Egy megye meg még egy megye

A Honfoglaló már nyolc éve van jelen kicsik és nagyok monitorain: Magyarország egyik legnépszerűbb internetes stratégiai kvízjátékának titka, hogy a műveltségi kérdéseket a harcos terjeszkedéssel, az agytekervények szablyáinak összecsapásával párosítja. Így önkéntelenül is tanulunk, dolgoztatjuk a fogaskerekeket, miközben kikapcsolódunk és nem utolsó sorban jól leszorítjuk virtuális ellenfeleinket az ország - vagy éppen Európa - térképéről. Vagy legalábbis megpróbáljuk, hiszen minden egyes jó válasszal igyekszünk elérni, hogy a mi birodalmunk színe (piros, sárga vagy zöld) terítse be a játékteret. A játék most először lépett ki a virtuális térből, hogy arctalan, fantázianevek mögé rejtőző játékosok helyett színházi emberek csapatai védjék meg a mundér becsületét.

 

A Színházak csatái című vetélkedősorozat során 27 színház csapatai mérik össze erejüket, hogy a győztes társulat több millió forintos reklám- és hirdetési megjelenéssel vághasson neki a 2010/11-es évadnak. Sorsolás döntötte el, hogy az első elődöntőben mely csapatok vetélkedhetnek egymással: a február 28-i csatanap így a Duna Művészegyüttes, az Örkény Színház és a Radnóti Színház összecsapásával indult a Trafóban. A műsorvezetőként itt debütáló Scherer Péter bevallottan izgult, de helyenként esetlen megoldásai olyan bájos kedéllyel töltötték meg a Trafó nagytermét, hogy ez még a közel négy és fél (!) órás játékidőt is majdhogynem elviselhetővé tette. Bár az is tény, hogy az este - pontosabban estébe nyúló délután - végére jócskán megcsappant az egyébként igen lelkes közönség létszáma. Hiába, a maratoni agytorna nem csak a résztvevőknek, olykor a csatákat végigizgulóknak is soknak bizonyulhat.

 

 

A játék a Honfoglaló villámháborúinak jegyében zajlott, a közönség óriás kivetítőn kísérhette figyelemmel a csaták menetét, a térkép színösszetételének alakulását. A sorozatnak kellő lökést adott a fordulatosra sikerült első csata, amelynek során leginkább a show-elemek terén nagyot alakító Radnóti-csapat alapozta meg a hangulatot. Szervét Tibor alkalomadtán például a feltehetően rossz választ javasló Klem Viktort passzírozta a falnak (hasonló célokra egyébként egy kis játékpuska is rendelkezésre állt), pedig a háromfős csapatból elvileg csak Viktor rutinos "honfoglaló". Elmondása szerint ő volt Bálint András "felkészítője" (ő mutatta meg neki, hogy működik a játék), a jutalma pedig a részvétel lett. A mezőny nagy részére inkább a Honfoglalóval való hol lelkes, hol bátortalan ismerkedés a jellemző: az Örkény csapatából is csupán Debreczeny Csaba büszkélkedhet némi rutinnal, míg Bíró Krisztának a kisfia volt az "edzője". Az első csatát a derekasan helytálló Duna Művészegyüttes nyerte, akiknek a várát két csapat is nagy elánnal próbálta lerombolni, de végül egy tornyuk megmaradt.

 

A Békés Megyei Jókai Színház, a Budaörsi Játékszín és a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) csatája olyan tényekre derített fényt, mint hogy Csehov életművében 800-szor szerepel a Szahalin szó, és hogy Andersen olyannyira szégyellte testalkatát, hogy újsággal tömte ki a mellényét. Az SZFE színeiben versenyző Novák Eszter rendező kisebb megrázkódtatásként élte meg, hogy nem tudta, mikor találták fel a rántást és a habarást, hiszen bevallása szerint a főzés "az egyetlen dolog, amihez ért". A várdöntögetést szerinte nem kell finoman kerülgetni, a "sportszerűség" unalmassá teheti az egészet. A játék végére ezzel egyetértésben általában mindig akad egy csapat, amelyik várat támad. A kockázat nagy, de ha bejön, sok legyet üthetünk egy csapásra.

 

 

A csoportját verő SZFE mellett a tatabányai Jászai Mari Színház is magabiztosan követte ezt a stratégiát: idegtépő hajrában döntötte le a Trafó erődítményét. A zárócsata érdekessége volt, hogy a tatabányaiak és a Trafó munkatársai - maguk mögé utasítva a Szputnyik Hajózási Társaság csapatát - fej-fej mellett haladtak, és két plusz kérdés kellett, hogy eldőljön a mérkőzés. Ez utóbbi érzékelteti, hogy az elektronikus időmérés hiánya helyenként komoly dilemmát okozhat: annak eldöntése, hogy ki emelte fel hamarabb a választ tartalmazó táblát, olykor bizony vitára és méltatlankodásra adhat okot.

 

 

Az első csatanap egy maratoni hadjárat tapasztalataival gazdagította a játékosokat, a négy órát derekasan végigkoordináló Pepét és nem utolsó sorban a szervezőket. (Például időtakarékosság céljából érdemes lenne lenyesni a "Hogy érzitek?"- és a "Mi lesz a stratégia?"- típusú köröket.) A kisebb-nagyobb döccenők ellenére érdekes sorozat elindulásának lehetünk tanúi, a döntő pedig valószínűleg a POSZT egyik fénypontja lesz. Csak bírjuk addig szusszal.