| Cserhalmit arról kérdeztem, mi vár rá mostanában? Merre hívják inkább? Színházba vagy filmbe? Mozizni mindig hívnak, egyre többször fiatalok.
Ki számít fiatalnak? Ugyanaz a helyzet, mint volt régen, egy negyven éves ember, ha megcsinálja az első filmjét, akkor számomra fiatal. Furcsa dolog. Nem? Az, de még mennyire. Én harminchárom vagyok, 20 évesen is fiatal írónak számítottam, tán még most is Drámaíróként negyvenig biztos az leszek! Mit gondol, miért pont Önt keresik a fiatal filmesek? Őket kellene kérdezni! Keresnek, komolyan keresnek. Jól le lehet ülni velük, dumálunk, és lehet támogatni a terveiket. Annál is inkább, mert ez a nemzedék baromira kíváncsi arra, hogy milyen volt az apja, meg a nagyapja. Én az apjuk lehetnék, gyakran már a nagyapjuk is, mind a két generációba belelógok. Elég sokat tudok mesélni erről. Nem a velem szemben ülő filmes papájáról, hanem, hogy kik is voltunk mi, és miért lettünk ilyenek, amilyenek. Van-e Nagygeneráció és ehhez képest kicsi-e a kicsi. Mert a Nagygeneráció sem létezett, csak meg akarta magát különböztetni a szocialistáktól, mert régen azok voltak. Ha nem azok lettek volna, akkor nyílván másoktól akart volna különbözni az ember. A Kisgeneráció is nyilván nem azért kicsi, merthogy kicsi volt, hanem tőlünk akarta megkülönböztetni magát. Mindig kiderül egy-egy ilyen együttlétből, hogy mennyire hasznos. |
 |
| Ön, mit lát a fiatal filmeseken?
Megdöbbentett, mennyi szorongás veszi körül őket. Mennyire nincs alkalmuk kiélni a bajaikat. Meg tudják írni, össze tudnak hozni egy forgatókönyvet, de aztán a pénz sehonnét sem tud előkerülni! Ha mégis, akkor annyira minimális szinten, hogy abból képtelenség az eredeti szándékot átjuttatni! Úgy meg nem érdemes megcsinálni semmit. Ilyen körülmények között készült el Mispál Attila filmje. Így csináltam két kisjátékfilmet, az egyik elakadt félúton, mert még mindig nincsen pénz átíratni Elég buta a kérdés, de ne vegye költőinek: miért van ez így? Az van, hogy mindig vannak ezek az aktuális kutyák. Azok végzik el a nemi életüket Arra a vaskos népi bölcsességre utalt, hogy mindig az erősebb kutya baszik? Igen, csak nem akartam így kimondani, mert ezek már nem erősek, csak aktuálisak. Mitől aktuálisak? Hatalmuk van valami felett? Ők nevezik ki a minisztereket, az államtitkárokat. Egy-egy ilyen kis vacsorán összedugják a fejüket. Legyen a Görgey, legyen a Hiller, legyen ez a, nem is tudom ki! Boróki vagy hogy hívják! Bozóki? Igen, de holnapután már úgysem ő lesz, még nem is tudjuk, kinek a nevét kell majd megtanulni. Ők a királycsinálók. És ez nagyon, nagyon nem jól van így. És ők azt hiszik, hogy ez még jól is áll nekik. Titokzatosan összedugják a fejüket egy kerek asztal fölött, ráadásul látványos helyen, mindenki látva lássa: ők most éppen király-csinálnak. Miért nem csinálnak inkább gyereket?! Annak legalább értelme lenne! Csakhogy azt fel kellene nevelni. Az meg már kínos. Akiből királyt, minisztert csinálnak, azt nem kell nevelgetni, el lehet árulni a következő minutában, hadd miniszterkedjen ott magában! Így létrejönnek olyan helyzetek, hogy a miniszter úrnak üres a büdzséje, széttárja a kezét, és bíróságra küld minket: Menjenek a