Mi a közös Sopronban, Győrben, Kaposvárban, Veszprémben és Debrecenben? E városok színházai még nem mutatták be A fösvényt. Budapest teátrumai közül pedig csak a Nemzeti, a Katona, a Radnóti, a Budapesti Kamaraszínház és az egykori 25. Színház játszotta. Ha áttekintjük a "magánszámveszélyes szerepdarab", a "one man show-ként" számon tartott Moli?re-komédia néhány magyarországi előadását, a színháztörténeti vonatkozások mellett érzékletes korképet is kaphatunk.
A legújabb kori első Fösvény-bemutatót 1948-ban tartották. Igaz, abban az évben mindjárt két színházban. Év elején tartott premiert a Madách Színház Zsugori címmel. Simai Kristóf és Döbrentei Gábor magyarításainak felhasználásával Örkény István készítette el a színpadi változatot. A darab szép, gyökeres, eleven, viruló színpadi nyelvét egyértelműen dicsérték. Az újtípusú színház megteremtése érdekében az előadást a színház rendezői munkaközössége állította színpadra. A r.m.k közösen választotta és elemezte a darabot. Az olvasópróbák helyett két hétig elemző próbákat ("ülőpróbákat") tartottak, amelyek legutolsójára a színikritikusokat is meghívták, akik már a premier előtt megismerték a darabot és a koncepciót. Az első rendelkező próba festetlen díszletben és jelzett jelmezben zajlott, az össz- és főpróbákra tíz nap jutott. A nagy igyekezetet azonban nem kísérte pozitív kritikai visszhang, kizárólag a díszlet nyerte el az ítészek tetszését. A rizsporos szöveg alól sehol nem érezni kivillanni az irodalmi tettet; ha az amerikai filmeknél helyén is van a gag-man-ek alkalmazása, ez megbosszulja magát Moli?re-nél - írták a napilapok. A színészi alakítások közül Harpagon és Fruzsina megformálóit, Greguss Zoltánt és Szilágyi Beát emelték ki. A többi színésznő esetében irigykedve gondoltak Simai Kristóf iskola-előadásaira, ahol a női szerepeket is férfiak játszották.
Kemény pártideológiával szembesülhetünk a Nemzeti Színház októberi premierje kapcsán. Minden egyes írás alapálláspontja az, hogy Moli?re az uzsorakapitalizmus kigúnyolója. A bemutató előtt Major Tamás rendező munkáját és a színészi teljesítményt kultúrfelelősök szemlézték. A Tejipari Igazgatóság munkatársa kiemelte, hogy Moli?re nem a valóságos életet adja, de azért fontos, hogy játsszák, mert az élet mellett a színház is szükséges. Egy munkásnő mindjárt két hibát is felfedezett: túlságosan sietnek az első felvonásban, Ilosvay Kati úgy tartja a kezét, mintha két fadarab lenne, miért nem gyűröget stílszerűen egy zsebkendőt. Rátkai Márton, játszotta Harpagont, aki vallomása szerint színészkölyök-kora óta készült a szerepre. Karikírozását az üzemi ítészek kifogásolták, a hivatásos kritikusok ezzel szemben tragikus elemeket vettek észre játékában. Erre az előadásra készült Illyés Gyula fordítása, amelyre a népies, ízes, színes, fordulatos, mai s mégis múltat idéző jelzőket használták.
A kor hangulatát jól jellemzi a szintén Major nevéhez fűződő, népnevelő célzatú Kárhozó című előadás, ám itt nem a pénz, hanem egy kulák ólban rejtegetett disznói körül bonyolódik a cselekmény.
