| Olvasom a család által megjelentetett gyászjelentést, s mormolom magamban: félelmetes - legalábbis számomra. Halála előtt néhány nappal jutott eszembe, vajon mi lehet vele, hová tűnt Miszlay Pista. Gondoltam, felhívom régi lipótvárosi barátait, hátha tudnak valamit róla. Amikor számba vettem őket Petrik Józseffel az élen, többségüket csak a túlvilágon hívhattam volna. Pistával utoljára jó tíz éve találkoztam. Kora reggel a Madárhegyen kocogtam, s ahol már egyre szűkült a hegyre tartó köves út, gépkocsija lehúzott ablakából üdvözölt. Nem mondta, de a panorámában gyönyörködő szeme sugarából észrevettem: telket keres. Visszavonultam - mondta rezignáltan, de azért elmesélt egy-két színházi pletykát. Majd büszkén mesélt a kislányáról, aki akkor még tízesztendős sem volt. |
 |
| Igen, a rendszerváltáskor visszavonult, reálisan felmérte, hogy az elkövetkező években neki már nem osztanak rendezői feladatot a direktorok. Józan ítélőképessége megkímélte sok szakmai keserűségtől, de azt már nem tudhatjuk, mennyire viselte meg magánemberként a kényszerű visszavonulás.
Mert Miszlay István valamikor fogalom volt, minden színésztársalgó középpontja, aki imádott anekdotázni, és róla is anekdoták tömkelege szólt. Nagyon értett a színházcsináláshoz, értett a drámaírók, színészek, a színházi emberek nyelvén. Az 1960-as években vezetése alatt a Békés Megyei Jókai Színház fénykorát élte. A hatvanas évek végén a Gyulai Várjátékok egyik alapítója, több régi magyar drámai emlék felfedezése és színpadra állítása fűződött nevéhez. Főként a romantikus, történelmi drámák rendezése vonzotta, ezekkel aratta legnagyobb sikereit. Aztán a József Attila Színházat vezette, és (a hazai színháztörténetben nem egyedülállóan) egy olyan tehetséges főrendezőt kapott a sorstól, akivel mindenben eltérő véleményen voltak. A köztük lévő nyílt és titkolt ellentétet többnyire a színészek viselték el nehezen. Egy alkalommal a színház egyik vezető színésznőjével készítettem interjút új szerepéről, de ő inkább arról számolt be, hogy a sajtó előtt sem titkolja: havonta feljár a minisztériumba panaszkodni hol az egyikre, hol a másikra. Végül is mindketten kaptak egy-egy másik színházat, ahol egyedül lehettek vezetők. Csöppet sem lepne meg, ha hagyatékában jelentős kéziratcsomagot, emlékiratokat találna a család. Járta az országot, nézte az előadásokat, emlékszem, Petrik Józseffel együtt vitt le bennünket a Gyurkó-Hernádi-Jancsó vezette Kecskeméti Katona József Színház avatására. Ami ott a kocsiban elhangzott Pistától, maga volt a szocreál színháztörténet fonákja és visszája. Bátran, hangosan ordította véleményét a nagyvilágba. Nagy kár, ha nem vetett belőle semmit papírra. Isten veled, Pista! |
