| Mielőtt műveivel, többek között az Utazás az éjszaka mélyére című regényével híressé vált volna, Louis-Ferdinand Céline francia író orvosi tanulmányokat folytatott, disszertációját pedig a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakjáról, Semmelweis Ignácról írta 1924-ben. E számára meghatározó egyéniségről így vallott: "Jelenleg nehezen tudom elképzelni, hogy történeteket meséljek emberekről, anélkül, hogy mindenekelőtt ne orvosként mesélnék. () Lehetséges, hogy egész életemben Semmelweis Ignác sorsát fogom számtalan változatban elmesélni". |
 |
| Michel Sigalla és Christine Lapsca 1992-ben alapították a La Mémoire et l'Instant ('Emlékezet és Pillanat') társulatot. Az elmúlt években többek között Maupassant-, Jean Tardieu- és Dosztojevszkij-művek adaptációit mutatták be. Céline Semmelweis c. írásának Michel Sigalla 2003-ban készítette el az első színpadi változatát, melyet már ugyanebben az évben követett "A férfi, aki meg akarta menteni a nőket (Semmelweis)" című előadás a párizsi Opprimé Színházban. A darabot 2004-ben a Théâtre aux Mains nues színházban újították fel.
A darabban a Christine Lapsca által készített bábok, illetve a társulat két tagja egyaránt játszanak. A történetből a francia közönség közelebbről is megismerheti a nagyszerű magyar orvost, aki már a XIX. században nők ezreinek az életét mentette meg azzal az - akkori ismeretek mellett csupán intuitív, megfigyelésen alapuló, de nem bizonyítható - felismerésével, hogy az orvosok rendszeres kézmosása csökkentheti a fertőzések és halálozások számát. |
