A pavakathakali elnevezés a 18. század elején tűnik fel először. A ?pava? babát, bábot jelent, a ?kathakali? pedig elbeszélő előadást. Ez a műfaj végül is a kathakali, India legrégebbi hagyományait őrző szent színházának utánzásából született, és alapvetően a Mahábhárata, amely India leghíresebb történelmi, verses eposzának epizódjait dolgozza fel. A budapesti előadásban a Kalyana Saugandikham/Az illatos virág nyomában és a Durjódhana Vadham/Durjódhana meggyilkolása c. részleteket láthatja a közönség.
A bábok kb. hatvan centiméteresek, a fejet és a kezet fából faragták, az arcokat, melyeknek arcát épp úgy, ahogy a színházban, élénk színekkel festik meg a szereplők karakterének megfelelően. Az a néhány család, amely megőrizte a keralai bábszínházi hagyományokat az Andi-Pandaram nemzetséghez tartozik, és a Tamil Nadu határ közelében él. Az eredetileg vándorkomédiások Keralába menekültek, és itt olvasztották művészetükbe a kathakali mintájára felépített bábjátékos hagyományt.
A pavakathakali bábjáték a falusi lakosság körében nagy népszerűségnek örvendett és a módosabb családok támogatását élvezhette. A közgyűjteményekben és amgánmúzeumokban őrzött bábok jól mutatják, milyen gondosan munkálták ki ezeket a figurákat. A pavakathakali bábjáték több mint négy évszázados múltra tekint vissza. 1981-ben két színházi ember, Gopal Venu és testvére Ravi Gopalan Nair kutatómunkájának köszönhetően kelt új életre. Az előadás megértését feliratozással segítik.
MESÉK A MAHÁBHÁRATÁBÓL,
hagyományos indiai kesztyűsbáb előadás
Keshi Ramakrishan, K.V. Ramakrishan, Srinivas
bábosok, valamint zenészek
ELSŐ RÉSZ (30 perc)
Kalyana Saugandhikam / Az illatos virág nyomában
Egy szép nap, Panchali egy ritka szép és igen illatos virágot fedez fel. Megmutatja férjének Bhimának, és arra kéri őt, hogy hozzon neki sok ilyen virágot. A herceg elindul, hogy kielégítse szép hölgye kívánságát és megkeresse a ritka virágot. Egyszer csak találkozik egy öreg majommal, aki keresztülfekszik az úton és nem engedi továbbmenni a herceget, aki lassan rájön, hogy valójában Hanuman, a majmok királya teszi próbára. Bhima megosztja vele, hogy milyen ügyben jár arrafelé, és tanácsot kér tőle. Hanuman elárulja neki, hogy a keresett virágot hol találja meg, így Bhima folytathatja az útját, majd harcba száll a kertet őrző démonokkal. A viadalból győztesen kerül ki, és a kertben annyi virágot szed, amennyit csak bír. Boldogan és diadalittasan tér vissza a feleségéhez.
MÁSODIK RÉSZ (45 perc)
Durjódhana Vadham / Durjódhana meggyilkolása
1. jelenet
Egy emlékezetes kockajáték során Durjódhana és Sakuni, Kauraicva két galád fivére csalás segítségével Dharmaputrát győzi le, aki így elveszti minden vagyonát, beleértve egész királyságát, testvéreit, a Pandavákat, sőt azok feleségét, Panchalit is. Durjódhana arra ösztönzi testvérét Dushansanát, hogy Panchalit, a foglyát kísérje el arra a találkozóra, ahol férjeit láthatja viszont, s ott majd pucérra vetkőzteti az asszonyt. A megfélemlített Panchali az isteni Krishna segítségéért könyörög. És csoda történik: ruhája olyan hosszúvá válik, amit Dushansana képtelen levenni róla. Panchali így megmenekül a szégyentől és dühödten elátkozza elrablóit. Az asszony ráadásul megfogadja, hogy mindaddig kibontva viseli a haját, amíg Dushasana életben van.
2. jelenet
A kockajáték ítélete szerint a Pandava testvérek és feleségük, Panchali tizenkét évet tölt az erdőben, ráadásként még egy évet száműzetésben úgy, hogy nem fedhetik fel kilétüket. Panchali könyörgésére Krishna közbelép Durjódhanánál, hogy a Pandavi testvérek visszakaphassák királyságukat.