1975-ben a 25. Színház játékstúdiumnak szánva elővette a Zsugori uram Örkény-átiratát. Ám azt keretjátékba helyezték: 1946. augusztus 19-én, a forint bevezetésének előestéjén a Ganz Mávag ifjúmunkás színjátszóköre főpróbát tart a darabból. Az eredmény: Politikailag biztos, de dramaturgiailag és művészileg bizonytalan előadás. Ez utóbbi köszönhető volt annak is, hogy színészek estéről estére cserélték a játszott szerepeket. Iglódi István rendezésének bemutatóját Rudolftelep bányászkolóniája előtt tartották. Jordán Tamás ekkor bújt először Harpagon/Zsugori bőrébe.
A fösvényt 1932 után 1981-ben vitték színpadra modern ruhákban. A Madách Színházban a főszerepet, az eltökélt különcöt magávalragadó aszkétizmussal Márkus László alakította. Az előadásban átléptek egy tabut, a nyitó jelenetben az ifjú szerelmesek együtt töltött éjszakájára történt közvetlen utalás. A moli?re-i korból való kirángatás hiteltelenségéről így írtak: ma nincsenek pénzükbe szerelmes fösvények, ma pénz után rohanó emberek vannak, akik nem azért rohannak a pénz és a még több pénz után, hogy fiaztassák.
A színház gazdasági helyzete olyan rossz, hogy a próbákon Haumann Péter játssza Harpagont, de a próbákon kívül én kell, hogy ezt tegyem - nyilatkozta Zsámbéki Gábor 1994-ben a Katona József színházi premierre készülve, amelyen először ejtették "h" nélkül a főszereplő nevét. A nyolc budapesti és két vidéki előadás elemeiből, magánszemélyek és intézmények adományaiból álló díszletet Khell Csörsz tervezte. A darab új fordítását Bognár Róbert készítette, aki köznapi párbeszédeket adott a színészek szájára. Ez az előadás egy világ természetéről, nem egyetlen emberről szól - írta egy kritikus. Haumann Péter játékáról elragadtatással nyilatkoztak a színházi szakírók, de dicsérték a frissen szerződtetett Székely-Zsámbéki osztály tagjait, valamint a szerelmespár ellen-szereposztási merészségét (Élise: Csákányi Eszter, Valére: Takátsy Péter). A jelmez Szakács Györgyinek a Színikritikusok Díját hozta. Egyetlen disszonáns hang hallatszott ebben a dicsérő kórusban. A kritikus lényegi problémákra mutatott rá: érthetetlennek tartotta Jacques (Lukáts Andor) legyek után kapkodását; továbbá azt, hogy az uzsorakamatból szerzett pénzt Harpagon miért nem fialtatja, és ha két ember is nehezen cipeli fel a ládát, hogyan emelheti fel a főszereplő előadás végén egyetlen mozdulattal a ládát rejtő széket.
A rendező ezúttal Szergej Maszlobojscsikov
Az ukrán rendezőt hazájában elsősorban filmjei révén ismerik, a budapesti Új Színházban pedig egy korábbi Moli?re- és egy Shakespeare-rendezéssel nyerte meg magának a nézőket. A hétvégén bemutatásra kerülő Fösvény-előadásban az ember nem-emberi jegyeire helyezte a hangsúlyt.
- Az előadás díszlettervét is Ön készítette. Mint az eddigi budapesti munkáiban, most is igen egyszerű, jelzésszerű eszközöket használt.
- Számomra mindig sokkal inkább a kialakított tér a fontos, nem pedig a benne elhelyezkedő tárgyak. A bútorokat és egyéb díszleteket úgy választom meg, hogy lehetőleg minél semlegesebbek legyenek, így a többit a nézők képzelőerejére bízhatom. Az előadásban szereplő berendezés származhatna akár Moli?re korából, de éppúgy a modern korból is.
- Szívesen dolgozik klasszikus művel?
