 |
(MTI) - "Fülöp Zoltánt, bár a korkülönbség miatt nem lehetett vele személyes kapcsolatom, mégis közöttünk lévőnek érzem, hiszen a Coppélia című balettet és a Don Pasquale című operát ma is az ő felújított színpadképeiben játsszuk" - mondta Kovács János első karmester a szcenikus-díszlettervezőről az alkotó sírjánál.
Wellmann Nóra, a Magyar Állami Operaház archívumának vezetője hozzátette: egy emlékkiállításra készülve átnézte azt a hatalmas anyagot, amelyet az Országos Széchényi Könyvár színháztörténeti tárában őriznek, és amelynek tanúbizonysága szerint méltóképpen tartják a Márkus László igazgatása, Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán rendezői munkássága, valamint Fülöp Zoltán szcenikusi tevékenységének idejét, az 1944-ig tartó évtizedet a dalszínház aranykorának.
Fülöp Zoltán 1907-ben született Pécelen, 1929-ben végezte el az Magyar Iparművészeti Főiskolát, majd a Királyi Operaházhoz szerződött. Tervezett díszleteket a Szegedi Szabadtéri Játékokon és a Nemzeti Színházban is, tervezőként állandó vendége volt a Fővárosi Operettszínháznak. Ő tervezte többek között a Soós Imre főszereplésével készült Lúdas Matyi című film kulisszáit is.
A 85 éve született, 1998-ban elhunyt Mikó Andrásra hárman emlékeztek: Kovács János, egykori zeneakadémiai növendékként pedig Kováts Kolos és Tokody Ilona énekes. Kovács János kiemelte: az anyagi körülmények lehetővé tették, hogy Mikó András társulatot építsen és fönn is tartson. Tizenhárom kortárs magyar mű bemutatása, rendezése fűződik az alkotó nevéhez (például: Kádár Kata, Az ajtón kívül, Együtt és egyedül, Vérnász, Hamlet, Bűn és bűnhődés, Mózes), de huszadik századi klasszikusok, például Britten, Berg, Debussy, Weil zenedrámái is az ő kezdeményezésére kerültek színre az 1950-es és 1960-as években. Mikó András a ma oly sokat hiányolt barokk operák színrevitelét is fontosnak tartotta. Kováts Kolos a szigorú, de tudós mester alakját idézte meg, akinek egy hiányosságát említette: nem nevelt ki a magáéhoz hasonló tudású és tapasztalatú vezető rendezőt.
Mikó András 1946-ban szerződött az Operaházhoz. 1963-tól 1987-ig dolgozott az intézmény főrendezőjeként. Kossuth-díjjal (1975), Liszt-díjjal (1963), érdemes (1967) és kiváló művész (1987) címmel egyaránt kitüntették.