3. jelenet
Durjódhana alattvalói tudomására hozza, hogy Krishna nemsokára meglátogatja őket, hogy védelmébe vegye a Pandava testvéreket, és arra biztat mindenkit, hogy semmiféle tiszteletet ne mutassanak az istenség iránt. Krishna megérkezik és arra kéri őket, hogy adják vissza a Pandaváknak királyáguk felét. Miután ezt Durjódhana elutasítja, Krishna öt falu visszaadására tesz javaslatot, majd hallgatója jóindulatát kérve öt ház, végül egyetlen ház visszaadására. De Durjódhana minden kompromisszumot elutasít, sőt hozzáteszi, hogy még egy tűhegynyi területet sem adna a Pandaváknak. Krishna dühös lesz, Durjódhana pedig arra kéri Dushasanát, hogy hozzon kötelet, amivel kötözzék meg az istenséget. Krishna ekkor ?kozmikus formát? ölt és megátkozza Durjódhanát és embereit.
4. jelenet
Kitör a háború a Pandavák és a Kauravák között, és Bhima párbajt provokál Dushasanával. A harc közepette, Vishnu, az oroszlánisten, Narasimha alakjában jelenik meg, és kivételes energiát adományoz Bhimának, aki megöli Dushasanát. De Bhima annyira dühös, hogy iszik az áldozat véréből, majd véres kezével összefonja Panchali haját, mielőtt megküzdene Durjódhanával. Krishna megsúgja Bhimának, hogy mi ellenfele gyenge pontja: ez pedig a combja, amelyet addig üt buzogányával, amíg Durjódhana holtan esik össze. Amikor véget ér a háború, az ellenség legyőzve, Bhima Krishna lábához borul. A szellemek és fantomok végigrohannak a csatatéren, és vérorgia közepette ünneplik a győzelmet.
5. jelenet
Mint ahogy mindig, a Jó és a Rossz közötti konfliktus a Jó győzelmével végződik. A nagy győztes Krishna, aki nem más, mint Vishnu isten maga, akinek a bölcsek és jámborok gyülekezete hálát ad.
Keralában négy évszázad óta mutatnak be pavakathakali előadásokat kesztyűsbábokkal. Bizonyos szóbeli források szerint ennek a Arimala-pavakuttu elnevezésű bábszínház az őse, amely Indiai déli részén vált ismertté. A pavakathakali elnevezés a 18. század elején tűnik fel először. A pava babát, bábot jelent, a kathakali pedig elbeszélő előadást. Ez a műfaj végül is a kathakali, India legrégebbi hagyományait őrző szent színházának utánzásából született, és alapvetően a Mahabharata és az Aryamala-Natakam epizódjait dolgozza fel.
A bábok kb. hatvan centiméteresek, a fejet és a kezet fából faragták, az arcokat, melyeknek arcát épp úgy, ahogy a színházban, élénk színekkel festenek meg a szereplők a karakterének megfelelően. Az a néhány család, amely megőrizte a keralai bábszínházi hagyományokat az Andi-Pandaram nemzetséghez tartozik, és a Tamil Nadu határ közelében él. Eredetileg vándorkomédiások Keralába menekültek, és itt olvasztották művészetükbe
a kathakali mintájára felépített bábjátékos hagyományt. A falusi lakosság körében a Pavakathakali népszerűségnek örvendett, és a módosabb családok támogatását élvezhette. A közgyűjteményekben és magán múzeumokban őrzött bábok jól mutatják, hogy milyen gondosan munkálták ki ezeket a figurákat. Az egyik utolsó bábos, Shamu, egészen az 1950-es évekig gyakorolta művészetét és járt faluról falura, házról házra, különösen bizonyos vallási ünnepeken. A bábosokból, narrátorból és zenészekből álló társulata hat vagy hét főből állt. India függetlenné válása a pavakathakali hanyatlását hozta, amely elsősorban a mozi megerősödésének tudható. 1981-ben két színházi ember, Gopal Venu és testvére Ravi Gopalan Nair kutatómunkájának köszönhetően kelt új életre a pavakathakali bábjáték.
Az előadásban a Mahabharátából mutatnak be két részletet.
