Elhunyt AGÁRDY GÁBOR Kossuth-díjas, Kiváló művész, A Nemzet Színésze

Agárdy Gábor 1922. augusztus 2-án született Szegeden, 16 éves korában szülővárosa színháza szerződtette. A világháború viszontagságait követően 1949-ben a Miskolci Nemzeti Színház, 1952-ben a Fővárosi Operettszínház tagjaként egyre népszerűbb lett. 1955-től szerződött az Ifjúsági, később Petőfi Színházba, ahol háromszázszor alakította Katz tábori lelkészt Hasek Svejkjében, és több mint kétszázszor Brecht Bicska Maxiját a Koldusoperában.
1964-ben a Nemzeti Színház társulatának megbecsült tagja lett, ahol 1989-ben örökös tag címet kapott. Haláláig a társulat tagja maradt, noha 2000-től Pesti Magyar Színház művésze lett, amikor az új Nemzeti Színház felépült. Megszámlálhatatlan emlékezetes alakítással örvendeztette meg a közönséget. Sütő András, Sinkovits Imrére és Rá gondolva írta darabjait. Egyformán otthonosan mozgott minden műfajban. Színpadi alakításaiban a "régi komédiás", a klasszikus elődök nyomdokaiban járt. Sajátos humora a rádiókabaré állandó szereplőjévé avatta.

May Fair Lady - Alfréd P. Doolittle

Sokat foglalkoztatta a Televízió - amíg voltak tv-játékok -, és a Filmgyár. Számos filmben játszott nagy sikerrel; Égimadár, a Csempészek, Akiket a pacsirta elkísér, az Egy magyar nábob, Egri csillagok és a Retúr című alkotásokban. Legutolsó szerepe, Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye alapján készült film, egyik főszerepe, amelyet a Pesti Magyar Színházban is sikerrel játszott. Ezt a művet a 37. Magyar Filmszemlén mutatják be Iglódi István rendezésében.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek - Agárdy G. - Avar I.

Egy alkalommal filmforgatási szünetben sétálgatott Szófiában, amikor egy hatalmas zápor "bekergette" egy templomba, ahol az ikonok olyan hatással voltak rá, hogy eljegyezte magát a festészettel. Elsősorban ikonokat készített, de számos színészkollégáját megfestette. Szász Endre "szép jövőt" jósolt a festőművész társnak. 1967-óta több önálló kiállításon is bemutatták ikonfestményeit, amelyek közül néhány mestermunka megtalálható a Pannonhalmi Apátságban, az oroszországi Danyilov Kolostorban vagy éppen a Vatikánban. Kézügyességét dicséri, hogy a Nemzeti Színház számos előadásához készített - ötvösművészeket megszégyenítő - kelléket, királyi koronákat és a VII. Hadrián című darabban a pápai korona hű mását, amelyet a címszereplő Kálmán György viselt.