|
- Mostanában annyi vígjátékot játszom - így Kern András -, hogy szinte ki vagyok éhezve egy ilyen szerepre. Kicsit kegyetlen, furcsa, vad. Haarmann a korabeli jegyzőkönyvek szerint nyakon harapta áldozatait, akik ebbe belehaltak. A színpadon ez nem történik meg. Csak beszélnek róla.
Haarmann látszatra olyan, mint bármelyikünk. Átlagpolgár. Délelőtt bűnügyi rendőrnek adja ki magát, szépen föl van öltözve, zenélő zsebóráját hallgatja, "rendes fiúnak" mutatkozik. Aztán éjszaka perverz, homoszexuális gyilkossá válik. Hogy mitől "kattan be"? Ezt kérdezi a darab. És nincs rá válasz. Valószínűleg olyan ösztönvilága van, amit az úgynevezett normálisak sosem fognak megérteni. Én is azt szeretném, hogy - mint a hollywoodi filmekben - az ablak felé fordulva azt mondja: emlékszem, apám annak idején elvitt az erdőbe és megerőszakolt, attól lettem ilyen. De semmiféle freudista vagy egyéb magyarázatot nem ad a szerző. Csupán egy bírósági tárgyalás keretében bemutatja az esetet.
Egyébként Haarmann híres, szinte népmesei figura a németek számára. Olyan, mint nekünk Lédererné, akiről az ismert mondóka szól: "Lédererné, mi van a kosárba'? Kodelkának keze, feje, lába" Az is többször elhangzik, hogy miután éjszaka meggyilkolta áldozatait, földarabolja őket, majd vödörben kiviszi a vécéhez, vagy elszállítja a Leine folyóhoz. Folyton a gangon közlekedik. Mondják is a szomszédok, mit mászkál ez itt állandóan?
Ezért a mi előadásunkban, Forgács Péter rendező ("alternatív") ötlete alapján, jövök-megyek a vödrökkel. Haarmannt végül elkapják. Kivégzik. Levágják a fejét. Valaki megkérdezi, hány óra? Előveszik az órát a zsebéből. Kinyitják. Ta-din-dadan-tadan-didám-dam, zenél a szerkezet. Megnézik. Háromnegyed kilenc. Megszólal egy hang. Nem kéne valakinek egy imát elmondani?
|
