfelelőnek találták a színpadot hátulról lezáró barna körfüggönyt, továbbá a girbe-gurba ágakat, amelyek néhány ráragasztott falevéllel a természetet voltak hivatva képviselni. A túl rikító jelmezek sem arattak sikert, különösen a Basilides Zoltán alakította Bolsincov rózsaszín nadrágjával nem voltak kibékülve.
A díszlet volt a leggyengébb pont 1981-ben Kaposváron. A műanyag fóliába csavart bútorokkal teli tér minősítő jelzőiből néhány: otromba, meglehetősen taszító, ki tudja, mit, de azt annál erőszakosabban magyarázni akaró színpadkép. Ascher Tamás rendezése azonban beljebb csalogatta a nézőt Turgenyev világába, hogy annak sajátos törvényeit, összefüggéseit fokról fokra haladva fedjék fel. Nem keresett áldozatot, a viselkedési logikát kereste. Az előadás stílusa a hagyományos Turgenyev-atmoszféránál idegesebb volt, amelyben a felgyülemlett feszültséget egymással felszabadult vagy kínos testi kapcsolattal fejezték ki. No, nem vad erotikára kell gondolnunk, hanem olyanokra, hogy amikor Beljajev almával kínálta a szobalányt, Kátyát, a gesztusnak érzéki töltete volt. A szereposztás a turgenyevi hagyomány ellenében ment, holott pontosan ez a tradíció torzított. A darab szerint Natalja 29, "öreg" gavallérja, Rakityin 30, Iszlajev 36 éves. Ennek megfelelően a színészek, Básti Juli, Jordán Tamás, Lukáts Andor, saját maguk legsajátabb szerepét választhatták. Mellettük Pogány Juditot, Kari Györgyit, Máté Gábort, Rajhona Ádámot, Gyuricza Istvánt láthatták a Csiky Gergely Színházban, valamint Csákányi Esztert, aki a szempillantás alatt nővé érő csitrit kitűnően megoldva eltért az akkoriban gyakran ráosztott fejlődésben visszamaradt "gyépés"-típustól és a musicalek szeles nőcskéitől.
Horvai István házasságtörési vígjátékának vezérmotívuma a gátlásosság volt 1993-ban a Pesti Színházban. A kritikák szerint a félrerendezett színészek Eszenyi Enikőtől Szervét Tiboron keresztül Alföldi Róbertig, és a szerepkörétől idegen Rakityint játszó Kern Andrásig a rendezői fölfogást fegyelmezetten és odaadóan érvényesítették. A díszlettervezőket eddig üldözte az Egy hónap falun: Fehér Miklóst is elmarasztalták fehér lécekből ácsolt, díszítők tologatta rácsos fala miatt. Remélhetőleg Székesfehérváron megtörik ez az átok.
