Az 1992-ben, amolyan alternatív bábszínháznak indult intézményben Novák János igazgató vezetésével épült a társulat. A változatos gyerekszínházi előadásokkal a Kolibri aztán több irányba indult. A formailag új utakat kereső gyermekszínházi előadások után kamaszoknak szóló előadásokat is készítenek, amelyekkel idővel a Platform 11+ programhoz is csatlakoztak; illetve később csecsemőszínházi előadásokkal nyitottak egy újabb korosztály felé. A ?nagyszínház? mellett két, barátságosan kicsi játszóhelyen, a Kolibri Pincében és a Kolibri Fészekben szintén rendszeresen tartanak előadásokat, továbbá osztálytermekbe is eljutottak korosztályos problémákat feldolgozó előadásokkal ? a jubiláns színháznak a Bajor Gizi Múzeumban látható kiállítása is számos korábbi előadást idéz fel. A társulat színészei a húsz év alatt rengeteg vendéggel dolgoztak együtt, sok külföldi fesztiválon fordultak meg, számos kortárs szöveggel és problémával dolgozva. A Kolibri programjaihoz ma már nyilvánvaló módon kapcsolódnak drámapedagógiai foglalkozások, amelyeken szakemberek segítik a résztvevők munkáját ? a fiatalok magukkal való foglalkozását. A társulat pedig szakadatlanul együttműködik azokkal a kortárs szerzőkkel, akiket érdekel a kamaszokra fókuszáló színház.
 |
| Helló náci |
A fesztivál első napján a fesztiválközönség láthatta az egyik, jelentős szakmai elismerést is aratott produkciót, a Cyber Cyranót. Ezt az előadást a színház felkérésére Tasnádi István írta, egy valós történetet feldolgozva. A drámailag átgondolt alapanyagból Vidovszky György a tőle megszokott természetes egyszerűséggel dolgozott, nem a látványos színházi megoldásokra, hanem a játszó fiatalokra figyelő munkát végezve. A következő nap vegyes kínálatában a színház hagyományos japán kiállítású, légiesen szép meséjében, a Bekkankó, a grimaszdémonban nézhettük meg a társulatot. Koradélután egy érdekesnek ígérkező produkció került színre: a játékhelyzet adta, hogy egyszerű angol nyelven játszották el a szituációt, amelyben egy észt fiú és egy magyar lány menedékházba kényszerül ítéletidőben. Sajnos az ötletből (több) lapos közhelygyűjtemény lett ? mintha semmit nem is akart volna mondani a kiszolgáltatottságról, a bizalomról a Help! című előadás, mert megelégedett annyival, amennyit bő fél óra alatt összeigazított volna egy gépipari szakközépes osztály. A VAT Színház előadásának társszerzője és rendezője Horváth Péter: érthetetlen, miért hozta ezeket a szimpatikus fiatal színészeket ilyen gyenge helyzetbe. Szerencsére hamar elfelejtettük az egészet (reméljük a kamaszok is, akik látták, hiszen képtelenül ostoba női magatartásmintákkal felesleges traktálni őket), mert a Klamm háborúja Scherer Péter előadásában (és Novák János rendezésében) többedszerre is borzasztó élvezetes volt. Az első, nyugaton már oly sokat játszott darab hazai sikerét a színészben méltán bízó előadás garantálja. Scherer Péter az egyik szakmai beszélgetésen el is mondta, hogy e munkán fellelkesülve fogott hasonló feladatba, amikor A gyáva című előadást létrehozta Kovács Krisztiánnal. A következő este látható, a rasszizmusra fókuszáló előadás, a Helló Náci ugyancsak jól összerakott, valóságot híven mutató szövegre, pontos és fontos mondatokra épít.
 |
| Kerekasztal a Kolibri Mustrán |
Háy János színdarabjának előadását, a Völgyhidat szintén nagyra tartja a szakma, és érezhetően a közönség is. A Bors néniről mindenki hallott, egyébként is reménytelen mind a huszonegy előadásról beszámolni ? az érdeklődők a legtöbb produkciót bármikor megtekinthetik a későbbiekben is. A fesztivál záróelőadása a húsz éve folyamatosan látható Kukacmatyi volt, amelyet Bán János játszik ? amilyen kevés teatralitással, olyan sok emberséggel és finomsággal meséli a történetet: ?iszik? a cseppnyi porceláncsészékből, és odaadja magát valami megbonthatatlan barátságnak ? feledhetetlenül éteri férfikedvességgel.
A Kolibri állandóságai és állandóan változó programjai olyan széles szakmai elismertségre tettek szert ? nemcsak a velük, náluk dolgozó színháziak közt ?, hogy több vidéki színház belevágott hasonló osztályszínházi, illetve csecsemőszínházi produkciók létrehozásába. Aligha tudok elismerőbbet mondani ennél ? soha rosszabbat, hogy húsz év munkáját nem a szavak, hanem a követők dicsérik.
