A Bárka Színház ? immár másodszor ? vállalkozott arra, hogy olyan repertoár-produkciót hozzon létre, amiben gyerek játsszák a főszerepet. Mindkét esetben olyan előadás született, amiben a gyerekekkel közösen kialakított, személyiségükre szabott játék-dramaturgia működik, sőt folyamatosan formálódik ? még a bemutató óta is. A Legyek Ura előkészületeit ötnapos TIE (színházi nevelési) programmal kezdtük: az volt a célunk, hogy a gyerekekkel még szereposztás előtt - a megfelelő szakmai eszközökkel - végigjátsszuk a történet legfontosabb momentumait. Különböző játékok, helyzetek, a regényből vett főbb konfliktusok segítségével azt akartuk elérni, hogy megérezzék és feldolgozzák azt, ami A Legyek Ura szereplőivel történik. Csak ezután kezdtünk el próbálni.
A szereplők ? miközben szörnyű és kegyetlen folyamatot ábrázolnak ? mindvégig alkotói, létrehozói az éppen akkor megszülető előadásnak: tizenhárman a darab kezdetétől a végéig nem hagyják el a színpadot (a szigetet). A másfél évvel ezelőtti bemutató óta egyik legfontosabb célunk az, hogy előadásról-előadásra megmaradjon bennünk a játék és az alkotás élménye.
William Golding: A Legyek Ura
Nigel Willams színpadi adaptációját
fordította: Deres Péter
12 éven felülieknek ajánlott
Szereplők
JACK - Dér Zsolt
RALPH - Szatory Dávid
RÖFI ?Egri Bálint
SIMON - Mesés Gáspár
SAM - Dóra Béla
ERIC - Dóra Mátyás
PERCEVAL - Bárdi Gergő
ROGER - Juhász Lajos
MAURICE - Jécsai László
BILL - Laczó Péter
HENRY - Kőrösi Gergely
JAMES - Koloszár András
JOHNNY - Blahó Gergely
TISZT, A LEGYEK URA - Horváth Kristóf
Zeneszerző - Faragó Béla
Dramaturg ? Deres Péter
Díszlet, jelmez - Gadus Erika
Mozgás - Gyevi-Bíró Eszter
Ügyelő ? Szabó Gábor
Rendező - Vidovszky György
Egri Bálint
Iskolás fiúk egy csoportja az atomháború idején, az őket menekítő repülőgép balesete miatt egy lakatlan szigetre vetődik. Eleinte izgalmasnak indul a felnőttek nélküli kaland: a sziget gazdagsága, a felhőtlen szabadság élménye elkápráztatja őket. Ismert társadalmi minták alapján próbálják berendezni életüket: vezért választanak, gyűléseket tartanak, feladatokat jelölnek ki egymás között.
A csapat azonban elég hamar két táborra szakad. A választott vezér, Ralph a menekülés egyetlen reményét, a tűz életben tartását tartja a legfontosabbnak, míg ellenlábasa, Jack a vadászat, a hús megszerzésének rabja lesz. Mindeközben pedig úrrá lesz rajtuk a félelem, amelyet egy titokzatos Szörny felbukkanása vált ki. Az értelmezhetetlen jelenség hatalmába keríti a fiúkat, Jack áldozatot állít a Szörnynek ? egy karóra szúrt malacfejet ?, majd egyik társuk brutális meggyilkolása után vadászaival végleg külön törzset alakít. A fiúkban lakozó rettegést mindvégig saját érdekei szerint tápláló Jack félelmetes diktátorrá válik, aki eufórikus táncokban és vadászatokban fogalmazza meg a sziget új törvényeit. Ralph, barátjával ? a nehézkesen mozgó, asztmás Röfivel ? egyedül marad: egyetlen reményük, hogy megmenti őket egy hajó, mielőtt Jack ellenük indított hajtóvadászata sikerrel végződik.
William Golding sokat vitatott regénye végletes modellhelyzetet állít fel, amelyben az emberi természet működését vizsgálja. Nyugtalanító látomásában társadalmi, erkölcsi bukást ábrázol, a bennünk lakozó gonosz elhatalmasodását vetíti előre, kíméletlen kritikával.
