A visszafogottan elegáns, fekete-fehér, kis alakú kötet (nagyobbnak gondoltam volna!) informatív képaláírásokkal és szereplistákkal egészült ki Gajdó Tamás jóvoltából, valamint Kertész Imre és Lukács Sándor megemlékezését is tartalmazza. Soraik tisztelettel beékelődnek a könyvben sorjázó fényképek közé, amelyek annak rendje és módja szerint végigkövetik Darvas Iván pályáját. Nagy többségben szerepképek ezek, de akad köztük néhány magánéleti, illetve közéleti pillanat is. Például a hatvanas évekből: kedélyes bagózás Bárdy Györggyel egy ódivatú busz mellett, jugoszláviai turnéra indulva. Vagy a csoportkép A testőr 1971-es, bécsi vendégszereplésekor, láthatólag rögtön az előadás után. Darvas készségesen felkínálja a kezét, hadd szorongassa Ruttkai Éva fülig érő szájjal. Vagy egy huncutul büszke-elégedett Darvas-mosoly a parlamenti széksorból, 1993-as dátummal.
Mégiscsak van abban valami vigasztaló és szívderítő, hogy jószerével minden meg lett örökítve. Az első kép természetesen pont az, amelyiknek lennie kell: az angyali szépségű és fiatalságú Darvas Iván Orfeuszként odaszorítja arcát Euridikéjéhez, Tolnay Klárihoz. Azután bolondozik Krencsey Mariannal a Liliomfi forgatásán, elgyötörten belenéz Váradi Hédi Júliájának arcába, vívóleckét vesz Kárpáti Rudolftól a Gerolsteini kalandhoz, majd egyszercsak elmúlik a fiatalsága. Máris itt vannak a vígszínházi sikerkorszak dokumentumai. Egy bölcs és elegáns férfi, Von Berg a padon, Pethes Sándor, Várkonyi Zoltán, Benkő Gyula és Kern András kiskölyök társaságában a Közjáték Vichyben előadásán. Csehov-szerepek: Tuzenbach, Asztrov, Firsz, Trigorin (láttam, láttam!) és persze egy egész sorozat Popriscsin - az Egy őrült naplója. Gyönyörű, lecsukott szemű emberpár: Törőcsik Mari a hason fekvő Darvas vállára szorítja az arcát Makk Károly Szerelem című filmjében. Az utolsó előtti felvételen a szolnoki Amadeus: a megőszült, megfáradt Darvas Iván, amint ráteszi a kezét Alföldi Róbert Mozartjának fejére.
