Keserű kása

Cservenák Vilmos és Szirbik Bernadett

Gyűlölet, elfojtott és újra meg újra felszínre törő harag, gonoszság és terror a Leenane szépének kulcsszavai. Idős, gondozásra szoruló nő trónol kiábrándítóan semmilyen lakása közepén egy hintaszékben, körülötte lánya sertepertél; ahogy ő mondja, ingyencselédként dolgozik. Kását, teát, instant ételt készít anyjának ? és már ezzel kínozni tudja: ha büntetni akar, csomósra készíti az ételt, és nem ad hozzá kanalat. Az anya a székből inkább szavakkal terrorizál, s néha, ha szerencséje van, megkaparinthatja lánya leveleit vagy a neki hagyott üzeneteket, hogy a kályhába vesse azokat. Kiscsaládi tűzfészek: McDonagh pár perc alatt megmutatja, hogy minden így zajlik már időtlen idők óta, változást, ha valami, hát legfeljebb a felhalmozott gyűlölet mennyisége okozhat. Az pedig néha túltöltődik és kisül ? az egyik forró olajjal égeti meg anyja kezét, a másik megakadályozza, hogy a lány kitörjön siralmas helyzetéből. Közben meg, ha falra akasztott puska nincs is, a kályha mellett azért végig ott áll egy piszkavas.

Máhr Ági

A kaposvári, a vígszínházi és a Madách Kamara-beli bemutató után Radoslav Milenković a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínén rendezte meg az ír drámaíró hazánkban legnépszerűbb darabját. Nem használta Parti Nagy Lajos 2004-es szövegverzióját (Upor László ?eredeti? fordításával dolgozik) ? aligha szerzői jogi akadályok miatt. Ehhez az előadáshoz nem passzol az eredeti, (fekete) humorral jócskán telepakolt drámánál is szellemesebb szöveg, mivel nemhogy Parti Nagy, de még McDonagh poénjai sem igen jelennek meg ezúttal. Az egyszerre komikus és sötét atmoszférából itt az utóbbi van csak jelen, részben persze a rendezés, részben viszont a színészválasztás miatt is.

?Leenane szépét?, a harmincöt éves aggszűzt valóban csinos, alkalomadtán ízlésesen öltöző, szó szerint remek formában lévő színésznő (Szirbik Bernadett) játssza ? így a neki udvarló Pato eredetileg komikusnak tűnő ?beceneve? komolyan vehető, és így szinte teljes egészében az anyára helyeződik Maureen cseppet sem örömmel megőrzött szüzességének súlya. Itt egyáltalán nem a külseje miatt (inkább annak ellenére) csókolózott életében mindössze kétszer ? avagy anyja szerint ?kettővel többször, mint kellett volna? ?, hanem csakis anyja uralmának erőssége miatt. Mag, az anya (Máhr Ági) pedig az első benyomás ellenére fürgén mozog, ha kell, könnyen feláll a székből és gyorsan vissza is ül ? szó sincs arról, hogy ne tudna egyedül boldogulni, és nyilvánvaló, hogy ha akarná, meg tudná csinálni magának is a kását, azaz kizárólag a lelki terror része még az is, ha elrontja az ételt. Pato ? a férfi, aki kiutat jelenthetne Maureen számára ? Cservenák Vilmos játékában (és megjelenésében) a korábbi értelmezésekkel szemben nem a helyi szívtipró, és esendősége, Maureenhez való hasonlósága miatt az anya által meghiúsított kapcsolat az ő személyes tragédiájává is válik. (Az ezek után már korántsem meglepő, hogy Lukács Gábor Raymondja ? Pato testvére ? sem félhülye kamasz, hanem romlott, leginkább talán Magre hasonlító felnőtt, akiben benne van egy, Magére és Maureenére hasonlító majdani család ígérete is.)

Szirbik és Máhr ritkán ? bár az előadás vége felé haladva egyre gyakrabban ? mennek el addig, hogy valóban a másikra zúdítsák vagy akár csak kimutassák a valódi, zsigeri érzelmeiket. A katarzist így nem a ki tudja, milyen hosszú ideje fennálló helyzet eszkalálódása hozza el; Milenković tulajdonképpeni cselekmény csúcspontjánál későbbre helyezi, McDonagh remek csattanójának elhangzásáig. Szirbik Bernadett csendes elkeseredéssel, a helyzet visszavonhatatlan, viszont így részben értelmetlen megváltozása miatti tanácstalansággal fogadja az őt magát érintő tényt, ahogy feláll az éppen elfoglalt vagy inkább megörökölt hintaszékből, és átül a megszokott ablakpárkányra, mintegy visszalépve egyet életútjában. Egy szavak nélküli fél jelenet, de ez marad a legemlékezetesebb az előadásból.