Hét évtized bábok között

Az idős mester egy igazi bábos dinasztia legfiatalabb tagjaként 1935 óta bújik a paraván mögé, hogy legismertebb figuráját, Vitéz Lászlót életre keltse: nagyapja és apja is ezzel foglalkozott, míg édesanyja a bábok ruháit varrogatta. Mint mondja, nemigen gondolkodhatott azon, hogy a bábművész helyett mi lehetett volna még, noha az órák iránti érdeklődése már gyerekkorában kiderült. Az otthoni vekkert többször, kedvtelésből, anyai rosszallás mellett szétszedte, majd össze is rakta - pedig sosem tanulta. Valahogy így, suttyomban kezdte el kifaragni első figuráját is, kilencévesen, a papa szerszámait kölcsönvéve, aki látva az eredményt végül megdicsérte, sőt a friss Vitéz János premierjét is ő tartotta - miközben fia a nézőtéren dicsekedett a többi gyereknek: ez az ő munkája!

Vitéz László élete persze nem volt mindig felhőtlen. A Rákosi-korszakban például előadásait betiltották, Heni bácsi működési engedélyét visszavonták szabad szájú főhőse miatt. 1952-ben édesapjától örökölt népligeti bábszínházát államosították, egy évvel később pedig föl is számolták. A mester csak akkor derül jó kedvre, amikor arról beszél, hogyan sikerült a lefoglalás elől megmenteni a családi bábokat.
- Egyik nap megjelentek, hogy lefoglalják az értékes gépeket, ilyenek azonban nem voltak, így másnapra halasztották a "bábfoglalást". Éjszaka azonban egy barátom zörgetett az ablakunkon, hátizsákkal fölmálházva, hogy mentsük, ami menthető. Végül a bábok nyolcvan százalékát sikerült elhoznunk - néhány szétkoptatott bábot hagytunk csak, "foglalóba" - meséli nevetve jellegzetes, érces, "vitézes" hangján.
Egy korábbi időszakban át kellett keresztelnie főhőse nevét Paprika Jancsira, mert a hortysta rendszernek nem tetszett, hogy az óriási piros orrú, pirosba öltöztetett, sipkás figurát Vitéznek hívták. Ugyanekkor vissza kellett fognia az előadásokon előszeretettel ütlegelő főhősét, akinek nem volt szabad bírót, rendőrt vagy csendőrt vernie - főként ha a találva érzett "hatóság" megjelent a nézőtéren - amiről Kemény Henriket persze időben értesítették jóakarói.

A pöttöm alakjával a folyosón végigcsoszogó Kossuth-díjas Heni bácsi - aki 2008-ban bábmúzeum megnyitására készül - a mai napig játszik, holnap is előadása lesz.- Amíg a karomat emelni tudom, addig játszom. Ha lehet, a paraván mögött szeretném befejezni az életem is - finita la comedia - mondja viccelődve Kemény Henrik, aki több ezerszer üldözte már el Vitéz László palacsintasütőjével magát a Halált is. Minden előadáson reagál a közönség megjegyzéseire, amin sokszor meglepődnek a "beszóló" gyerekek, felnőttek. Mint mondja, ettől lesz egy előadás igazán élő és egyedi.

Forrás: delmagyaronline
Fotó: Karnok Csaba