Az ?ANYA ÉS GYERMEKE" bizonyos szempontból kivételt képez a Fosse darabok sorában. Az Anya alakja itt ugyanis inkább negatív fényben jelenik meg. Önzése egy teljesítmény-orientált társadalom összefüggésében válik érthetővé. A darab izgalmát a két szereplő erőviszonyának átrendeződése adja. Anya és Fia találkozása felszínes látogatásból a terhelő múlttal való leszámolássá alakul.
Hogy merre visz vagy vihet tovább az útjuk?...
A Duende Színház bemutatja:
Jon Fosse: Anya és gyermeke
- magyarországi ősbemutató -
Fordította: Domsa Zsófia
Szereplők:
Anya - Jónás Judit, Domján Edit-díjas színésznő
Fiú - Tompa Ádám
Zene: Juhász Gábor
Díszlet, jelmez: Werner József
Díszlettervező: Paseczky Zsolt
Rendező: Salamon Suba László
Előadás időpontok:
2007. január 19. péntek 19. 00
2007. január 20. szombat 19. 00
Roma Parlament - Harlem Színpad
(1084 Budapest, Tavaszmező u. 6. tel/fax: 210-4798)
?Néha rövid, üres szavakat használok, mint például ?igen" meg ?nem", hogy létrehozzak egy zenei, egy ismétlő struktúrát. A hangzás miatt, de azért is, mert ezek minden nyelvben a leggyakrabban használt szavak. Ma úgy gondolom, hogy a színház nagyon jó lehetőséget nyújt ahhoz, hogy megszólaltassuk a csendet. A nyelvet legalább olyan gyakran használjuk arra, hogy valamit eltakarjon, mint arra, hogy valamit megmutasson. Számomra amúgy is az a legfontosabb, ami nincs kimondva. A színház legtökéletesebb definíciója szerintem Lorcától származik, aki azt mondta: ?It?s a poem, standing up." (Életre kelt költemény)
("Das Nicht-Gesagte ist wichtig" - Sabine Leucht interjúja a drámaíróval
Die Tageszeitung, 2006. 11. 03.)
Az előadás támogatói:
Amaro Drom roma lap
Budapest Főváros Önkormányzat Kulturális Bizottsága
Magyarországi Nemzeti és Etnikai Közalapítvány
Olof Palme Ház
Színházi Dolgozók Szakszervezete
Jon Fosse
Norvég író 1959. szeptember 29-én született a norvégiai Haugesundban. Gyerekkorát Strandebarmban töltötte (Hardanger járás, Kvam körzet). Jelenleg Bergenben él a családjával. Műveit főleg az ún. új norvég nyelven írja.
Jon Fosse mindenekelőtt lírai műveket és regényeket írt, az utóbbi években azonban elsősorban színdarabok írásával foglalkozik, melyeket a világ több országában is színre vittek. 2000-ben például három darabját is bemutatták a legjelentősebb német nyelvű színpadokon, a hamburgi Thalia Theaterben, a berlini Berliner Schaubühne-n és a salzburgi ünnepi játékokon.
Jon Fosse írógenerációja volt az, amelyik a 80-as években elindította a norvégiai posztmodernizmust. Ez a stílusirányzat tudatosan helyezkedett szembe a 70-es évek társadalomkritikai irányzatával. Ez Fosse műveiben csak kevésbé mutatkozik meg a szöveg többértelműségében, sokkal inkább a vallásoshoz való ragaszkodásában. Szövegeiben gyakran jelenik meg szűkebb hazája, a nyugat-norvégiai táj is. Művei gyakran komor hangvételűek, lírájára pedig igen nagy hatással van Georg Trakl művészete.
Regényeiben egyértelműen a személyes elbeszélő módot részesíti előnyben, melyben az elbeszélő nem mindentudó, és amelyben a történések pusztán az én-mesélő szemszögéből látszódnak.
Drámái középpontjában ? éppúgy, mint regényeiben ? az emberi találkozások, viszonyok állnak, amelyben a mindenkori főszereplők egymás iránti megértése a legfontosabb.
Jon Fosse 2000-ben megkapta a legjobb szerzőnek járó elismerést, az osztrák Nestroy-díjat.
Főbb drámái
És nem válunk el soha (Og aldri skal vi skiljast, 1994)
A név (Namnet, 1995) - Ibsen-díj (1998), Nestroy-díj (2000)
Valaki jönni fog (Nokon kjem til ĺ komme, 1996)
A gyermek (Barnet, 1996)
Anya és gyermeke (Mor og barn, 1997)
A fiú (Sonen, 1997)
Az éjszaka dalai (Natta syng sine songar, 1997)
Egy nyári nap (Ein sommars dag, 1999)
A gitáros (Gitarmannen, 1999)
Őszi álom (Draum om hausten, 1999)
Látogatás (Besřk, 2000)
Tél (Vinter, 2000)
Vakkert (2001)
Lila (Lilla, 2003)
Alvás (Svevn, 2005)
Árnyak (Skuggar 2006)
Rambuku (Rambuku 2006)
Főbb regényei
Vörös, fekete (Raudt, svart, 1983)
Melankólia (Melancholia I & II, 1995/96) ? Melsom-díj
Reggel és este (Morgon og kveld,2000)
Jon Fosse? Ki az a Jon Fosse? Jon Fosse-nak legalább három dimenziója, értelmezése van: átlagember, közéleti személyiség, író. Az átlagember éppolyan, mint bárki más a maga rövid, többé-kevésbé boldog életével; a közéleti személyiség vagy tud a dologról, és akkor véleménye is van róla, vagy nem tud róla, és akkor benyomása, véleménye sincs. És az író az valami olyasmi, ami csak hozzá tartozik ? talán sokkal inkább cselekvés, mint személyiség, és valószínűleg semmi köze sem az átlagember, sem a közéleti személyiség Jon Fosse-hoz.
De akkor ki vagyok én, ki az, akiről azt mondják, hogy ő Jon Fosse?
Fotók: Atyimov Marianna
Forrás: Domsa Zsófia/ szinhaz.hu
