(MTI) - "Felhő Rózsinak - Byll" - így szól az aranybetűkkel hímzett fölirat azon a hófehér selyemszalagon, amelyet a szegedi színház egykori primadonnája kapott búcsúföllépése alkalmából, álnév mögé rejtőző, titkos hódolójától. A szalagot bárki megcsodálhatja, aki ellátogat a szegedi Somogyi-könyvtárba, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai-díjas főrendezője, Sándor János magángyűjteményéből válogatott kiállításra.
A tárlaton száznál is több, háború előtti színházi képeslapon látható több Szegeden fellépő jeles művész portréja és dedikációja. Az egyik levelezőlapot például Jászai Mari írta zöldségesének, a színésznő azt kérte a kereskedőtől, küldjön neki friss gyümölcsöt, de őszibarackot ne, mert azt rendkívül utálja.
A kiállításon szintén képeslapok segítségével mutatják be a monarchia-korabeli Magyarország városainak színházépületeit, s a nézelődők böngészhetnek híres előadásokról készült képsorozatok, tréfás színpadi jelenetek között is.
A gyűjtemény különlegességei közé tartoznak a Denevér és a Dollárkirályné című előadások "súgópéldányai", valamint a szegedi színház egy régi páholydísze és kandelábere. Ez utóbbi a teátrum nézőterét borította fénybe egykor, a színházban ugyanis egészen az 1930-as évekig gázvilágítás működött.
A kiállítás legrégebbi tárgya a Pesti Magyar Színház alapító-okirata, ezt 1837-ben a megyéknek és főuraknak küldték el adományokat kérve.
"A színész olyan, mint a tavalyi felhő, ahogy lelép a színpadról, már nincs" - idézte Jászai Mari szavait Sándor János, aki azért kezdett színháztörténeti kutatásokba, hogy emléket állítson a világ talán legillékonyabb művészeti ágát művelő elődeinek. A rendező elmondta, gyűjteményének anyagát részben színházszerető emberektől kapta, részben, pedig aukciókon vásárolta.
A tárlat március 27-én, a színházi világnapon zárul.
