Az Új Színház Bubik István Stúdiószínpada harmadszor adott otthont az Új Ararát estek című beszélgetéssorozatnak, amelynek kedd esti epizódja egy örökzöld és manapság is igencsak aktuális történetet, a Káin és Ábel-féle testvérgyilkosságot vizsgálta meg kívül-belül. Káin és Ábel történetét nagy vonalakban még azok is ismerik, akik egyébként nem tartják magukat vallásos vagy hívő embernek - a féltékenység egyik legkegyetlenebb, két testvér között kirobbanó fajtája pedig kiskorban viszonylag gyakori jelenség a nagyobb testvér versus újszülött jövevény felállásban. A szervezők így jó érzékkel nem csak a teológia területén otthonosan mozgó szakembereket invitáltak meg résztvevőnek - bár így is ők voltak többségben -, hanem a pszichológia és a színház felől is érkeztek beszélgetőtársak.
Az est apropóját az Új Színház február végén esedékes bemutatója, a John Steinbeck Édentől keletre című regényéből készült, Spiró György által színpadra ültetett adaptáció adta, amely ugyan egy igencsak kifordított verziója az eredeti történetnek, mégis mélyen magában hordozza annak alapkonfliktusát.
Már maga a testvérgyilkossághoz vezető konfliktusforrás, a két testvér által Istennek bemutatott áldozat eltérő fogadtatása is meglehetősen tisztázatlan a befogadó számára. Vajon miért is történhetett meg, hogy az állatáldozatot felajánló Ábel gesztusa elnyerte az Úr tetszését, míg a termést áldozó Káinét elutasította?
Ahogy azt Vekerdy Tamás pszichológus is elmeséli, a hittanórákon előszeretettel magyarázzák úgy a történteket, hogy Káin terménye rothadt volt, de ez a gyerekek számára leegyszerűsített indoklás természetesen nincs benne a Bibliában. Egyszerűen rejtély, hogy Isten miért részesítette előnyben az egyiket és vetette el a másikat - a racionális magyarázat itt mit sem ér. "Isten nem engedi, hogy a mi földi logikánk kifogjon rajta" - érzékeltette Donáth László evangélikus lelkész, hogy ez a döntés tulajdonképpen olyan, "mintha játszana az úristen az emberrel", mintha csak az elsőszülött preferálásának "ostoba fallokrata logikáját" akarná meghazudtolni.
Annak ellenére, hogy Káin az, aki elbukik, és testvére meggyilkolása miatt az örökkévalóságig kell bűnhődnie, mégis kiválasztott, hiszen az emberiség az ő vonalán megy tovább: "Mi vagyunk Káin" - mondta Vekerdy Tamás. Verő Tamás rabbi szerint tény, hogy mindannyiunkban megvan a bűnre való hajlam, és a mai napig azok a leggyakoribb konfliktusforrások, amelyek ebben a bibliai történetben megjelennek. Mint kiderült, a teológia meglepően keveset foglalkozik a Káin-Ábel sztorival, annak ellenére, hogy az egyik legismertebb története a szentírásnak.
A február végi színházi bemutató rendezője, Szikora János szerint a Káin és Ábel-történet tulajdonképpen a legősibb antagonisztikus tétel, amelyben - minden látszat ellenére - benne van a remény sugara. Az eredetiben tapasztalható elkeseredéssel és kilátástalansággal szemben az előadást követően "a remény ígéretével" szeretné közönségét elengedni a színházból. A február 26-án megrendezett ősbemutató Gáspár Sándor, Huszár Zsolt és Száraz Dénes főszereplésével kelti életre a történetet.