Golding regényét Nigel Willimas színpadi adaptációjának felhasználásával, tizenéves gyerekek előadásában mutatjuk be.
Bárdi Gergő, Mesés Gáspár
A kritikai visszhangból
"Tizenévesek veszik magukra a szerepeket. Válogatottan talpraesettek. Nem mind ártatlan színházi szempontból. Van közöttük színészgyerek és színháztól másként elfertőzött. Valószínű: nem lesznek színészek. Remélhető is. De felszabadult, a nyilvánosságtól nem rettegő, megszólaláskor nem makogó állampolgárok lesznek. A kis- meg nagyfiúk ügyesek színpadilag, ügyesek a szcenikai elemek pontos kezelésében, ügyesek a kötélrendszer szabatos megmászásában, függeszkedésben. Fegyelmezetten bonyolítják a fokról fokra növekedő szétomlást, a kibontakozó rendetlenséget. Szelíd eszközökkel elvadulásukat. A nem kevéssé bonyolult mozgásokat Gyevi-Bíró Eszter szervezte egységesen működő rendszerré.
Szatory Dávid (Ralph) elegánsan magabiztos college-boyból lerongyolódik riadt, életéért aggódó fiúvá. Dér Zsolt Jackjében legkorábban támad fel a rontás szelleme. Dóra Béla és Dóra Mátyás föltehetően ikrek. Inkább vezetéknevük hasonlít egymásra, mint személyiségük. Egri Bálint (Röfi), Juhász Lajos, Bárdi Gergely, Kőrösy Gergely, Jécsai László, Laczó Péter, Blahó Gergely tisztán artikulálnak. Leghevesebb jeleneteikben is érthetőek, nem sikkasztanak el szóvégi hangzókat. A játszók tudják, mit mondanak, miért mondják, kinek mondják és miként mondják. Nem színészek: játékosok. Nem színészkednek. Nem követnek látott előképeket. Személyiségüket működtetik. Vagy működteti a furfangosan tapintatos rendező.
Mesés Gáspár (Simon) az olasz Pál utcai fiúk-film leforgatásakor mint Nemecsek 10 éves volt. Ha jól számolok: most tizenegy. Megrendítő tudósítást nyújt a gyermekkori félelmekről, az elveszettség érzéséről. Borítékolnám a jövőjét, hacsak nem válik reménytelenül felnőtté.
A főpróbavégi tapsnál - jóllehet, hallható családi tenyerek buzgólkodása - kiderül, hogy nem is olyan ártatlan játszódást láttunk. A fiúk (fegyelmezetten) fürdőznek a sikerben. Alig visszafojtható büszkeségük. Van mire büszkének lenniük.
A lakatlan szigeten egymásnak uszuló gyermekek riasztó kalandja meseszerűen végződik: mintha a Leányvásár operettből jönne, megjelenik hófehérben egy tengerésztiszt. Mivel az előadás egyetlen felnőttje, Horváth Kristóf a szigetre lezuhant meghalt pilóta is, nem tudható: lázálom vagy valóság föltűnése.
Egy kisfiú (ha nem csalódom) Henry Purcell vallásos dalát zengi a háttérben. A boldog vég fanyarul kétértelmű. Megmenekíti őket a vadonból és vad ösztöneiktől az érkező hajó. Vagy viszszaviszi ugyanabba a vad felnőtti világba, amelynek csupán vérükké vált lenyomatát ismételték el a lakatlan szigeten. Megszabadulnak a legyek urától - az ördögtől -, vagy visszamennek cseberből civilizációba?"
(Monár Gál Péter - Népszabadság)
"Gadus Erika remek díszlete modern játszótérre hasonlít, ahol lehet függeszkedni, le- és fölugrani, mászni. Ez olyan tér, amelyben mindenki kipróbálhatja magát, terepe lehet az összecsapásoknak, de el is lehet benne rejtőzni. Ha arra van szükség átlátható, kiismerhető, ha pedig arra, rafináltan változó, élőlényszerűen mozgó a díszlet. Lehet csodálni, és lehet tőle félni.