bíróságra urak! Az embernek le kell ülnie a csodálkozástól, és azt mondja: Jé, milyen érdekes, nem vettem észre, hogy ezek a fiúk, illetve azt akarom mondani, a rendszerváltozás óta eltelt idő alatt már urakká lett fiúk, és ezek a hölgyekké lett lányok egyfolytában csak arra vártak, hogy valamelyik politikai párt megvesztegesse őket valamilyen állással, valamilyen tisztséggel, poszttal És ott ültömben jöttem rá, hogy milyen naiv vagyok! Ha sorba állnék, már rég miniszter lehetnék magam is, ha vállalom, hogy ezért bármit elkövetek, bármilyen disznóságot. (Cserhalmi derűsen nevet) Ők kiszúrták, hogy ez így működik. Én nem. Sokkal többet feltételeztem a Magyar Narancs egyik alapítójáról. Ezt leírhatom? Nem sajnálom, hogy belekerült ebbe a beszélgetésbe. Mit tudna velem csinálni? Eltöri a nyakam? Bokán rúg? Azt mondja, hogy ejnye, ejnye Cserhalmi úr! Ugyan már! |
 |
| Makk Károly Erkölcsös éjszaka című filmjéből láttam egy fotót nemrég, Ön harminc éve alatt szinte nem is öregedett.
Ez azért túlzás, mit mondjak? Az ember már a halál felé megy teljes gőzzel A halál felé? Még nem készülök meghalni Arra gondoltam, hogy ha nem politikáról, művészet-finanszírozásról beszélünk, akkor derűs és nyugodt az arca, csillog a szeme Úgy tűnik, hogy jól érzi magát. Miért ne érezném jól magam? Annyira jó élni! Ha az ember élhet. Ha ülök a családom körében, vagy a lányommal beszélgetek, vagy a feleségemmel a villanyszámlát próbáljuk valahogy áttolni a következő hónapra, úgy hogy ne kapcsolják ki az áramot Ezeken nagyon jókat lehet röhögni! Ezt komolyan mondja? Tényleg vannak ilyen problémái? Hogy a fenébe ne lennének! Nemrég volt olyan hónap, hogyha a Szegő Andris nem létezik, ? harminc éve barátom ?, kikapcsolják a villanyt, meg a nem tudom én micsodát. Fel kellett hívnom, hogy Andriska, adjál kölcsön százötvenezer forintot! Azt mondta, hogy ennyi nekem sincs, de szerzek holnapra. De ez egy más dolog, nem ide tartozik. De, ide tartozik. Mert ha nekem ilyen problémáim vannak, mint fiatal művésznek, még azt sem tartom normálisnak, de azt mondom, hogy elmegy, belefér, kockáztatok. De hogy Önnek! Ez senki számára nem lehetne ma Magyarországon probléma. Olyan aljas dolognak tartom, hogy neked, meg neki, vagy bárki másnak ilyen problémákkal kell szembenéznie. Senkinek nem szabad, hogy ilyen gondjai legyenek, hogy kikapcsolják az áramot, a gázt, ne tudjon főzni, vagy befagyjon a segge. Jó, hát ez a piac, kérem! De azt mondják meg nekem, hol van ez a piac, ahol ők ilyen kurva jól élnek, mi meg ilyen rosszul? Ennek a piacnak nincsen tetten érhető helyszíne, nem tudom rátenni a talpam. Nem tudom megmondani, hogy a tengerszint felett hány méterre található. Valakik ismerik ezt a piacot (Cserhalmi nevet), nagyon is tudják, hol van. Különleges helyen, eldugva. Ezt leszámítva az embernek tényleg csak jókedve lehet! |
 |
| Mintha egy kicsit elvitte volna az indulat. Mégis megkérdezem, kikre gondolt?
Hát igen, ez egy betegségem, nem tudok indulat nélkül beszélni erről a témáról. Kikre gondoltam? Ezek a cinikus, hazug urak és hölgyek, akik mindennap elmennek hazudni egyet a tévébe, és ha nem tudnak hazudni, megvonási tüneteik vannak (folyt. köv.) |
