(MTI) - A 73. születésnapját április elején ünneplő Sándor György elmondta: színháznézőként a napokban járt Kaposváron, ahol a Csiky Gergely Színházban 1957-ben pályafutását kisegítő öltöztetőként kezdte. "Köszönöm feleségemnek, Ilikének azt az odaadást, ahogy az Egyetemi Színpadon szervezte estjeimet, sajnos a Kossuth-díj átadását nem érhette meg. Páromnak-alkotótársamnak, Juditnak is őszinte köszönet, amiért az elmúlt években szinte megújultam előadóestjeimben. Köszönöm továbbá a Budapesti Kamaraszínház igazgatójának, Szűcs Miklósnak, hogy nyolc éve otthont ad egyszemélyes színházamnak, végül édesanyámnak, aki a vers szeretetére nevelt engem, súlyosan beszédhibás kisfiát, akinek a versmondás közben sikerült leküzdenie dadogását".
Az előadóművész úgy fogalmazott, hogy kafkai módon az írók között előadóművésznek, az előadóművészek között humoristának, a humoristák között humoralistának számít. "A díjkiosztóknak azt köszönöm, hogy elfogadták az előző generációk kiállását rendhagyó műfajom mellett. A két éve elhunyt, szintén Kossuth-díjas Lászlóffy Aladár erdélyi költőnek van egy sora, amely számomra nagyon sokáig aktuális volt. Így szól: összefognék, ha volna kivel. Mostani, Válogatott jellemtelenségeim című estemben régebbi írásaimat is elmondom és nem az én erényem, hogy nem egy közülük nagyon sokáig aktuálisabb volt annál, mint amikor megírtam" - fejtette ki az előadóművész.
Sándor György elmondta: nem analitikus típus, estjei érlelődnek benne, de maga is kíváncsi arra, hogy tudatalattijából mi bukkan felszínre. "Ha magamat meglepem a papír előtt, akkor az talán a közönségre is hat. Egyébként mazochista módon általában rekkenő nyáron írom az estjeimet, amikor az agy szinte párolog és elsül. Csak abszolút csendben tudok dolgozni, szinte hallom a reagálásokat" - jegyezte meg.
Nevezetes "utcai tévéjátékai" közül - legismertebb ezek közül talán az, amikor szabásmintát térképként használva keres egy utcát - legjobban azt szereti, amikor egy bácsi behoz egy női cipőt, és ő becsüsként felfelé alkuszik. Úgy fogalmazott, hogy szemtelenség és szeretet illékony-billékony borotvaélén táncol, ezzel együtt nem sértődnek meg rá. "Ha lehetne, akkor cipőt pucolnék a Váci utcában, abban megvan az alázat és a szeretet is" - fűzte hozzá.
Sándor György megjegyezte: tudja, hogy a jobboldalhoz szokták sorolni, de ő az, akiről azt is elmondják, szóba áll a másik oldallal. Úgy vélte, először embernek kell lenni, másodszor embernek, harmadszor pedig embernek, és szerinte mindkét oldal szélsőségeseivel ugyanaz a baj: hihetetlenül elvakultak, gyűlöletüket élik ki, pedig az nem mehet a szeretet rovására. "Senkire nem tukmálom rá a nézeteimet és elfogadom, hogy sokfelé körül lehet járni a dolgokat. Addig vagyok egy politikus, egy párt, egy kormány mellett, amíg az én értékeimet képviseli. Ha nem, sajnálatos módon elfordulok" - hangsúlyozta Sándor György.
A korábban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, Jászai Mari-díjjal és Karinthy-emlékgyűrűvel elismert humoralistának eddig tizenöt szerzői estje volt és több könyvet is publikált. Tervei kapcsán beszámolt arról: folyamatosan újabb és újabb esteken töri a fejét és nem zárja ki, hogy ismét készít utcai jelenetet, "de csak akkor, ha a történetből a riportalany jön ki győztesen".
Sándor György 1938. április 4-én született Budapesten. 1957-58-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt. 1959-től Egerben, Veszprémben, majd a Thália Színházban volt statiszta és segédszínész. Előadóművészi pályája 1964-ben az általa írt magánszámmal indult el az Egyetemi Színpadon. A közönség Strigulaként ismerte és szerette meg. Ezt követték önálló "humoralista" szerzői estjei (Nézeteltérés, Micimackómédia, Mágiarakás). 1965-től hivatásos előadóművész. Utolsó önálló estjei: A legvidámabb barokk (2006), A semmittudás egyeteme (2007), Válogatott jellemtelenségeim (2009).
Megjelent könyvei: Hogyan lettem humoralista? (1975), Nézeteltérítés (hét szerzői est, 1985), Mágiarakás (válogatás, breviárium, 1989), A gaz Mocsolay (1992), Kandi kamera (1996), A 20. század idill-kollázsa (1999), Furcsa pár-beszéd (Nagy Bandó Andrással, 2007), Hármaskönyv I-III. Bevezetés egy személyes színházba - cirkusszal, szertartással ízesített konszolidált botrány; Átvezetés - egy másik könyvbe, létérzésbe és örömbe; Kivezetés a szépirodalomból - olcsó vászonkötésű mókás rémtettek (2008). (N)agylemeze, a Lyukasóra 1985-ben jelent meg.