Vidovszky György rendezte korábban A Pál utcai fiúkat is, amely szintén tele volt gyerekszereplővel, és akkora sikert aratott, hogy kilencven előadást is megélt. Vidovszkynál a gyerekek nem "jaj de kis helyes, cukorfalat" funkcióban vannak jelen. Kemény összecsapásokat látunk a színpadon, vad dühöt. Elkeseredett szócsatákat, lélektani és fizikai hadviselést. Érezhető, hogy a gyerekek pontosan tudják mit játszanak. Megvitatták a történteket. A próbák alatt a felnőttekkel közösen előhívták magukból az agressziót és játékosságba oldották. Megtanulták kiismerni a saját indulataikat. Nem színészként alakítanak, de minden bizonynyal közelebb jutottak a saját személyiségükhöz. Meglepően jól beszélnek, magabiztosak a deszkákon. Csak a szerep szerint reszketnek, a fellépéstől nem remeg a lábuk, a hangjuk. Kicsit több humoruk talán lehetne, attól még inkább fölerősödnének a tragikomikusan groteszk szituációk. Szatory Dávid adja Ralphot, aki bár szintén koppintja a felnőttek világát, megpróbálja érzéssel vezetni a gyerekeket. Szatory jól megmutatja, hogyan válik az általa játszott kamasz majdnem áldozattá. Dér Zsolt bújik Jack bőrébe, megkeményedő vonásokkal, kíméletlen hangsúlyokkal érzékelteti az elállatiasodás folyamatát. Röfiként Egri Bálint eltört szemüvege miatt megcsonkítva is halált megvetően küzd az igazáért. A félelem nyomasztó rémségét meglepő mélységgel ábrázoló Mesés Gáspár, a Simon nevű kisfiú szerepében lesz már-már rituális gyilkosság áldozata.
Az előadás azonban nem rémdráma. Gyereknek, felnőttnek egyaránt segít megérteni, és amennyire lehetséges, megemészteni az egyre inkább elviselhetetlen világot."
(Bóta Gábor - Magyar Hírlap)
"Óriási fegyvertény, hogy nincsenek "alakítások". A gesztusok szintjén markánsan kidolgozott az egész játék, a kétszer háromnegyed órányi játékidő. Olyan természetes hangon szólalnak meg a lélekpróbáló szituációkban a gyermekhősök, amit a "felnőttek" sok év gyakorlás után tanulnak vissza. Szó sincs az "itt most toppants, Gyurika"-féle dresszúrának, láthatóan másféle közös folyamat eredménye ez az érett, teljesen félelem-, manír-, sutaság- és erkölködésmentes játékmód.
Szatory Dávid megnyugtató, ugyanakkor az értelmiségi státust bélyegként viselő vezér; míg Jack, aki "úgy elaljasult", hogy öl, piros maszkot fest és örül a vérnek (csak a hangja, mit tegyünk, mutál), ideális ellenpárja Dér Zsolt személyében.
Most is, mint A Pál utcai fiúkban, kiváló, vagyis megrendítő Egri Bálint Röfiként, akinek esze, szíve és főleg szemüvege is van ahhoz, hogy a szigetlétet másként is el lehessen képzelni.
Mesés Gáspárt, a magyar film régi felfedezettjét illetlen volna feltűnően dícsérni. Most is alacsony, most is harminc kiló, és most is elképesztően hiteles. Köszönet mindenkinek, aki egykor és most felfedezte, csak óvja továbbra is ezt a törékeny tehetséget. Ugyanígy lenyűgöz a többi fiú játéka, Perceválé különösen: ő még megpróbál emlékezni a telefonszámára. Bárdi Gergő pici gyermeknek látszik, mégis hatalmas emberi tudást sűrít. Sokat mondó jelenet, amikor a magasabbak mögé húzódnak a "kicsinyek", köztük az ikrek is, Samseric - ahogy a regényben egybeírták -, Dóra Béla és Dórta Mátyás.
Pengeélen egyensúlyoz, aki klasszikust adaptál, s aki jórészt avatatlan gyermekszereplőkkel áll ki: Vidovszkynak és a Bárkának másodszorra is sikerült minden kételyt, tétova félelmet legyőznie."
(Budai Katalin - Criticai Lapok)
forrás: Bárka Színház
