Fran(kó) a pincérlány

- Szinte már hiányzott. Persze a klímaváltás élveztem. Más levegő, más kultúra, más emberek, más nyelv, úgy hogy feltöltődtem odakint rendesen. De azért jóleső érzés volt hazajönni és újra dolgozni ennyi lazítás után.

- Picit elvarratlan szál pályáján a Vígszínház, ahol az itáliai kiruccanás előtt játszott. A dzsungel könyvében, a Hamupipőkében és az Egy csók és más semmiben egyaránt kivette a részét a sikerből. Magától értetődő lett volna, hogy az újlipótvárosi társulathoz "igazol" vissza.

- Békében váltunk el egymástól a Vígszínházzal. Marton László igazgató nyitva hagyta számomra a kaput, hogy visszatérhessek. Most inkább a szabadúszást választottam. Ez egy önző életforma, az a jó benne, hogy az ember megválogathatja, mit csinál. Persze abban reménykedtem, hogy majd megkeresnek izgalmasnál izgalmasabb feladatokkal. Szerencsére ez bejött. (lekopogja). Olyan felkéréseket kaptam, amelyeket nem lehet visszautasítani.

- Elsőnek a Legénylakás, aztán tavasszal kezdem próbálni a Madách Színházban a Producerek című musicalt, Szirtes Tamás rendezésében.

- Ő volt az egykori osztályfőnöke az operett-musical szakon.

- Igen. A tanár úr kért fel rá. Az is egy fantasztikus darab, remek szerep, úgy hogy boldogan igent mondtam. Tehát azt gondolom, jó döntést hoztam, aztán majd meglátjuk. Én nagyon szerettem a Vígszínházat, nagyon jól éreztem ott magam, sokat köszönhetek nekik, hiszen rengeteget tanultam ott a négy év alatt, úgy hogy nem akarok semmit lezárni. Bármi történhet.

- Hogyan került a Vidám Színpadra?

- Puskás Tamás ás Radnai Annamária felhívtak Olaszországban, lenne-e kedvem eljátszani Fran szerepét? Persze! (kacag) Shirley Maclaine után? Nagyon szívesen! Hatalmas meglepetést szereztek, ráadásul éppen a Legénylakást néztem ájultan nap mint nap a videón akkortájt.

- Könnyű lesz jónak lenni benne? Úgy értem, szellemesek a dialógok, pompásan vannak bekészítve a poénpatronok, szinte "csak" el kell sütni őket. Könnyű ez, vagy kínlódással jár?

- Volt egy időszak, amikor sokat kínlódtunk. Mint amikor az ember a vizsgákra készül az iskolában. És minél többet tanul, annál inkább úgy érzi, nem tud semmit. Csak amikor minden szépen leülepszik, és akkor áll össze a dolog. E felé tartunk most.

- Kiféle-miféle lény ez a Fran Kubelik? Mit tudna róla mesélni?

- Egy olyan lány, aki nagyon nyitott az életre és szeretne boldog lenni. Magányos lélek. A családi háttere zűrös. A mama eltűnt, nem derül ki hová, a papájával és a bátyjával él egy lakásban, ahonnan nem tud kitörni. Pedig arra vágyik, hogy megtalálja a szőke herceget fehér lovon, aki majd elviszi őt innen, és egy jobb életet biztosít számára.
Szélsőséges embernek gondolom őt, aki erősen él meg érzelmeket. Mind a szerelmet, mind a csalódást. Fran szerelmes egy nős férfibe, akiről pontosan tudja, hogy soha nem lesz az övé, mégis azzal nyugtatja magát, hogy majd rendbe jönnek a dolgok. Aztán szép lassan rájön a helyzet kilátástalanságára, s öngyilkosságot kísérel meg.
Szóval egyre bonyolultabb léleknek látom, minél mélyebben ismerkedem vele.

- Úgy véli, a csalódások érlelik az embert? Vagy inkább lemondana róluk, maradjon "éretlen"?

- Természetesen nem szeretünk csalódni a másikban, mégis előfordul. Okulnunk kéne belőle, de azt hiszem, inkább az a jellemző, hogy az ember sokadszorra sem tanul a hibájából, és újból elköveti ugyanazt. (kacag) De a csalódás mindenképpen előrébb visz érzelmileg.

- Neil Simon remek dialógjaihoz párosul Burt Bacharach zenéje. Két betétdalt biztosan felismer majd a közönség. A Hulljon rám a jégeső és a Nem leszek szerelmes már című világslágereket. Élvezi a zenét is?

- Igen. Ez furcsa egyébként, mert van csomó nóta, ami rögtön fülbemászó, és van egy pár olyan is, amelyeket minél többször hall az ember, annál jobban kezd tetszeni. Amikor elfogynak a szavak, a zene folytatja a történetet.

- Képezi a hangját rendszeresen? - Persze. Szilfai Márta énektanárnőnél.

- Tánctudományára is szükség lesz?

- Nekem kevésbé. Két olyan szóló-dalom van, ami nem kíván különösebb mozgást. Pedig szeretek táncolni nagyon. Viszont délutánonként a Madáchban sztepp-órákat veszek, ez már a Producerek "előszele".

- A szilveszteri programja tehát megvan. Két előadás egymás után. Az egyik 6-kor, a másik fél 11-kor kezdődik.

- De ez jó. Legalább nem kell törni a fejem, hogy hol és kikkel fogok szilveszterezni. Senkit nem sértek meg. Csak azt mondom, sajnálom, bemutatóm van. Tavaly "kiházibuliztam" magam.

- (mosolyog) Ezt teszem most.

- De vannak protokolláris kötelezettségek. Interjúk, riportok, amelyeket nem lehet visszautasítani.

- Viszont egyensúlyban lehet tartani. Amikor az újságnak is jó, meg nekem is van közölni valóm. Azt nem szívesen rakom ki, hogy miket főzök otthon, hogyan élek, meg mi a hobbim. A munkámról örömmel beszélek, de a magánéletemet szeretem megtartani magamnak.

- És ha csöng a telefon?

- Nem csöng. Ki van kapcsolva, amióta próbálok Most mindenki hagyjon békén. Ezzel senkit nem sértek meg. Megértik.

- Simon Kornél a partnere, akivel először találkozik színpadon. Nem lenne szerencsésebb, ha már ismernék egymást? Vagy ez még izgalmasabbá teszi a közös munkát?

- Kornéllal valóban nem dolgoztam még együtt, de ismertük egymást innen-onnan. Megnézem őt a Vidám Színpadon, hogy lássam, "kivel állok szemben?". És meg voltam elégedve, mert tényleg nagyon tehetséges. Jól kijövünk egymással, emberileg is, színészileg is. Abszolút lehet rá számítani, megbízható, sokat segít. Szóval összepasszolunk. Ugyanígy nagyon normális az összhang Schlanger Andrással is, akivel a többi jelenetem van.

- És a rendezőről? Róla jót, vagy semmit?

- Puskás Tamással is ez az első találkozásom. Amikor az előkészületekről beszélgettünk, nagyon lelkes, nyitott, embernek ismertem meg. A próbák során az is kiderült róla, hogy felkészült, pontos elképzelései vannak és rendkívül jó instrukciókat ad. Ráadásul egy kellemes munkatárs, nincs egy olyan érzésem, hogy félni kell tőle.

- Ez nehéz kérdés. A Legénylakás két kisember megindító története, miközben mulatságos helyzetek sokasága követi egymást. Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Az hiszem, akkor játsszuk jól a darabot, ha nézőnek melegség költözik a szívébe, mosoly az arcára.