Közkívánatra idén újra színen a szegedi Nabucco, a legek operája: népszerű operaslágerekkel, a legismertebb kórussal, igényes történettel, ismét egyedülálló rendezésben.
A monumentális díszlet, a nagyvonalú rendezés, száztagú kórus és ugyanennyi statiszta, és nem utolsó sorban parádés szereposztás. A női főszerepet nem kisebb tehetség játssza, mint ?Az év hangja énekverseny" 2004-es győztese, a pályafutását éppen Szegeden kezdő kiváló szoprán énekesnő, Rálik Szilvia.
A másik főszerepet az idei fesztivál külföldi sztárja ?nyerte el". Igen, nem tévedés: elnyerte, hiszen az olasz bariton, Paulo Gavanelli maga jelentkezett a szegedi szerepre.
Teret a Nabucconak! ? a monumentalitás produkciója
Verdi Nabucco-ját 2004-ben a fiatal, lendületes karmester, rendező, 2005-től a Játékok művészeti vezetője, Kesselyák Gergely álmodta színpadra, Rózsa István díszletében, Papp Janó jelmezeiben, két olasz szólista (Nabucco: Marco Vratogna, Abigél: Marina Fratarcangeli) közreműködésével a több száz fős tömeget megmozgató Verdi művet. A rendező Nabucco álmát egy fehér ló megjelenítésével személyesítette meg.
A darabhoz monumentális képzőművészeti alkotásnak is beillő díszlet- és jelmez-kavalkádot gyártottak.
A díszlet mínusz 2 méterről, a zenekari árok padozatától kezdődött és a Fogadalmi Templom 13 méter magasan található rozettájáig ért el, mindösszesen 15 méter magasságig.
Kesselyák Gergely a Szabadtéri profi technikai paramétereit látva arról beszélt: a Nabucco rendezési koncepciójához hasonlót eddig másutt, a bürokratikus színházműködés miatt nem tudott keresztülvinni, a Szabadtérin azonban lehetősége nyílt megvalósítani elképzeléseit.
A Nabucco előadására négy emelet magasságú díszletet építettek. Ehhez hasonló nagyságú díszlet még sohasem állt a Szabadtéri Játékokon. Az operaház fantomja után a Szegedi Szabadtéri Játékok történetének legnagyobb díszlete készült el tavaly egy tápéi vállalkozás telephelyén. A Dóm téri Nabucco főlépcsője négyemeletnyi magas volt. Tervezője az a Rózsa István, aki öt évvel korábban Szikora János kőszínházi Nabucco-produkciójához egyszer már kitalált egy látványos színpadképet. A rendezésre vállalkozó Kesselyák Gergely karmesterrel egészen mást álmodtak a Szabadtérire. A hihetetlenül bonyolult, a korábbi dekorációnál sokkal tartósabb és látványosabb, döntött kockákból álló díszlet tulajdonképpen egy várost ábrázolt, középen a látvány meghatározó elemével, egy mínusz két méterről, a zenekari árok padozatától kezdődő 13,5 méter magasra, a Fogadalmi Templom rozettájához felívelő lépcsővel.
A Nabucco előadásán az operaénekesek között egy fenséges fehér ló is szerepet kapott. A darab főszereplője, Nabucco, a babilóniai király a történet szerint elfoglalja és leromboltatja Jeruzsálemet, a zsidó népet pedig fogságba hurcoltatja a saját országába. Ahelyett, hogy diadalát megünnepelhetné, a király elméje egy villámcsapás következtében megzavarodik. A zavart elméjű Nabucco ezután álmot lát, ami rádöbbenti arra, hogy mit tett. A szegedi előadás rendezője a babilóniai király álmát egy fehér ló színpadra lépésével jelenítette meg.
Az állatnak nem volt könnyű dolga, hiszen a díszletek takarásában, egy erre a célra kialakított feljárón ? úgynevezett lópályán ? 13,5 méter magasra, a díszlet közepén elhelyezkedő lépcső tetejéig kellett fölmennie. Fönn a magasban, a nézők szemszögéből nézve szinte a semmiből bukkant elő háromszor, hogy megjelenítse a főszereplő látomását.
A fehér ló Ópusztaszerről érkezett, Cseppentő Attila a gazdája, aki olyan lovakat tart, amelyek alkalmasak színpadi szereplésre, idomíthatóak, és nem ijednek meg az erős hangtól és fénytől.
A rossz idő ellenére 2004-ben fergeteges volt a siker
A Szegedi Szabadtéri Játékok idei legnagyobb szabású produkcióját, a Nabucco-t két alkalommal játszották a Dóm tér színpadán. Verdi népszerű operáját az olasz Marco Vratogna és Marina Fratarcangeli főszereplésével, százfős kórussal, közel hetven statisztával állította színpadra Kesselyák Gergely. A darabot eredeti nyelvén, vagyis olaszul szólaltatták meg az olasz és magyar énekesek. A közreműködő Szegedi Szimfonikus Zenekart a színház zeneigazgatója, Molnár László vezényelte. A látványos előadás monumentális díszletét, amelynek központi eleme egy négyemeletnyi magas lépcső volt, Rózsa István, a jelmezeket Papp Janó tervezte.
Az előadás fergeteges sikert aratott. Az olasz vendégművészek csodálatos hangja, színpadi játéka, és a látványos díszletek között zajló monumentális tömegjelenetek tökéletesen tolmácsolták a babilóniai király zsarnokságát, a zsidó nép szenvedését, majd a zsarnok bocsánatért való könyörgését, és végül a megbocsátást és a visszanyert szabadságot.
Az első előadáson minden a tervek szerint zajlott, teljesen megtelt a hatalmas, négyezer fős nézőtér, másodszorra azonban eláztatta az eső a Dóm teret. Az első felvonást még meg lehetett tartani, de a második alatt óriási felhőszakadás és szélvihar tört ki.
Csak a sürgős orvosi kezelés segített az olasz énekesen
Marco Vratogna, a Nabucco sztárja az első előadáson még nem érzett semmi különöset. Gond nélkül, tökéletesen elénekelte a szerepét, és fogadta a szegedi közönség kitörő lelkesedését és ünneplését. Másnap azonban rádöbbent, hogy bizony elment a hangja. Mielőtt veszélybe került volna a második Nabucco előadás, a Szabadtéri Játékok szervezői elvitték a művészt ahhoz a szegedi gégész orvoshoz, aki már többször is eredményesen kezelt operaénekeseket. Az orvos megállapította, hogy Marco Vratogna-nak gégeödémája van, és beadott neki egy erős injekciót. A gyógyszer hatására javult az énekes állapota, és az orvos végül engedélyezte neki a fellépést. Marco Vratogna, bár féltette legfontosabb munkaeszközét, a hangszálait, mégsem akarta cserbenhagyni közönségét. Este Nabucco, babilóniai király jelmezébe bújva színpadra lépett, és tökéletesen énekelte el az első felvonás áriáit. A szünetben az operaénekes ismét elkezdte fájlalni a torkát, de az előadás mégsem a betegsége miatt hiúsult meg. Marco Vratogna-nak ugyanis már nem volt alkalma próbára tenni a hangszálait, hiszen elmosta az eső az előadás további részét.
