Francia kritikák a Szégyenről: "tény, hogy nem habozik nagyot ütni"

Színpad

(MTI) J. M. Coetzee Szégyen című regényének színpadi feldolgozását Mundruczó Kornél rendezésében, Zsótér Sándor főszereplésével csütörtökön mutatta be a Proton Színház társulata az Avignoni Fesztiválon.
    

René Solis, a Libération kritikusa szerint Mundruczónak színházrendezőként is ugyanolyan érzéke van a képekhez, mint filmrendezőként. Ennek egyik jele, hogy az előadást azzal a jelenettel, Lucy megerőszakolásával nyitja, amely a regénynek csak a közepén, a 11. fejezetben történik meg. Az "ultrarealista jelenet" ? amelynek több részlete nem is szerepel a regényben ? dramaturgiai hatása ugyanakkor "némi tanácstalanságot" vált ki a kritikus szerint, aki úgy véli: a rendezőt elsősorban a mű szexuális dimenziója foglalkoztatta. Erre utal szerinte az, hogy a megerőszakolási jelenet után rögtön ? ugyanolyan, a regénytől távol álló nyersességgel ? mutatja meg a rendező David Laurie és tanítványa viszonyát, ami miatt a tanárnak ott kell hagynia az egyetemet, és ami a szégyen kezdetét jelenti számára. 
    
A kritikus "kiválóan végiggondoltnak" érzi a színpadképet, "nagyon jónak" találta a színészek játékát, külön kiemelve a kutyamenhely tulajdonosát alakító Monori Lilit, ugyanakkor szerinte nehezen hihető, hogy szükséges dolgokról beszélnek a színészek, s szerinte a Magyarországról vagy az Avignonról mondottak provokációnak hatnak a steril előadásban.  
    
A Le Monde szerint viszont az előadás elején megmutatott erőszak "az apartheid utáni Dél-Afrikára jellemző, de tágabb értelemben a kommunikációképtelenségből fakadó állatias és süket erőszakról van szó, amely az emberek közötti társadalmi és magánéleti feszültség kifejeződése". Brigitte Salino úgy látja, hogy a Mundruczó filmjeiből ismerős színészek, akikhez a tanár szerepében a rendező Zsótér Sándor csatlakozott, "a magyarországi és a dél-afrikai szegénységet megidéző díszlet és helyzet mintájára gyógyulásra vágyó sérült testre emlékezetnek", és kiválóan jelenítik meg Mundruczó világlátását, aki "tény, hogy nem habozik nagyot ütni, de olyan gondolkodást indít el a néző fejében, amely mindent megváltoztat".