Ég veled Dió!

Színpad

Utolsó üzenetének egyikét a színházlátogatók felé a magyar színészkönyvtár honlapról repítette a világ felé 2005 májusában: A 76 esztendős Diószeghy Iván - üzeni a mindenkori nézőnek :

"Sok jó darabot, sok jó előadást kívánok.
De kérek is, kérem a nézőket soha ne hagyják üresen a színház nézőterét, ez számukra és számunkra egyaránt létfontosságú."

Dió egyébként 1989 óta élt Szatmáron visszavonultan.

 

Nem sokkal halála előtt, a www.szineszkonyvtar.hu erdélyi munkatársának, Csirák Csabának szerkesztésével elkészült internetes életpálya ismertése. Ebből idézünk:

1953-ban, amikor elvégezi a Színművészeti Intézetet, az egész évfolyam együtt marad, és megalapítják a nagybányai színház magyar tagozatát. Itt 1956. őszéig játszanak, aztán áthelyezik székhelyüket Szatmárnémetibe, ahol létrehozzák a Szatmári Állami Magyar Színházat. Ezek után joggal nevezheti magát színházalapító tagnak.

Közel negyven éves színészi pályafutása alatt, a nagybányai esztendőket leszámítva, nem cserél társulatot, hűséggel szolgálja szatmárnémeti közönséget. Pályafutása során összesen 145 szerepet játszik. Szívéhez leközelébb Móricz Zsigmond: "Nem élhetek muzsikaszó nélkül" című zenés játékának főszerepe áll, amelyet két különböző időszakban is eljátszhat. Először 1956-ban formálja meg Balázs alakját, és bizony nagyon meg kell küzdenie a szereppel, azonban a siker mindenért kárpótolja, hisz a darab 57 előadást ért meg. 17 évvel később, 1973-ban találkozik ismét Balázs szerepével újra. Az eltelt évek tapasztalatának minden eszköztárával sikerül sokkal gazdagabb, sokkal árnyaltabb alakot színre vinnie ekkor.
A már említett "Kisunokám"-ban Leonid Boriszovics szerepe áll közel leginkább az egyéniségéhez, de nagy sikerű alakításai közé tartozik: Don Pedro (Lope de Vega: Dacból terem a szerelem), Tímár Mihály (Jókai: Aranyember), Spiridon (Baranga: Kergebírka). Megjegyzendő, hogy "Az Aranyember" 178 előadást ér meg, ami az erdélyi magyar színjátszás esetén a legmagasabb előadásszámok közé tartozik, a hazai színjátszás terén sem gyakori. Emlékezetesek maradnak a karakterszerepekben nyújtott alakításai, mint például Napoleon, vagy Sztálin stb...
Azok közé a színészek közé tartozik, akik találó maszkokat készítenek maguknak. Nagyon fontos a szereplő belső világának a megmutatása, nem kevésbé a külső, különösen történelmi alakok megformálása esetén, vallja a művész.

"Magamat én ismerem a legjobban, ezért a maszkjaimat is magam készítem."

Diószeghy Iván áttekintő életútja:

1935-1944 - a gyulafehérvári Püspöki Gimnáziumban (Majláth) kezdi tanulmányait
1944 - családjával Kolozsvárra költözik
1947 - Kolozsvárott, a Magyar Gimnáziumban tesz érettségit
1947 - 1949 műkedvelő színjátszó
1949-1953 - a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetének hallgatója
1952 - házasságot köt
1953 - megalapítja osztálytársaival a nagybányai színház magyar tagozatát
1953-1956 - a Nagybányai Színház - magyartagozatának tagja
1956 -ősze: korábbi osztálytársakkal megalapítják a Szatmári Állami Magyar Színházat
1956 - 1989 - a Szatmári Állami Magyar Színház tagja
1989 - nyugdíjazzák, Szatmáron él visszavonultan
2006. január 5. - halála

Ifj. Diószeghy Iván a debreceni Csokonai Színház tagja édesapját gyászolja.

Forrás: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/a-e/dioszeghyelet.htm