Tavaly az indiai ritmikai rendszer világába kalauzolt a vendég, Szalai Péter tablaművész. Idén Dely István és kiváló kongás fiai a karibi és kolumbiai lüktetésről magyarázzák el, mi is az a titok, amiért annyira szeretjük. Emellett amerikai marimbajátékosok, Gordon Stout és Leigh Howard Stevens a legszélesebb közönségnek mutatják be hangszereiket. Gordon Stout a Völgyfutárnak azt mondta, pont ilyen szép a völgy ott, ahol lakik, mint Kapolcsnál.
- Milyenek az első benyomásai a Völgy hangulatáról?
- Nagyon otthonosan érzem magam, pedig csak tegnap érkeztem. Kapolcs igazán olyan, mint odahaza, a kis falukkal, a farmokkal, az egész horizonttal. Ilyen környezetben nagyon jó hangszerrel foglalkozni.
- Sok ütőhangszeres választja a marimbát hangszeréül?
- Az utóbbi harminc évben nőtt meg a jelentősége, azóta szinte mindenféle zenét játszanak rajta Bachtól a ragtime-on át kortárs szerzeményekig. Rettentő népszerű a marimba Európán és Amerikán kívül Japánban és Tajvanon is.
- Saját szerzeményeit is bemutatja az Amadindával közösen. Mit tart igazán izgalmasnak a zeneszerzésben?
- A marimba olyan ütőhangszer, amelyen dallamot lehet játszani, és ez meghatározó. Így aztán a dobosok számára is hasznos, mert a ritmus zeneiségét emeli ki. Nagyon fontosnak tartom a zenei harmónia minél tökéletesebb megvalósítását. A két kézbe négy ütőt fogva telt akkordokat lehet játszani a marimbán, és ezeket mindenféle ritmusban meg lehet fogalmazni.
- Mondana pár szót a hangszer eredetéről?
- A marimba, a vibrafon, a xilofon, vagyis a mallet hangszerek Dél-Kelet-Ázsiából származnak. Innen előbb Afrikába kerültek valószínűleg régi muzulmán karavánutakon, és ezután Európába és Amerikába. A világ egyik legelterjedtebb hangszercsaládjáról van szó. Annyira rég meghonosodott mindenhol, hogy legalább 4-5 féle saját repertoárja van; én például szinte egyáltalán nem is játszom afrikai vagy ázsiai etnikus zenét.
- Kiket vár szívesen a mostani Völgykurzusra?
- Leginkább azokat, akik soha az életben nem is hallottak még a marimbáról. Csodálatos ez a hangszer, már ránézésre is izgalmas, sokféle árnyalatban képes megszólalni és szinte mindenkit ámulatba ejt, aki meghallja. 2003-ban a szombathelyi Bartók szemináriumon már megismerkedtem néhány ütőhangszeres növendékkel, remélem, most velük is újra találkozhatom.
H. Magyar Kornél - Művészetek Völgye 2005