- Természetesen nem én választottam a darabot, a színház kért fel rá. Én kezdetben ódzkodtam is tőle. A karakterek Moli?re-nél engem leginkább maszkokra emlékeztetnek, és végül ezeket a maszkokat igyekszem megjeleníteni a színpadon. Moli?re irodalmi szövege sokszor egysíkúnak tűnhet, ezért a mögöttes jelentésben, a sorok között keressük a mondanivalóját. A munkánk közben pedig egyszerűen ezek a rétegek hirtelen éppen az orrunk előtt, premier plánban mutatkoznak meg, sok-sok körülmény hatására. Egy korábbi budapesti rendezésemnél Jourdain urat Bubik István ihletésére nem tudtam másképp elképzelni, csakis hősszerelmesként, ezért így is alakítottam ki az egész koncepciót. Eperjes Károly Harpagonja pedig egy groteszk és igazi kívülálló figurára adott lehetőséget.
- Ha még egy-két darabot rendez Budapesten, nemsokára magyarul is készíthetünk interjút Önnel. Úgy vettem észre, már alig van szüksége tolmácsra...
- A nyelvi nehézségek nem igazán fontosak, sőt, inkább egy új dimenziót tárnak elém, hiszen még egy szempontból megvilágítva látom a munkát és a társulatot a tolmácson keresztül. A munka pedig olyan családias, szeretetteljes hangulatban folyik, amilyet csak kívánhatok. Meggyőződésem, hogy az erőszakos eszközök sehová sem vezetnek. Itt azonban olyan barátságos légkör fogad, amiben inspiráló alkotni. Csak azt kívánhatom a társulatnak, hogy - természetesen a többi közt ezzel a darabbal is - még sok-sok sikert érjenek el együtt. És bár én leginkább filmrendezőnek vallom magam, nagyon szívesen jövök ide dolgozni.
- Számomra mindig sokkal inkább a kialakított tér a fontos, nem pedig a benne elhelyezkedő tárgyak. A bútorokat és egyéb díszleteket úgy választom meg, hogy lehetőleg minél semlegesebbek legyenek, így a többit a nézők képzelőerejére bízhatom. Az előadásban szereplő berendezés származhatna akár Moli?re korából, de éppúgy a modern korból is.
- Szívesen dolgozik klasszikus művel?
- Természetesen nem én választottam a darabot, a színház kért fel rá. Én kezdetben ódzkodtam is tőle. A karakterek Moli?re-nél engem leginkább maszkokra emlékeztetnek, és végül ezeket a maszkokat igyekszem megjeleníteni a színpadon. Moli?re irodalmi szövege sokszor egysíkúnak tűnhet, ezért a mögöttes jelentésben, a sorok között keressük a mondanivalóját. A munkánk közben pedig egyszerűen ezek a rétegek hirtelen éppen az orrunk előtt, premier plánban mutatkoznak meg, sok-sok körülmény hatására. Egy korábbi budapesti rendezésemnél Jourdain urat Bubik István ihletésére nem tudtam másképp elképzelni, csakis hősszerelmesként, ezért így is alakítottam ki az egész koncepciót. Eperjes Károly Harpagonja pedig egy groteszk és igazi kívülálló figurára adott lehetőséget.
- Ha még egy-két darabot rendez Budapesten, nemsokára magyarul is készíthetünk interjút Önnel. Úgy vettem észre, már alig van szüksége tolmácsra...
- A nyelvi nehézségek nem igazán fontosak, sőt, inkább egy új dimenziót tárnak elém, hiszen még egy szempontból megvilágítva látom a munkát és a társulatot a tolmácson keresztül. A munka pedig olyan családias, szeretetteljes hangulatban folyik, amilyet csak kívánhatok. Meggyőződésem, hogy az erőszakos eszközök sehová sem vezetnek. Itt azonban olyan barátságos légkör fogad, amiben inspiráló alkotni. Csak azt kívánhatom a társulatnak, hogy - természetesen a többi közt ezzel a darabbal is - még sok-sok sikert érjenek el együtt. És bár én leginkább filmrendezőnek vallom magam, nagyon szívesen jövök ide dolgozni.
Garancsi Ágnes
